La-Tčne korszak.
La-Tčne korszak.
A La-Tčne kulturának, mely olyan csodásan gazdag emlékeket hagyott hátra a szomszéd Hontmegye területén, csak kevés, de elég jellemző emléke maradt fönn a vármegyében. A vármegyei múzeumban levő, közelebbről meg nem határozható lelőhelyű tárgyakon kívül ismerünk: egy nagy vaskést Karpi-pusztáról, e tárgy sírlelet részének látszik; * Pusztagéczről nagyobb temető egyik sírjából harczos fölszerelését, * korai tipusú vaskardot, egy másik kard és kardhüvely töredékeit, paizsnak dudoros karöltőjét, a kardkötőláncz kampós végét, egy közép La-Tčne és egy másik fibula töredékét; Sóshartyánból közép La-Tčne fibulát; Kishartyánból szép vaslándzsát. * Pilinyből több tárgyat őriz a N. Múzeum gyűjteménye, a melyek talán a skytha tárgyakkal együtt kerültek elő itt is, mint Gyöngyösön. * Ugyanitt La- Tčne kori díszes, zománczos öv töredékének látszó tárgy került elő egy Árpádkori sírbó1. * Ipolykürtről ismerünk egy kis leletet, a kelta-sírok szokásos mellékletével, meghajlított lándzsa-csúcscsal, de ez talán már római kori barbár-lelet lehet, mert egy gyűrűs fejű kulcs is volt a leletben. (N. M. R. N. 11/1869). Lapujtőről pedig díszes La-Tčne öv töredékei kerültek a N. Múzeumba Szontagh Ferencz ajándékaképen. A négyszögű tagok kivájt mezőit egykor, úgy látszik, zománcz töltötte ki s igen jellemző az öv bekapcsolására szolgáló kampó is. (R. N. 104/1876). A kisterenyei Rákóczihegyről származó tárgyak között is volt egy közép La-Tčne tipusú díszes vasfibula (A. K képatiasz VII. 28. a. b.). Herédről pedig nehány babos bronzkarpereczet vásárolt a N. Múzeum (R. N. 25/1903. 1–4., Arch. Ért. u. f. XXIII. 428); hasonló lehet ezekhez egy Szurdokon előkerült másik karperecz is (A. É. XXII. 85). Posta Béla sziráki ásatása alkalmával a felszínen a síroknál feljebb észlelt a régibb középkoriaktól elütő cserepeket, később a 8. sz. régibb középkori sírban La-Tčne ízlésű övkampót lelt a koponya alatt, e körülmény hatása alatt a temetőben esetleg észlelhető régebbi temetkezésekre fordította figyelmét. Kutatott és összesen nyolcz régebbi sírt konstatált, a sírok némelyikében a hatvanihoz hasonló La-Tčne keramika és leginkább közép La-Tčne ízlésű fibulák kísérték az elégetett és urnába helyezett hamvakat. A 4. sz. sír hatalmas urnájáról és egyéb keramikai mellékletekről, a melyeknek kora iránt kételyeim vannak, már megemlékeztem; míg a többi sírokban a hamvak urnába voltak összegyűjtve, a 6. sz. sír kitapasztott katlan-sír volt, melyben a hamvak úgy látszik nem voltak urnába helyezve. A sírokban és szórványosan talált tárgyak nem merítik ki a kelták nógrádmegyei tartózkodásának emlékeit; a nagy kelta törzsek állandó pénzverést űztek s több törzs pénzei fordultak elő a vármegyében. A jegyzetben közöljük ezeknek lelőhelyeit és a reájuk vonatkozó adatokat. *
*R. N. 82/1879. Pintér S. ajándéka.
*A leletet Dubraviczky A. ajándékozta a N. Múzeumnak. Leírta Pulszky Ferencz. Arch. Ért. r. f. XIV. (1880) 6–8. lap, 1. tábla.
*Az előbbi Wimmer, az utóbbi Pintér gyüjteményében.
*N. M. II. termében, v. ö. még Pulszky ismertetését a pusztagéczi leletről a 6. lapon.
