Halálozási statisztika.
Halálozási statisztika.
A halálozási arány az utóbb lefolyt három évtizedben fokozatosan és jelentékeny módon csökkent. 1880-ban született 6450 egyén, meghalt 6047, vagyis minden ezer közül 43.6%. Az anyakönyvi kivonatok szerint meghalt 1880–1890 évtizedében 52,492 egyén (évenként tízévi átlagban 5249.2) vagyis ezerből 37. Az utána következő (1890–1900) évtizedben meghalt 47.410 ember (tíz évi átlagban évenként 4741), vagyis 31.3 ezerből. Az 1900–1905-ig terjedő öt évben a meghaltak száma 21.853 (öt évi átlagban évenként 4370), vagyis ezerből 26.3. Az előrebocsátott évtizedek eredményének egymással való összehasonlításából kiderül, hogy a halálozási arány leszállításával hány emberéletet takarított meg évenként.
Ennek megfelelőleg a vármegye lakossága a 80-as évek elején mintegy 6%-kal szaporodott és volt 138.591. Az 1891. évi népszámlálás szerint szaporodott 7707 fővel, vagyis 5.4%-kal és kitett: 146.298-at. Még kedvezőbb az 1901. évi népszámlálás eredménye 14.002 főnyi, vagyis 9.91 százalékos szaporodással; a lakosság száma 158.961. Itt azonban tekintetbe jön a tatai járás, Tatabányának a szénbányamunkások (Alsógallán) telepítése révén való szaporodásával. Ezzel szemben áll viszont az Amerikába történt kivándorlással okozott fogyás.
Kivándorolt 1904-ben 142 vármegyei lakos
Kivándorolt 1905-ben 345 vármegyei lakos
Kivándorolt 1906. évi november 15-ig 400.
