Nemesi vizsgálatok.
Nemesi vizsgálatok.
A szatmári békekötés után, az állandó katonaság behozatala s az azzal karöltve járó állandó hadiadó az adományok szaporítását tette szükségessé; a kormányhatóságoknak tehát érdekében állott, hogy a közterheket minél szélesebb alapokon oszszák meg s annak egy részét a különben is szánandó sorsban élő jobbágyságról levegyék. A kormány elsősorban arra törekedett, hogy a nemesek közűl adó alá vonhassa mindazokat, a kiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Ennek következtében III. Károly király 1723 április 10-én az egész országra kiterjedőleg elrendelte a nemesi vizsgálatokat.
Nógrád vármegye a királyi rendelet kibocsátását megelőzőleg 1722-ben tartotta az első vizsgálatot, majd 1726-ban, 1732-ben és 1734-ben újból vizsgálat alá vették a vármegyei nemességet és az utóbbi évben összeállították a kétségtelen nemesek lajstromát
Közöljük e névsort abban a sorrendben, a hogy az az 1734 február 15-én Bussán tartott közgyűlés alkalmával felvett jegyzőkönyvben foglaltatik: gr. Forgách János főispán, Gyarmati gróf Balassa, Galántai gróf Esterházy, Szent-Ivány György alispán, Sréter János helyettes alispán, Sréter György és Mihály, Gyürky István főjegyző, Gyürky Gábor és András, Madách László, Révay Péter, Török Zsigmond, Imre, András és József, Dubraviczky Péter és Ferencz, Básthy Adám, Imre és János, Szalontay László, Gellén István, Gábor, László és Sándor, Kántor Gábor, István és Jób, Pelargus György, Sándor, József, Tussay György, Darvas János, József, Ferencz, Pál, Sándor, Gábor és Jób, Ráday Gedeon és Pál, Szigyártó László, Repeczky Zsigmond, Paxy Mihály és István, Szemere Miklós, Bulyovszky István, Imre és Dániel, Vajda László és Gergely, Balogh Ádám, Szilassy Ferencz, Adám, Pál és József, Ajtics Horváth Péter, Dénes és Ferenez, Betse András és János, id. és ifj. Macza István és Pál, Ambrus István, 582Szakall András és István, Laszly András, Szalay István, Komáromi István és Pál, Liszkay István, Fábik István és György, Czaban András, Prónay Pál és Gábor, Jánossy János és György, Ketskeméti másként Csiba család, Mocsáry László id. János, ifj. László, Boldizsár és Pál, Nándori Bene György, István, János, Ádám, Gábor és Mihály, Ficsur István, Császár Albert, Garamszegi Géczy család, Balás István, Márton, Mátyás, János, Ferencz, András, György, János ifj., Péter és Pál, Kereszturi Tamás és Pál, Szécsénykey Gábor, Ferencz, Miklós és István, Egry Márton, László és István, Berczelly Pál, Meskó Sámuel, Harmos Mihály és Pál, Gelle Ferencz, Bezzegh István és Imre, Bohus László, Vattay János, Farkas és Pál, Ettre László és Gábor, Battha Pál és Bálint, Batik György, Sándor és Miklós, Moszticzky György, Okolicsányi Mátyás, Horváth István és József, Horváth Pál és Mihály, Patkó István, Kálnóban lakó Balogh Pál, Rácz József, Kanizsay János és Sándor, Boldogházi Kiss László és József, Baksa András, Voxith Horváth György, Radványi Tamás, Ferencz és Pál, Kopcsányi István és fia Bálint, id. és ifj . Szigethi Mihály, Gábor és Márton, Marsovszky István, László, Gábor és József, Tihanyi István és Pál, Tartsányi Ferencz és István, Csuz István, Sárközy Ferencz, Tornyos György és András, Bobor Mátyás, Gábor és János, Szira István, Gedey aliter Somogyi András, István, Ferencz és László, Csemiczky Benedek, Imre, Gábor és Péter, Miszleniczky György, Trajtler Ferencz, Paczolay István és János, Gerhard György, Vay Ádám, Komjáthy Sándor és Ábrahám, Balogh János és Gáspár, Bibiti Horváth Imre és János, Frideczky István.
Az 1723. és 1732. években elrendelt nemesi vizsgálatok eredményével azonban a kormányhatóságok nem voltak megelégedve; ezért tehát harmadízben rendelték el a nemesi vizsgálatot, melyet 1754–55-ben fejeztek be.
