Átmeneti korszak.
Átmeneti korszak.
Karancskesziből Pintér gyüjteménye őriz egy egyszerűbb bütykös agyagedényt, egy bögrécskét s egy halsütőtálat.
A lapujtői Pókahegy őstelepének a bronzkorba átnyulásáról is több tárgy tanuskodik.* Br. Nyáry mint cserépedények (urnák?) lelőhelyét említi a Csatavölgyet. A Czinegés-hegy aljában pedig föl is ásatott egy sirfészket és két halotti gödröt. A sírfészek fölött, úgy mint Pilinyben, itt is jelkövet talált, s kővel volt a sírfészek is körülvéve s az urnák támkőre helyezve; mind ez, mind a körülbelül másfél öl hosszú és egy öl széles üreg halotthamvasztás maradványait tartalmazta. A hamvakat edények és kisebb bronztárgyak (a sírfészekben egy bronzborotva) kísérték. A leleteket br. Nyáry igen helyesen a pilinyivel azonos korba helyezi s ugyanama nép emlékeinek is tartja. Ugyanő említ innen a pilinyi gyüjteményben levőkhöz hasonló edényeket, a perem fölött kiemelkedő tüskékkel. Még egy temetőt említ br. Nyáry a Czinegés alatt húzódó vízmosásnál is.
*Ak. Képatlasz V. bemutatott csüngő spirális és az 5., 6. ábrán bemutatott cserépedények; v. ö. még br. Nyáry Arch. Ért. 2. f. III. 5. Hampel Bronzkor II. 75. Trouvailles 19., 20. N. M. R. N. 54/1861., 183/1869., 180/1870., 93/1876. leginkább Szontagh Ferencz ajándékából. Budapest Régiségei, VIII. k. 115 l.
Fülekkelecsényből Valovics plebános ajándékozott a N. Múzeumnak egy öntésnél rosszul sikerült tokos vésőt, a vele együtt előforduló agyagedényekkel (R. N. 157/1885. 1–5.) s Fülekről is őriz a N. Múzeum őskori agyagtárgyat. (138a/ 1881.)
Korlátiból pedig egy különböző tipusú karpereczekből, boglárpitykékből, karravaló spirálisokból, lándzsacsúcsból és láncztöredékből álló szerényebb bronzkincs került a N. Múzeumba. A tárgyak egy része sérült (R. N. 69/1896. 1–26.)
Salgótarjánból régebben ismerünk egy pár spirális kézfejvédőt és egy csavaros szárú füles nagy tűt, gombaforma fejjel, e tárgyak a Kubinyi gyűjteményéből valók.* Egy más jelentéktelen tárgyon kivül Pintér Sándor gyüjteményében, hajlott pengéjű kés is van e lelőhelyről, erős foka a nyelet helyettesítő köpűbe megy át. Pálfalváról két ízben kapott a N. Múzeum cseréprégiségeket, 1864-ben a pest-losonczi vasút vezérigazgatóságától hivatalos küldeményképen, 1866-ban pedig Pap Károly földbirtokos ajándékából. (R. N. 73/1864. 8/1866. 1–4.)
Hampel Bronzkor XXXVII. 1., 2. és LII. 1. a. b. – II. k. 133. 1.
A terenyei Hársas * őstelepének leletanyagából Kubinyi Ferencz gyüjteményén kívül számos hazai és külföldi gyüjtemény gazdagodott. Kubinyi gyüjteménye jóformán teljességében a N. Múzeumba került, de voltak tárgyak Jankovich Miklós és Fejérváry Gábor gyűjteményében is. Ezekből is jutottak be tárgyak a N. Múzeumba, de Londonba, Liverpoolba s Koppenhágába is.*
*V. ö. Jankovich Miklós Nógrád vármegye nevezetes Hársashegyéről s annak hajdani esméretlen aranymíves lakóiról. Tud. gyüjtemény 1828. I. 20–31. – Kubinyi F. Nógrád vármegyében fekvő Kis-Terenye határában a Hársashegyben található régiségekről. – Sas XIV. 1833. 135–118. Magyarországban talált kő- és bronzkori régiségek. Arch. Közl. II. k. 82–113. és képatlasz V–XXXI.
Sas id. hely VI. T. 5. és 15. ábra.
