Selyemenyésztés.
Selyemenyésztés.
A selyemtenyésztés előmozdítására a mult század első felében Bokodon, Madaron és Jászfalun megyei epreskerteket állítottak s a negyvenes években a kisbéri uradalomhoz tartozó Vasdinnye pusztán is megkezdték a szederfatenyésztést; de azért csak újabban, az országos selyemtenyésztési felügyelőség buzgólkodásával sikerült ezt a tenyésztést meghonosítani. Miután Komáromban selyemfonógyárat és 1904-ben gubóbeváltó állomást állítottak fel, kilátás van arra, hogy a legszegényebb néposztályon segíteni hivatott selyemtenyésztés a vármegyében ezentúl jobban elterjed. A selyemtenyésztés itt tulajdonképpen csak 1881-ben vette kezdetét, 2 községben 5 családdal. Összes keresetük akkor 103 korona volt; 1897-ben már 36 községben 300 család folytatta, összesen 4582 korona keresettel. Legjobban a tatai és udvardi járásban van elterjedve; 1904-ben amott 57, itt 34 volt a selyemtenyésztők száma. Különösen kitűnnek e téren Bajcs, Dunaalmás, Neszmély lakói. Községi epreskert van Kocson, Bokodon; állami epreskert Banán, Kisbéren. Komárom vármegyében összesen 40.654 eperfát olvastak össze; legtöbbet, 14.794 darabot a tatai járásban.