A Nógrád vármegyében, 1755 május 15-én, Bussán tartott közgyűlésen hirdették ki a nemesi vizsgálatok eredményét. A vármegye a nemeseket a folytatott nemesi vizsgálatok eredményéhez képest három osztályba sorozta. Az első osztályba tartoztak a kétségtelen birtokos nemesek, a másodikba az armalisták és a harmadikba azok, a kiket nemességük újabb igazolására utasítottak. Ez a névsor némileg eltér attól, a melyet a vármegye a helytartótanácshoz felterjesztett, s a melyet Illéssy János a »Nagy Iván: Családtörténeti értesítő« III. kötetében közzétett. Az utóbbi névsor szerint a vármegye területén 534 birtokos és 162 armalista nemest írtak össze.
A nemesi vizsgálatok azonban 1755-ben nem nyertek befejezést. A nemesség igazolása iránt megindított perek egész a XIX. század elejéig szakadatlanul folytak; újabb nemes családok is települtek le a vármegye területén, a kik nemességüket kihirdettették, vagy a kik nemességüket a vármegye közönsége előtt igazolták. Nagy Iván a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekből egybeállította azoknak a nemes családoknak a névsorát, melyeknek sarjai 1760-tól 1834-ig nemességüket igazolták, a kiket a vármegye kétségtelen nemeseinek sorába iktattak és a kik nemességüket a vármegyében kihirdettették.
E családok a következők (a család-név mellett zárjelbe tett évszám a nemesség igazolásának vagy a kihirdetés évét jelöli): Ajtich Horváth (1795), Adorján (1796–1807), Ambrózy (1808–1810), Buday (1761), Brnula (1772), Boros Zelene helységből (1776), Bohát (1776), Balla (1776), Borbély de Léva (1793), Buris másként Lamos-Lipovszky (1795), Beniczky (1795), Belányi (1795), Borbás (1795), Balla (1795), Blahó (1796–1807), Bohunka (1796–1807), Bussa (1796–1807), Bende (1796–1807), Bulyovszky (1796–1807), Buris (1796–1807), Balla (1796–1807), Borbás (1796–1807), Beke (1796–1807), Búocz (1823), Benedikty (1833), Boros (1833), Borbás (1833), Cerva (1776), Csepcsányi másként Wladár (1795), Csaptovics (1796–1807), Czakó (1796–1807), Dobák (1773), Demkó (1774), Diószegi (1772), Dósa (1793), Dubniczky (1796–1807), Dávid (1796–1807), Eördögh de Lászlófalva (1794), Fábián de Eőr (1760), Fehér (1773), Farkas (1778), Fejérváry de Románfalva (1778), File de Eőr (1795), Farkas (1795), Frecska (1795–1807), Fridvalszky (1796–1807,) Ficsór (1808–1810), Frecska (1831), Fabik (1831), Gonda (1761), Gáspár (1777), Géczy (1778), Gegus (1794), Gedey (1794), Golenics (1795), Gyürky (1796–1807–1833), Gaal (1796–1807–1834), Hudoba (1766), Harmos (1794), Horváth Losonczon lakó (1794), Horváthy (1795), Harmos (1795–1807), Hegyesy (1795–1807), Horváth (1796–1807), Hajós (1796–1807), Horkovics (1796–1807), Huszár (1796–1807), Herman (1831), Jakobey (1761–1795), Juhász (1774–1794, 1796–1807), Jucha (1796–1807), 583Kállay (1760–1834), Kovács (1761–1774). Kolmár (1778), Kállay másként Szentmiklósi (1776), Kóczián (1777), Késmárky (1777), Kindernay (1777), Kovács másként Vályi (1778), Kossuth (1793), Katsányi (1793), Kasza (1794), Kovács (1795–1807), Kulifay (1795–1807), Kabzán (1795–1807), Kanyó (1795–1807), Klein (1796–1807), Kolosváry (1798–1807), Klinovszky (1796–1807), Kalmár (1796–1807), Karla (1798–1807), Kele (1796–1807), Karczag (1808–1810), Keller (1833), Komjáthy (1833), Lisznyay (1769), Lovcsányi (1767), Légrády (1773), Lukácsy (1778), Lányi másként Török (1794), Laszly (1796–1807), Laczay (1796–1807), Lieszkovszky másként Belánszky (1796–1807), Lovcsányi (1831), Lieszkovszky (1834), Mártonyi (1781), Medveczky (1780), Markovitzky (1764), Macza (1764), Márkus (1773), Makky (1774), Munkácsi (1778), Mihocsa (1778), Márkus (1793), Muslay (1796–1808), Moró (1798–1807), Majerszky (1796–1807), Morvay (1796–1807), Meskó (1796–1807), Mihályi (1798–1807), Megyery (1798–1807), Megyesy (1796–1807), Makky (1808–1810), Mészáros (1823), Márkus (1823), Nyirő (1773), Novotha (1778), Nándory (1794), Nagy (1794), Nagy.(1795–1807), Nedoczy (1798–1807), Novotha (1808–1810), Ondrejovics (1833), Ötvös másként Jakabházy (1770), Podhorányi (1767), Pöstényi (1767), Petrovicz (1770), Pohrancz (1773), Percze (1793, 1795–1807), Pállya (1796–1807), Pap (1831), Podhrágyay (1834), Rozgonyi (1795), Rósa (1795–1807), Rákóczi (1795–1807), Ruttkay (1795–1807), Sluchich (1780), Suffa másként Balazovitz (1767), Sallay (1767), Sebestyén (1773), Sarlay (1777), Skrabák (1777), Sándor (1778), Sóky (1776, 1798–1807), Skultéty (1795–1807), Somoskőy (1795–1807), Schnirer (1795–1807), Schlachta (1796–1807), Siráky (1796–1807), Somogyi helyesebben Nagy (1803), Szádeczky (1760), Szakall (1788), Szana (1769, 1796–1807), Szigethy (1767), Szélesy (1774), Szigyártó (1793), Szalay (1793), Szabó (1795), Szentmiklósy (1796–1807), Szelecsényi (1796–1807), Szeles (1796–1807), Sztranyavszky (1808–1810), Tsilléry (1789), Tersztyánszky (1773, 1796–1807), Trásy (1773), Turcsányi (1772), Trnovszky (1773), Tornyos (1794), Tatár (1795–1807), Trachberger (1796–1807), Turcsányi (1796–1807), Tomka (1796–1807), Tornyos (1796–1807), Tholt (1833), Ujváry (1775), Urbanovicz (1798–1807), Ujfalusy (1798–1807), Vályi (1773), Visolyi (1778), Váczy (1775), Végh (1777), Várkonyi (1798–1807), Vayna (1823), Verbóy (1834), Wladár (1775), Zatureczky (1777).
Nemesi bizonyítványt kaptak a vármegyétől 1835–1846. években a következő családok: Berta (1835), Sipeki Balás (1835), Bobor (1836), Benedikty (1836), Bobor (1837), Jászberényi Barany (1839), Bodonyi (1839), Bobok (1841), Balás de Sipek (1843), Czecze (1835), Csernus (1835), Csikány (1838), Draskóczy másként Cseper (1837), Damó (1844), Farkas (1837), Gyürky (1835), Gonda (1835) Gyurkovics (1835), Géczy (1838), Haan (1838), Hoytsy (1843), Huszágh (1846), Jávorka (1838), Jeszenszky másként Paulovicz (1841), Kavegia (1835), Kassay (1835), Kabzán (1837), Kovács (1838), Kajuch (1839), Krigovszky (1839), Karczag (1839), Kalmár (1840–1841), Kovács (1841), Kabzán (1846), Kasza (1848), Lehoczky (1835), Márkus (1837), Michna (1837), Meskó (1838), Makó (1837), Majerszky (1841), Nándory (1836), Petykó (1838), Piry (1836), Pongrácz (1838) Pongrácz de Felső-Eőr (1839), Podhradszky (1839), Percze (1841), Rácz de Parasznya (1839), Rozsnyay (1844), Sárváry (1835), Sohár (1835), Szontagh (1836), Szabó de Szécsény (1841), Soóky (1844), Szálé (1836), Tatár (1835, 1836), Tornyos (1837), Tolnay (1837), Tóth (1841), Vithalm (1837), Vizoviczky (1841), Vida (1843), Veres (1844), Vass (1846), Virágh (1846).