Jankovich leírása szerint a Hársas inkább domb, lejtőin mesterséges elegyengetés nyomait véli felismerni. Éjszaki oldalán, két lábnyi mélységben akadni a régiségekre. E részben, úgy látszik, nemcsak lakások, de urnasírok is lehettek, mert az edényekben, Jankovich értesülése szerint, fehér, meszes, égetett csontokat is találtak. Jankovich egészen helyes ítéletet formál a lelőhelyről. Oly ismeretlen néptörzs lakóhelyének tartja azt, »a mely szörnyű régi, mert sem vasat, sem ezüstöt, sem üveget nem esmért, mégis földmívelő, mert íme réz sarlói és orsói voltak, vitéz, mert fegyverei és lószerszám ékességei voltak s gazdag és aranymíves volt, mert erről aranyékességei tanuskodnak.« Felismeri, hogy a szerszámai öntés és nem kalapácsolás útján készültek, ő ugyanis réznek tartja azoknak anyagát. Végül kimondja, hogy a nép nem volt római, mert sem tégla, sem kőépület emlékei nem voltak; a telepen bélyeges téglákát nem leltek. Jankovich indokolt véleménye ellenére is Kubinyinak még 1833-ban is a rómaiak járnak a fejében, de becsessé teszik közlését 1832-iki ásatási észleletei, ő ugyanis már itt is olyan gondos megfigyelőnek mutatja magát, mint később gombai ásatásánál. Egy és fél ?-öl területű tűzhelyet észlelt a hegy éjszaki oldalán, a tűzhelyen négyszögű piramisalakú tűztámasztókat, egy ú. n. halsütő tálat és agancsokat lelt, pár ölre tőle nagy mennyiségű hamut. Kétségtelen, hogy nem bemélyített üregeket tárt fel, hanem összefüggő kulturrétegben ásatott. A Hársas és Terenye másik őstelepe, a Rákóczi-hegy igen változatos anyagot szolgáltatott, nem érdektelen ebben az anyagban a csontidustria sem, a melyről zablaoldalrudak és a terramárákban otthonos tipusú csonttárgyak tanuskodnak. De a keramikai anyag és főleg a bronztárgyak keltik fel érdeklődésünket, a keramika 335a telep lakottságának hosszú voltáról tanuskodik, korai és késői típusokat találunk abban elvegyülve, általános jellege a terramara csoporthoz és a Dolánypilinyi csoporthoz fűzi. Nagy a változatosság az edények méreteiben s kidolgozásában is már Jankovichnak feltünt, hogy »gyűszűnél nem nagyobb« edényektől kezdve, két akónyi tartalmúig ingadoznak a méretek; sajnos a N. Múzeum keramikai anyaga nem a leggazdagabb e helyről s a közzétett illusztrácziók nem mind alkalmasak arra, hogy beható vizsgálatnak szolgáljanak alapul. A már említett halsütő tálon * kivül főleg a terramara tipus karcsú korsócskái képviselik a régebbi elemet, ha ugyan ezek itt nem a sziléziai urnatemetőkben fellépő későbbi alakokkal hozhatók kapcsolatba. A keramikai anyag zöme kétségtelenül a bronz kor végéről s a hallstatti kor elejéről származik, így első sorban a harántos turbánszerű rovátkolású edények * s a sűrű függélyes rovátkolású másik edény* és az öblöstestű, bő nyakú, füles pohárkák, * a peremén tüskékkel díszített mély tál szélének koráról bajosabb véleményt mondani. A keramikai, anyagot nehány amulett-féle és ismeretlen rendeltetésű tárgy zárja be s azok a töredékek, a melyeket Jankovich olvasztó-tégelyek maradványainak tart, melyek azonban a lehullott faltapasztás töredékei, a minők Pilinyben is fordultak elő, a terenyeieken azonban nem leljük a pilinyieket borító gazdag díszítést.
Sas id. h. IV. T. 2. és A. K. képatlasz XI. 52.
*Képatlasz XII. 57.
*U. o. 59.
*U. o. X. 45., 46.
A terenyei leletnek főérdekességét nem is a keramika, a bronztárgya gazdagsága és változatossága adja meg. *
Hampel Statistique Compte rendu II., II. 17. 158 fémtárgyat (152 bronz, 6 arany) sorol fel a N. Múzeum gyüjteményéből. V. ö. még Bronzkor II. Kis-Terenye 1–11-et a kopenhágai Muzeumban Stat. 18. és Bronzkor id. h. III. A N. Múzeumban levő tárgyak közűl a Jankovich-gyüjtemény néhány tárgya azonosítható a Tudományos gyüjtemény (id. helyén) közzétettekkel; Kubinyi gyüjteményéből valók az 1850/6. III. 1–58. 1851/1., 59/123. tárgyak; ezenkívül br. Luzsénszky ajándékából is került a N. Múzeumba nehány tárgy 54/1853. 1–13.; Nendtwich dr. műegyetemi tanár is ajándékozott innen egy kisebb leletet. Arch. Ért. u. f. I. (1881) 164. Végül Hanzély Ferencz 1862-ben 20 darab bronztárgyat 63/1862. 1–6. A terenyei bronztárgyak közűl nehányat már Kubinyi Ferencz vegyelemeztetett. Több tárgyat pedig Loczka József elemzett és elemzésének eredményét közzétette. Mathem. és Term. Tud. Értesítő VII, k. 275–290.
