Flóra.
15Flóra.
A vármegye területe, épp úgy, mint szomszédosai, változatos térszini viszonyainak megfelelően, mint más természeti jelenségeiben, a flórában is kisebb-nagyobb elkülönüléseket mutat. Területi kicsisége következtében nem tükröztet ugyan flórájában sem valamelyes feltünő ellentéteket, de nem mutathat fel oly növényeket sem, melyek csupán e vármegyének volnának sajátjai. Flórájának általános képéből mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy pl. a Magyarországon közönségesen termesztett gazdasági növények itt is megtalálják hazájukat s csupán a termések minőségében találhatunk különbségeket, a talajminőségnek megfelelően. Vadon termő növényei tekintetében sík része hozzásimul Nyitra, Pozsony és Győr vármegyék rónaságaihoz, dombos és hegyvidéke a magyar középhegység közvetetlen környékét alkotó vármegyékhez.
Komárom vármegye florisztikailag ez idő szerint nincs még úgy áttanulmányozva, hogy részletes jegyzéket adhatnánk róla. Az egyszerű enumerativ fölsorolásra különben sem alkalmas e monografiának a kerete. Ezúttal csak oly értelemben óhajtunk a vármegyében előforduló növényekkel foglalkozni, a mennyiben azok akár vadon termő állapotban, akár kulturnövényekként különösebb nevezetességüek.
A legalsóbbrendű növények közül az algák és gombafélék érdemelnek először említést. Az előbbiek főleg állóvízeink, kiszárított mocsarak iszapjában, vízinövényeken, vízárkokban, kutak falain sűrűen találhatók. Legelterjedettebbek ezek közül a Chara és Nitella fajok; a kékeszöld algák (Cyanophyceae) közül az Oscillaria- és Nostoc-félék; a Conjugatae-k közül a Spirogirák és Zygnemák. A gombák csoportja is képviselve van, még pedig hasznos és kártékony fajaival egyaránt. Hasznosak az ehető gombák, továbbá azok az apró organizmusok, melyek a gombák közül mint rovarölők valósággal áldásos hatást gyakorolnak a káros rovarok pusztításaival. Az ehetők közül nevezetesek az erdeinkben található, jó tápszerül szolgáló Boletus-félék, a champignon név alatt réteken és legelőkön nem ritkák az Agaricus arvensis Schäff. és Agaricus campester L. A dunai ligetekben a kucsmagombák egy-két ehető fajával találkozunk; végül az ehető gombák közül egyikét a legjobbaknak, a nyári szarvasgombát (Tuber aestivum) a csallóközi részeken szintén föllelhetjük.
A rovarölők (Entomophthoraceae) közül, melyek a fonálgombák (Hyphomycetes) osztályába, az Oomycetesekhez tartoznak, legnevezetesebb az Empusa Muscae nevű, mely a házi legyeket és szunyogokat pusztítja, a Botrytis Battiana, mely a szövőlepkéket irtja, stb.
A kártevő gombafélék közül főleg azokat kell kiemelnünk, melyek kerti, erdei, vagy gazdasági növényeinknek ellenségei. Ezek közül legelterjedettebbek az Oomycetes alosztályba tartozó Peronospora családból a Phytophthora infestans, mely a burgonyát, paradicsomot; a Plasmophora viticola, mely ismét a szőlőket támadja meg. Továbbá ugyancsak nagy károk okozói a Tuberaceae rendjéből a Hemibasidii alosztályt képviselő Ustilago-félék. Ezek közül az Ustilago Maydis a kukoriczát, az Ustilago segetum (= U. Carbo) az árpa- és zabféléket pusztítja. Ugyanez osztályba tartozó Tilletia-félék közül a Tilletia Tritici (= T. Caries) és a Tilletia laevis a búzát támadja meg. Ugyancsak nagy pusztítást visz véghez az Uredineae rendbe tartozó Puccinia graminis, mely a gabonafélék rozsdabetegségének előidézője. A rozsda elterjedését a csallóközi részekben az a körülmény is elősegíti, hogy itt nyáron sem tartozik a ritkaságok közé a köd. A Hymenomycetes rendbe tartozó Polyporus squamosus a diófákat, az Exoascus rendhez tartozó Taphrina deformans az őszi baraczk-, a Taphrina pruni a fiatal szilvafákat támadja meg.
A zuzmók, mohok és harasztok elterjedését a következőkben vázolhatjuk.
A zuzmók a vármegyének főleg hegységi részein találhatók. A hegyvidék lomberdejében csupasz sziklatömegeken és kőtuskókon az előhegyek gyümölcsöseiben gazdag szaporaságban díszlenek. Leginkább vannak elterjedve az Ascolichenekhez tartozó Cladoniák. A lombos fák különféle fajtáin más és más fajok fordulnak elő. Ugyancsak megtaláljuk egyes példányainkat régi falakon, kerítéseken. A mohok közül a májmohokat (Hepaticae) és a lombmohokat (Musci) látjuk képviselve főleg állóvízek, mocsaras területek mentén, erdőségekben, hegyi patakoknál, sziklákon, nádfedeleken stb. A harasztok ugyancsak nedves helyeken, patakok mentén, fák tövében tenyésznek, nagyobbára 16a hegység erdeiben. Igy pl. a Polypodiaceae-hez tartozó Aspidium filix mas a legelterjedettebb.
A vármegye phanerogam flórájában még nagyobb a változatosság. Különös fajokat, melyek csak e vármegyére volnának jellemzők, nem találunk, mert egész teljességében hozzásimul e tekintetben is a Kis-Alföldön szomszédos vármegyék flórájához. A Csallóköz dunaparti részén, továbbá a Vág, Nyitra és Zsitva folyók mentén elterülő dús mocsári flóra mellett, melyben főleg a Carex és Scirpus fajok, tehát a Cyperaceák tenyésznek leggazdagabban, oly növényekre is akadunk, melyek más vidékről vándoroltak e vármegye területére, melyek az említett folyók partjain és árterületein megjelennek s gyakran már rövid idő alatt ismét eltűnnek.
A gyógynövények közül, melyeknek az értékesítése iránt csak nemrégiben indítottak mozgalmat, említhetjük a papsajtot (mályvát), ezerjófüvet, mezei székfüvet, a zsályát, a tüdőfüvet, fehér pemetét, stb.
A vármegye erdőségei mind térszini, mind faanyag tekintetében két részre oszlanak. Ezekről és a gazdasági kulturnövényekről más helyen bővebben írunk.
