Hallgatók.
Hallgatók.
A bányászati akadémia kezdettől fogva egészen 1848-ig az egész osztrák-magyar monarchia bányászainak kiképzésére szolgált. A technikai tudományok szakszerű művelése s különösen a metallurgiával kapcsolatos kémia elméleti és gyakorlati tanítása azonban az akadémiának mindjárt kezdetben oly hírnevet szerzett, hogy – mint Walasky: Historia Litteraria Regni Hungariae czímű művében írja s a főiskola anyakönyvei is bizonyítják – 1780-tól kezdve a hallgatók nemcsak Magyarországból és Ausztriából, hanem Angol-, Franczia-, Német-, Spanyol-, Olasz-, Svéd- és Lengyelországból, Dániából, Portugáliából stb. is fölkeresték, sőt tudósok is jöttek ide oly czélból, hogy ismereteiket kibővítsék.
A hallgatók számának ezzel kapcsolatos emelkedése okozta, hogy I. Ferencz király 1795-ben az akadémiára felvehető hallgatók számát olyképpen korlátozta, hogy a hetven ösztöndíjas hallgatón kívül csak hetven nem ösztöndíjas hallgatót (practicantes liberi) volt szabad fölvenni.
A különböző nemzetbeli hallgatók között a magyarok is szép számmal voltak képviselve, különösen attól az időtől kezdve, a midőn Mária Terézia királynő elrendelte, hogy a magyarországi bányahivatalok betöltésénél egyenlő föltételek mellett a magyar ifjak elsősorban veendők figyelembe. Az erdészeti szak hallgatói csaknem kizárólag magyarok voltak, mert az osztrák tartományok a XIX. század elején már saját erdészeti iskolákkal rendelkeztek. Az akadémia hallgatói rendesek és rendkívüliek voltak, míg az 1904-iki szervezet szerint rendesek vagy vendégek lehetnek. Rendes hallgatók azok, a kiknek gimnáziumi vagy reáliskolai bizonyítványuk van s az összes előírt tárgyakat hallgatják; vendégek ellenben azok, a kik csak egyes tárgyakat kivánnak hallgatni. A hallgatók száma az egyes években és időszakokban jelentékeny változást mutat. A főiskola megalapításától kezdve az 1905–6. tanév végeig fölvétetett a főiskolára, mint első éves hallgató, 5594 bányász és 3373 erdész, összesen 8967. Különösen látogatott volt a főiskola az 1837–1848. években, valamint 1885-től kezdve a mai napig; az utolsó években a hallgatók száma 300 és 350 között váltakozott. Ellenben igen kevés hallgató volt az 1849–1852. években. A magyar udvari kamara ugyanis 1848 márczius 18-án az eddigi német nyelv helyett a magyar előadási nyelv használatát rendelvén el, az idegen nemzetbeli hallgatók közül 1848. május 14-én 133-an elhagyták az akadémiát. Ezeknek legnagyobb része – miután az osztrák kormány 1848. szeptember havában ideiglenesen Vordernbergben állított fel egy ilyen intézetet, 1849. február havában pedig megalapította a ma is fennálló leobeni és pribrami bányászati akadémiákat – nem is tért többé vissza.
A szabadságharcz idején a hallgatók száma más okból is alászállott. A magyar érzelmű ifjuság ugyanis kezdettől fogva élénk lelkesedéssel kisérte a nemzeti mozgalmat s midőn a nemzet jogai és alkotmánya érdekében kardot fogott, az akadémia magyar ifjusága sem maradhatott tétlenül könyvei mellett. Nagyrészük 207a csatatérre sietett és szaporította a »névtelen hősök« számát. Egy része dr. Bachmann tanárral és a selmeczi nemzetőrséggel együtt 1848 július havában Váczra vonult, másrésze, mint technikai vezető, kisérte azt az 500 selmeczi bányamunkást, a kiket a magyar kormány a közeledő Jellasich horvát bán ellen való védelemben Buda várának megerősítésére kirendelt; egy csapat, Beniczky kormánybiztos intézkedésére, résztvett a selmeczi, körmöczi és úrvölgyi nemzetőrök csapatában a Turócz-megyében jelentkező pánszláv-mozgalom elnyomásában, illetőleg a Hurbán-féle önkéntesek lefegyverzésében. Sokan csatlakoztak az 1849. január 13-án Selmeczen átvonuló Görgey tábornok hadseregéhez is.
1848. november 18-án ismét megnyitották a tavasz óta szünetelő főiskolát, mivel azonban a még megmaradt hallgatók nagyobb része a Simunich cs. kir. altábornagy hadteste ellen táborba szállott magyar sereghez csatlakozott, Beniczky Lajos kormánybiztos az előadásokat egy héttel karácsony előtt beszüntette. Az 1849 február 12-én megkezdett előadásokat márczius hó 16-án ismét Windischgrätz Alfréd tábornagy és teljhatalmú királyi biztos tiltotta be, az ifjuság szétoszlatását rendelvén el.
A szabadságharcz lezajlása után az 1849–50—iki tanévre, melyet 1850 január 2-án nyitottak meg, 52 hallgató, köztük 5 erdész iratkozott be.