Dolányi bronzlelet; bronztárgyak Pilinyből, Dolányból és Terenyéről.
Legteljesebben áttekinthetjük a terenyei bronztipusokat, ha átlapozzuk Kubinyinak az Archaeológiai Közleményekben közzétett képes tábláit (V–XXII.) ezek a táblák éles bepillantást engednek a telep életébe, jólétnek és előhaladott kulturának emlékeit tárják elénk: ékszerek közűl vezérkorongos fibulát, nagy kalapos fejű gombostűt, felsodort fejű tűt, többszörösen vastagodó fejű tűt, karpereczeket, különféle csüngő ékszereket, kisebb-nagyobb boglárokat, díszkorongokat; pipereeszközök közűl csiptetőt, borotvát, fűzőtűt; szerszámok közűl talpas- és tokosvésőt, kést s a felvidéken általános gombosvégű sarlót; fegyverek közűl korai és késői tipusú lándzsákat, markolatos késői és korai markolat nélküli tőröket, nyílcsúcsokat, kétkarú csákányt, fokost; karvédő és kézfejvédő tekercset.
Ezeknek a tárgyaknak egy része már a bronzkor végének fejlett technikáját és csinos díszítését mutatja s egy részük talán már kívül esik a sajátképeni bronzkor határain s a Pilinynél s Dolánynál is említett átmeneti korú tárgyakkal egykorú ilyeneknek látszanak a bámulatosan érdekes technikai kivitelű lószerszámdíszek (V. T. 2–4., XVIII. 117.) s az arany tárgyak egy része, jelesen az az aranynyal burkolt bronzboglár is, a melyet Jankovich mutatott be (id. h. I. T. 4.) s a mely jelenleg a N. Múzeumban van; hasonló kivitelű négy más boglár a koppenhágai múzeumba került. A kapocs nőtagjára emlékeztető kis pápaszem-spirálisok s hosszú hengerded kis spirálisok korábbinak látszanak.
A kozárdi hegyen urna-sírokat tárt fel Pintér és egy urnában a szécsényi Sztrázsaparton és Kőhegyen kiásott hajlott hátú vaskésekhez hasonló bronzkést lelt. E hegyhát délnek húzódó ecsegi részén 1899-ben 30 darabból álló bronzlelet került felszínre, a kétféle tipusú sarlókon kívül, kikanyarított szélű köpűjű tokos véső, egy másik erősen kiszélesedő élű köpűs véső, bronzedény töredékei, végül nyers bronzrúd adnak érdekességet a leletnek. A bronzrúd kétségtelenül formába volt öntve, talán forgalombahozatal czéljára, de átmetszete eltér egy másik, Dolányban lelt érczrúdtó1. *
*Leírta a leletet Pintér Sándor A. É. u. f. XIX. 56–60. I–III. táblával.
Jobbágyi határának Apcz felé eső részén is lehetett jelentékenyebb őstelep, erre mutat az a csinos keramikai gyüjtemény, a melyet e helyről Szentiványi Farkasné gyüjtött össze. A mély tálakon és csészéken, valamint a bütykös díszítményeken meglátszik, hogy lelőhelyük már közelebb esik az alföldi terramara csoport elterjedési területéhez. * Az edényeken kívül itt is számos figurális agyagtárgy került elő s azonkívül olyan edények is, a melyek már nem látszanak az őskorból származóknak.
*Nem volt alkalmam a tárgyakat eredetiben látni; csak a szerkesztőség által készíttetett rajzok alapján formálhattam azokról itéletet.
Szirákon 1867-ben került elő egy kisebb bronzlelet, a melyet Szontagh Tivadar ajándékozott a N. Múzeumnak. * A bronzkorba utalja a bennük megnyilatkozó ízlés ama cseréptöredékek egyrészét is, a melyeket Posta itt La Tčne sírok közé vegyülten lelt, s La Tčne-korinak tartott, de összefüggésüket a La Tčne leletekkel nem sikerült kétségen felül tisztáznia. *
*R. N. 9/1867. 2–5. Hampel Stat. 101. Pulszky Rézkor 41.