*Br. Nyáry Albert (A. É. u. f. XXIV.) a 49. sír leírása a 64. lapon.
*1. Piliny. Av. kettős domborulat, fej degenerált maradványa, rev. öt globulus teljesen degenerált és felismerhetlen Philippeus utánzatok ezüstből; a N. Múzeumban (Arch. Ért. XXI. 406. és 408. l. 6. kép Num. Közl. II. 31., 6. Sbronik VIII. 93. – Ezek a pénzek tulajdoníthatók esetleg az Osi nevű törzsnek, mely az eraviscusok földjével szemben lakott a Duna másik partján. 2. Lapujtő. A) A Zeusfej, rev. lovas ( = De la Tour 9740.). B) kettős domborodás rev. ló vagy lovag degenerált maradványa, olykor lábak, sőt fej nélkül. Philippeus utánzatok. Ezüstök. – N. Múzeum, Num. Közl. VI. 60. 3. Szügy, mint a lapujtői A) faj 1. ezüst. Arch. Ért. r. f. II. 293. 4. Kutas-puszta, mint a szügyi ezüstök. U. o. 5. Karancshegy. 79 nagy, 22 kisebb, 7 legkisebb. A nagyok, mint a lapujtői B) faj. u. o. 6. Somoskő, Szajkóvölgy. A. sisakos fej, rev. trónoló Zeus és balta (Zeus Altaphoros). Nagy Sándor drakmájának barbár utánzata. Num. Közl. VIII. 132. ezüst 1 darab. Nemzeti Múzeum. 7. Somosújfalu. A Pogányvár alatt többször lelnek barbár érmeket. Arch. Közl. III. 169. 1. 8. Bodony táján (magánértesülés szerint) előfordult lelet került Kilián bodonyi földbirtokoshoz. 9. Szátok. Av. kerek szép domborulat; rev. ló, balra fönt öt pont. Philippeusok korcs utánzata. Cotinus-törzs pénze. Num. Hözl. III. 5. 10., 11. Tereske, Romhány cotinus-pénzek. A cotinusok népe, a mely a vas és egyéb fémek megmunkálásában való különös ügyességéről volt híres, minden valószínűség szerint azon a területen lakott, a melyen ma a bányavárosok esnek, pénzeik elterjedési határa legalább a Garam, Fátra, Miskolcz és az Alföld közötti terület. 12. A N. Múzeum őriz egy közelebbről nem ismert lelőhelyről nógrádmegyei éremleletet a mely ΛΥΩΛΕΟΝΤΟΣ feliratú ezüst tetradrachmonokból állott. Av: Zeusfej; rev: lovag a ló alatt beponczolt triquetrum. Num. Közl. VII. 129. A fönti adatok szíves közlését Gohl Ödön dr., a m. n. múzeumi éremtár A) csoportjának vezetője, volt szíves rendelkezésemre bocsájtani. Ezeken kívül még ismerek barbár vagy kora miatt a La Tčne-korba sorozható antik érmet magánbirtokban. Egy ΛΥΩΛΕΟΝΤΟΣ pénzt (De la Tour Atl. 50. T. 9855.) Wimmer Béla birtokában, ez Mohorán került elő. Pintér Sándor birtokában pedig Kishartyánban lelt ezüst pénzt, előlapján sisakos Alexandros-fejjel, hátlapján oroszlánokkal, ugyanonnan Cales (334–268 Kr. e.) campaniai pénzét előlapján kakassal és csillaggal, hátlapján női fejjel. Pintér Sándor gyüjteménye őriz még Rimóczról is egy ezüst érmet, előlapján szakálas Zeusfővel, hátlapján lovas alakjával s a már említett lapujtői leletből előlapján domború, hátlapján globulusokkal díszített ezüstérmet.
