XVIII. század.
XVIII. század.
A szatmári békekötés után ismét mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyok terén. A XVII. század második felében nagybirtokos családok közül a gróf Zichyek, a gróf Koháryak, a gróf Forgáchok és a Balassák megtartották birtokaikat, mellettük azonban számos új nagybirtokossal találkozunk, ezek báró Szluha, a gróf Wolkra, Podmaniczky, a Grassalkovich és a gróf Stahremberg családok.
Az 1726–1730 között eszközölt összeírás a következő nagyobb birtokosokat sorolja fel: a Balassák bírták a kékkői uradalmat, Madacskát, Závodát, Nagylibercsét, Terényt, továbbá Szent-Pétert, Szklabonyát és Balassagyarmatot részben, e helységek másik birtokosa a gróf Koháry család volt. Losoncz egy részét a gróf Forgách és a Szemere családokkal együtt bírták. A Balogh család Zelenében, a Balás Sipeken, a Baloghy Felsősápon, a Sarudi Battik Kalondán, a Básthy Óbáston, Panyidaróczon és Marczalban, a Batta. Rappon, a Nándori Bene Tarnóczon és Karancskesziben bírt földesúri joggal. A gróf Berényieknek ősi birtokaikból csupán Kisbárkány maradt meg. A Berczellyek Berczelben, a Bulyovszkyak Zagyván voltak birtokosok. A Csemiczky család Nagyfaluban és Kispatakon bírt földesúri joggal. A Chikány család Ilinyben, a Darvas Szécsényhalásziban és Dolányban, a Dobay Kislibercsén és Alsósztregován volt birtokos. 581A herczeg Esterházyaké volt a bujáki uradalom. Az Egry család Berczel egy részét és Kövesdet bírta. A Frideczky család Tereskén bírt földesúri joggal. A gróf Forgáchok bírták a gácsi uradalmat, továbbá Szécsény és Losoncz egy részét. Földesúri hatóságuk alá tartoztak Abelova, Kis-Terenne, Gácsprága, Gácsfalva, Jelsőcz, Szakal, Lócz, Rimócz, Strázs, Ecseg, Miksi stb. helységek. A Gellén család Ragyolczon, Szentén és Romhányban, a Géczyek Rárós-Mulyadon, a Gerhárdok Magyarnándorban, a Goszthonyiak Vizsláson bírtak földesúri joggal. A Gyürkyek Liptagergét bírták. A Holecz család karancskeszi földesura volt. A Horváth család Romhányban, a Hunyady Kazáron volt birtokos. A Jeszenszkyek Agárdon, Alsópetényben, Nándorban, a Jánokyak pedig Kis-Terennén és (Diós) Jenőn voltak birtokosok. A Kanizsay család Kelecsényben, a Kántor család Losoncz-Tugáron volt földesúr. A Komjáthyak Pálfalvát bírták. A gróf Koháryaké volt a füleki uradalom, Karancsság, Ságújfalu, Nézsa és Balassagyarmat fele része. A Madách család ősi birtokaiból Alsósztregovát és Tótkelecsényt őrizte meg. A Marsovszkyak Ebeczken, a Mocsáryak Lapujtő, Nagyfalu, Liptagerge, Karancskeszi ősi birtokaikon gazdálkodtak. Az Osztroluczkyaké volt Felsőpetény; többi birtokaikat a Podmaniczkyak örökölték. A Patkóssy család Pálfalván, a Pyber Tolmácson volt birtokos. A Podmaniczkyak az Osztroluczkyak után Dengeleg, Koromsáp, Heréd, Kökényes, Luczin stb. helységekben voltak birtokosok. A Róth család Szirákon bírt földesúri joggal. A Rádayak nagy kiterjedésű birtokai közül Czered, Somosújfalu, Baglyasalja, Pöstyén, Szécsényhalászi helységek a legjelentékenyebbek. A Radványi család Kiszellőt és Kovácsit bírta. A Szandai Sréter család ősi birtokai közül Szandakért, Surányt és Mohorát őrizte meg. A gróf Stahremberg család Nagyoroszit vette birtokába, melynek lakosai azonban elkeseredetten tiltakoztak ellene, hogy jobbágysorsra jussanak. A Szent-Ivány család földesúri hatósága alá tartozó helységek közül Hradistye és Mihálygerge voltak a legjelentékenyebbek. A Szemere család a Losonczyak révén Losoncz és Szécsény egy részét bírta. E család még Losoncztamásiban, Lóczon, Rimóczon és Dobrocs helységben volt birtokos. A Szilassyak Losoncz-Tugár földesurai voltak. Báró Szluha Ferencz ítélőmesteré volt a salgói uradalom, Mátraszőlős, Turicska. A Szendrői Török családé Podrecsány, Gergelyfalva, Udornya és Dobrocs. A Vayaké volt Pagony, Baglyasalja egy része, Sós-Hartyán, Bodony és Rád, a Vécseyeké Fülek-Sávoly, a Wattayaké Piliny és Mátraszőiős. A gróf Wolkra család birtokai közűl Karancsalja és Bisztricska voltak a legjelentékenyebbek, végül a gróf Zichyeké volt a divényi uradalom, de részeik voltak Losonczon, Felsősztregován, Szent-Péteren, Budalehotán és Losoncz-Tamásiban is.