*A. K. XIX. (1895) 55–86. I. T. 5–10. és 14. Ezekre vonatkozólag bővebben kifejtettem nézetemet az Arch. Ért. 1911. évi I. füzetében.
Erdőkürtről Rómer említ bronzkori urnatemetőt, és egyszersmind csontvázas sírokat is, e sírokat a leírás alapján inkább régibb középkoriaknak kell tartanunk, a 336sírmezőből előkerült cseréptöredékek azonban arra mutatnak, hogy e későbbi temetkezés alkalmával régebbi sírokat vagy lakótelep kulturrétegét bolygatták meg. *
*Compte rendu II. 1. 184.
Jelentékenyebb őstelep lehetett a bronzkorban Keszegen, a Dessewffy-féle birtokon is, de erről a telepről nincsenek kimerítő adataim.*
*Pótlásul a bronzkori lelőhelyekhez még említenem kell, hogy Hampel leír egy bronztárgyat, a mely a Matica Slovenska gyüjteményében van: lelőhelye Szente. (Hampel Bronzkor II. 141. és hogy, Keszegen a Huszár-féle birtokon is észlelt őskori leleteket Vende Aladár.) E sorok írása közben vettem azt a hírt, hogy Hüvössy Lajos Bér határában hallstattkori urnatemetőre bukkant. Az ugyanott levő és druida-emléknek tartott kőhalmazt, a fénykép után ítélve, természetes alakulatnak tartom s valószínűleg az a Bartalostól említett (A. É. 1894. 136.) Kőlány is.
Azokról a bronzemlékekről, a melyek a vaskori műveltség keletkezésének idejéből valók, s a melyek az ú. n. hallstatti formák hatása után állanak, már szólottam az egyes bronzkori lelőhelyek ismertetése során s röviden érintettem azokat az emlékeket is, a melyeket a hazánk keleti részén elterjedt ú. n. skytha-kultura hatására vezethetünk vissza. Piliny az egyetlen lelőhely, a hol ilyen emlékek nagyobb számban maradtak reánk. * Sajnos, nélkülözzük a leletkörülményeikre vonatkozó pontos följegyzéseket, de valószínű, hogy halotthamvasztásos sírokból erednek, miután már a pilinyi urna-temető első ismertetője, Érdy is mutat be olyan tárgyakat a melyek skytha emlékekkel hozhatók kapcsolatba. Hampel 1893-ban két tört és egy tükörmarkolatot említ innen, * Reinecke idesorozza még a háromélű nyílcsúcsokat (10. változat), egy hosszú köpűjű háromélű nyílcsúcsot, egy vasbaltát s az 1 Ľ hajlású, aranynyal vagy elektronnal burkolt bronzkígyócskákat is. * A gyöngyösi skytha-sírok tartalmában csörgőlemezes lószerszámdíszek is voltak, így talán ugyancsak a skytha leletek közé sorozhatjuk a pilinyi (Hampel Antiquités XXIII. 64.) csörgős kocsirúdszöget is. Pilinyen kívül nincsenek a vármegyében skytha emlékek, ha csak az a csinos vastőr, a melynek rajza a Nemzeti Múzeum kiadatlan rajzai között Berczel jelzéssel őriztetik, nem Nógrádberczelről való. Az átmeneti emlékekhez sorozhatjuk még azokat az urnákat, a melyeket báró Nyáry Albert ásott ki a szécsényi határban az Aranyoson, s a melyeket a kőhegyiekhez hasonlóknak mond. *
*Br. Nyáry Arch. Ért. III. r. f. (1870) helyesen ismeri fel rajtuk a keleti hatást, de hovatartozandóságukat nem határozza meg. V. ö. Hampel Trouvailles 26–30; Statistique 28–29. Bronzkor II. 13–117.
*Arch. Ért. 1893. 1386. lapok és a 3. ábra. A két tőr közül az egyik a N. Muzeumban van, a másik (Cat. de 1’exp. préh. 34. sz.) Pintér gyűjteményében.
*Arch. Ért. 1897. 31–23. Nem érdektelen itt fölemlíteni, hogy br. Nyáry Albert a Várhegyen végzett ásatása alkalmával elektron öntőröget is lelt. A. É. u. f. XXIX. 417., 418.
*Arch. Ért. u. f. XXVII. 222.
