Árpádok kora.
Árpádok kora.
Mikor Buda és Pest Árpádnak már kezébe került, a bányavidék elfoglalására Zoárd és Kadocsa nevű vezéreit küldte, a kik csapataikkal a Duna balpartján, Verőcze és Kismaros között, a nagy patak völgyén nyomultak előre, hogy Nógrád várát meghódítsák. Minden valószinűség szerint ennek meghódolása után jutott a magyarság az Ipolyvölgy síkjára és Gyarmat vidékére, a hol lábát megvetette.
Ettől kezdve Gyarmat is egyik őrhelye lett az Ipoly mentén felállított védelmi lánczolatnak, kedvező fekvése pedig gyors fejlődésének vált alapjává. Útjába esvén a kereskedelmi forgalomnak, biztosra vehető, hogy a helység gyakran volt színhelye egyéb sokadalmaknak és gyülekezéseknek is, a mik a lakosság növekedését idézték elő. Bizonyára már akkor kellett nagy és kényelmes épületeinek lennie, mert 1244 ápr. 22-én IV. Béla király fejedelmi kíséretével együtt Gyarmat vendége volt. (Fejér IV. 1.338.)
Gyarmat eredetileg királyi várbirtok volt és mint ilyen, még 1244-ben is a honti vár tartozékaként szerepel. Lakossága ez időben várőrökből és a vár különféle szolgálatra kötelezett hűbéreseiből állott egészen 1246 szept. 11-ig, a mikor IV. Béla király a helységet Hont vára kötelékéből felmentette és csereképen a Kathyz nemből származott Balassa nemzetség egyik ősének, Detre fia Miklósnak adományozta. Ez időtől kezdve Gyarmat története összefügg a Balassa-nemzetség történetével, de a Balassa jelzőt a helység neve előtt csak a XV. században kezdték használni.
Miklós, a ki az adományt kapta, 1257 táján meghalt s gyermekei közül osztozkodás útján a Furrónak is nevezett I. Péter, volt Gyarmat birtokosa, a hozzátartozó Haraszti, Mankfalva (most Mankó szőlőhegy), Éliásfalva (most Illési puszta), Lazan és Szurdok (most dűlők) helységekkel és pusztákkal együtt. Azonban Furró Péter a király ellenségeihez pártolván, felségsértés miatt IV. László király ősi birtokait elkobozta és testvérének, Demeter pozsonyi és zólyomi főispánnak adta. De mivel I. Péter halála után annak egyik veje, Kázmér fia Lampert és valószínűleg a másik vő sem akart lemondani Gyarmat és tartozékainak birtokáról, kitört a testvérháboru. Demeter Bitter nevű testvérével szövetkezvén, felfegyverzett szolgáit és jobbágyait vezette a sógorok ellen és Gyarmat vártornyának sok véráldozatot követelő hosszas ostroma után sikerült csak Gyarmatot Lamperttől elfoglalnia. A győzelmet egyezkedés követte, melynek eredményeként 1290 jún. 30-án az esztergomi kaptalan előtt kötötték meg a szerződést, melynek értelmében Demeter mester mind Kékkő várának egyharmadrészét, mind Gyarmat várát és városát a hozzátartozó részekkel együtt megkapta.
Mint látjuk, Gyarmat ekkor már városként szerepel és vára is volt. 1290-ben már Nógrád vármegyéhez tartozott. Népessége és fontossága mellett szól az is, hogy e korban önálló anyaegyháza (parochia) és saját plebánosa volt: Mihály, kinek neve az esztergomi káptalan 1291 máj. 12-én kelt oklevelében fordul elő. (Knauz, Monumenta Eccl. Strig. II. 285. – Fejér Cod. Dipl. V. 1. 169.)