A XVIII. század második felében földesúri joggal bírt családokról az 1770–1771. évi úrbéri összeírásból nyerünk adatokat. Ez összeírás szerint a vármegyében a következő családok bírtak földesúri joggal: Ajtich-Horváth, Almásy, Bacskády, Bácsmegyey, báró és gróf Balassa, Balás, Balczer, Balogh, Baloghy, Baross, Básthy, Batta, Battik, Bay, Bene, Beniczky , Benkó, gróf Berényi, Berczelly, gróf Berchtold, Blaskovics, Bodonyi, Bornemisza, Bory, Bossányi, Bujanovics. Csemiczky, Csillom, Csoma, Dacsó, Darvas, Divényi, Dobóczky, Dóka, Dubraviczky, Ebeczky, Egry, herczeg Esterházy, Ettrey, Farkas, Fáy , Fekete, Ficsor, gróf Forgách, Frajzajzen, Frater, Frideczkv, Fülöp, Gáspár, Géczy, Gedey, Gelényi, Gelle, Gellén, Gellért, Gerhárd, Gerliczy, Goszthonvi, Gömöry, gróf Grassalkovich, Györkey, Gyurcsányi, Gyura, Gyürky, báró Haller, Hann, Hegyesy, báró Hellenbach, Hodossy, Horváth, Horváthy, Huszár, Isák, Jakabfalvi, Jáni, 584Jankovich, Jánoky, Jeszenszky, Jezerniczky, Káldy, Kamocsay , Kalmár, Kántor, Kecskeméty, Kiss, Klobusiczky, gróf Koháry, Komjáthy, Kopcsányi, Kopcsándy, Korcsek, Kováts, Kozma, Kozmay, Körösy, Krudy, Kubinyi, Laczkó, Laszkáry, Lessenyey, Liptay, Losonczy, Luka, Luzsénszky, Macsa, Majerszky, Maithényi, Markovics, Marsovszky, Mágócsy, Mednyánszky, Meskó, Mihályi, Mikula, Mikulay, Mocsáry, Morvay, Moszticzky, Muslay, Nagy, Nikházy, Novota, gróf Nyáry, Okolicsányi, Olay, báró Orczy, Osztroluczky, Paczolay, Palics, Palocsay, Pamhakel, Pápay, Pap, Patay, Patkó, Párniczky, Pelargus, Péterffy, Pettkó, Platthy, Podmaniczky, Podhorszky, Polgár, Pongrácz, Prileszky, báró Prónay, Pyber, Rácz, Ráday, Radvánszky, Radványi, Rajcsányi, Raksányi, Rákóczy, Rakovszky, Révay, Reviczky, Richter, Róth, Rózsa, Sághy, Sándor, Sarlay, Sebe, Siket, Sipos, Siráky, Somodi, Somogyi, Soóky, Sréter, Stahremberg, Suhajdy, Szabó, Szalontay, Szent-Ivány, Szentmiklósy, Szereday, Szerémy, Szilassy, Sziráky, Szudy, Tapolcsányi, Tarródy, Tatay, gróf Teleki, Telek, Ternyey, Tihanyi, Török, Trajtler, Trásy, Turánszky, Uzovich, Vajday, Vattay, Vay, báró Vécsey, Verbay, Vincze, Vlkovinszky, Voxith-Horváth, gróf Wass, Záborszky, gróf Zichy, Zlinszky.
A XIX. század első felében a vármegye területén tíz uradalom volt. Ebből a divényit, a balassagyarmatit és a kékkőit a gróf Zichy és a báró Balassa, a gácsit és a vilkeit a gróf Forgách, a fülekit a herczeg Coburg, a bujákit a herczeg Esterházy család a salgóit Jeszeniczei Jankovich Antal, a nógrádit a váczi püspök, a szécsényit gróf Forgách József, továbbá a gróf Berényi, a Losonczy, a Szemere és a Vattay családok örökösei bírták.
Ezenkívül még a következő főrangú családok voltak a vármegye területén birtokosok: gróf Berényi (Karancsberény), gróf Berchtold (Fülek), gróf Cebrián (Fülek), herczeg Grassalkovich (Lőrinczi), gróf Keglevich (Czered, Nagyoroszi), gróf Kemény (Pogony), báró Luzsénszky (Kisterenye), báró Podmaniczky (Dengeleg, Pencz stb.), báró Prónay (Losonczapátfalva, Ságújfalu stb.), gróf Ráday (Szécsényhalászi), gróf Stahremberg (Baglyasalja), gróf Steinlein (Karancsapátfalva, Endrefalva., Felsőtold), gróf Teleki (Bárna, Herencsény, Kálló, Szirák), gróf Thoroczkay (Andrásfalva, Czered, Luczin), báró Vécsey (Bolgárom).
