Belvíz- és árvízvédelem.
Belvíz- és árvízvédelem.
A vármegye területén a Csallóközben elszórtan látható töltés-maradványok igazolják, hogy már az első telepűlők védekeztek, úgy a hogy, a vizek ellen. Későbbi időben a vármegye hatósága vette kezébe az ügyet: az 1640. és 1657. évi közgyűlések intézkedtek a vízlevezető csatornák kitisztítása iránt. A XVIII. század vége felé több határban már mederrendezést is terveztek. 1828-ban védőtöltések emelése és zsilipek építése iránt intézkedik a vármegye. 1840-ben Pozsony vármegye küld ki bizottságot a Vág szabályozásának tanulmányozására. 1854-ben Böősön, gróf Waldstein János elnöklete alatt, megalakul a »Csallóközi vízszabályozó társulat«, mely a 60-as évek elejéig, birtokarány szerint, természetben kirótt munkával, már 26.287 folyó öl csatornát ásatott. 1862-ben gróf Károlyi Lajos megalapítja a »Szered-komáromi vágszabályozó-társulatot«, mely azonban az alapító halála után feloszlott. 1870-ben a magyar kormány készíttetett terveket a belvízlevezetés és az árvédelem tárgyában. 1876-ban végre megalakult, Komárom székhelylyel, az »Alsó-csallóközi belvízlevezető társulat«, mely társulat maig fennáll és működik.
Az »Alsó-csallóközi belvízlevezető társulat« működési köre a belvíz levezetés dolgában, északon és keleten, a Kis-Dunától és Vág-Dunától délre, a nagy Dunáig terjed; töltéseinek hossza kb. 108 km., csatornáinak hossza kb. 366 km. Ugyane társulat működési köre az ármentesítési ügyeket illetőleg, »Alsócsallóközi és csilizközi ármentesítési társulat« czímen, az említett területen kívül, még a győrmegyei Csilizközre is kiterjed.
E társulaton kívül a vármegye területén még két társulat teljesíti a víz ellen való védelmet. Az egyik: a »Vágjobbparti és alsódudvágvölgyi ármentesítő és belvízlevezető társulat«, székhelye: Vágsellye, területe a Vág, Dudvág és Kis-Duna között terül el; a másik: a »Vágbalparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat«, székhelye Érsekújvár, területe a Vág és Nyitra közé eső részlet.