Kevesebb emléke maradt a vármegyében annak a kornak, a melyben hazánk 337dunántúli része római hatalom alatt állott, területén mindössze Verőczén vetette meg a lábát az ókor e nagyhatalmassága, a hol erődöt is emelt; egyik tagját a római határvonal balparti erődlánczolatának. * De innen is mindössze egy tárgyat ismerünk, egy bélyeges téglatöredéket, * de azért kerültek ki a romaiakkal való érintkezésnek emlékei a vármegye földjéből, így nehány éremlelet: Vanyarczon Hadrianus ezüstérme (R. N. 13/1862,) Ecsegen Traianus rézérme és egy II. Theodosius-féle arany, * Salgótarján Traianus rézérme, * Petőn IV. századi kopott bronzérem, Patvarczon Vibius Trebonianus Gallus 252–4. Kr. u. Ezüst antoninianusának egykorú ónutánzata. * Szécsény határából arról a helyről, a hol Pintér Sándor a határjárási okiratokban gyakran említett »magna via«-t sejti, s a melyet ő római út maradványainak tart, nehány IV. századi bronzérmet ajándékozott a N. Múzeumnak, 1898-ban pedig Plichta János ajándékozott a N. Múzeumnak egy Sept. Severus-féle ezüst denárt, a mely közelebbről meg nem jelölt nógrádmegyei lelőhelyről származik.
*V. ö. Arch. Ért. 216/1904.
*R. N. 149. 1. 1875.
*R. N. 25/1870. és 130/1875. Utóbbinak lelőhelye kétes (?)
*237. r. 1873. Arch. Ért. r. f. 123/a.
*A két utóbbi Wimmer Béla gyüjteményében. Ezekhez sorozhatunk még 13 darab római köztársasági dénárt, a melyeket 1898-ban ajándékoz Szontagh Antal.
Egyéb leletet, mely e korba helyezhető, ismerünk Mohoráról (R. N. 204/1876. 6.), a szécsényi Öreghegyről a pilinyi leletek közül talán idesorozhatjuk Érdy közleményének több ábráját (főleg a 11. ábrát), 1872-ben pedig arezzoi edény töredékét szerzi innen a N. Múzeum (188/1879. 4.). Pintér Sándor Karpegéczről ismertet egy leletet. Egy bögrében 35 kagyló, 10 paszta gyöngy és egy nagyobb gyúrmaszem s egy bronzcsillag volt elhelyezve. * Szennáról régebben ismeretes egy bronzsarkantyú, a mely szintén e korba helyezhető. * Gácson a gróf Forgách család birtokán több kisebb aranytárgy került elő, talán gazdagabb sírok mellékletei (R. N. 75/1878. 1–5.). Két pár fülbevaló, csüngős taggal díszített nagy karikák ezek, minden egyes karika egyik végén hurokkal, a másikon kampóval van ellátva, a csüngős tag ezeken négy küllős kerék, a kereket az egyik páron egyszerűbb, a másikon dúsabb gömböcsös dísz borítja; egy díszes láncz töredékei egészítik ki a leletet, a láncz egymásba kapcsolódó két végső tagját nagyobb korongok díszítik, a korongot keleti hatásra valló palmettaszerű növényi díszítés borítja. A terenyei leletek között volt egy agyagedény, a mely * alakja után ítélve antik hatás alatt keletkezett. Szirákról korongon készült barbár agyagedényt ajándékozott Degenfeld Ilona grófné. Szandavárán lelt antik szíjdíszítmény pedig, mint Bereczky Bálint ajándéka került a N. Múzeumba (R. N. 109. 1894). Rádról két ízben is kapott a N. Múzeum e korba helyezhető keramikai leleteket (R. N. 222/1874. és 209/1874). Végül egy gazdag figurális és lombdíszű bronz edényfülről kell megemlékeznünk, a mely a vármegyéből, de ismeretlen lelőhelyről származik (R. N. 9/1888. 2.).
*Arch. Ért. u. f. VI. 1886. 46. Hampel is fölveszi ezt az adatot a Bronzkor II. 63., de kétkedik bronzkori voltában. Az egész inkább római kori barbár sírleletnek látszik s talán nem is az edényben, csak vele egy sírban voltak a gyöngyök.
*Arch. Közl. képatlasz III. 8. N. M. 1850,6. V. A. 19.
*Arch. Közl. képatlasz XIV. T. 67.
