A császáriak győzelme.
434A császáriak győzelme.
Bécs felmentése után azonban a helyzet lényegesen megváltozott. A míg Kara Musztafa nagyvezér hada vad futásban özönlött Győr felé, addig János lengyel király és Károly lotharingiai herczeg Párkánynak tartottak, a hol október 9-én fényes győzelmet arattak a törökök felett, október 27-én pedig Esztergom vára is Károly herczeg birtokába jutott. Ezzel az ez évi hadjárat befejezést is nyert. Sobieski János lengyel király Párkánytól Nógrád vármegyébe vezette a hadait és még október havában visszafoglalták Szécsényt, a melyet az 1300 emberből álló őrség csakhamar feladott; ekkor 20 nagyobb, 50 kisebb ágyú és 100 mozsár került az ostromlók birtokába. Ugyanekkor Hollókőt is visszafoglalta a lengyel had. Esterházy Pál nádor Disznósy Ferencz alkapitány vezérlete alatt 300 horvát katonát küldött Szécsénybe, a kik a helységet felgyújtották, de ezért nem lett bántódásuk, sőt Disznósy Ferencz, a ki pedig nem tudott közöttük fegyelmet tartani, még 1684 január 25-én is a szécsényi vár alkapitánya volt. (Török magyar okmt. II. 116.)
Sobieski lengyel király Szécsény elfoglalása után a seregével Kassának és Eperjesnek tartott. Útközben azonban a hadai, különösen a lithvánok, olyan pusztítást vittek végbe, hogy a nép mindenütt ellenük fordult. A törökök vereségei következtében Thököly uralma, a dunáninneni országrészben elenyészett.
Lipót még október 1-én elrendelte, hogy a Thökölyhez pártolt urak jószágait kobozzák el. Esterházy nádor és Kollonich nagy buzgalommal fogtak a rendelet végrehajtásához, de csakhamar a józanabb felfogás kerekedett felül. Október 22-én beszüntették a jószág elkobzásokat, Pozsonyban pedig Károly herczeg elnöklésével bizottság ült egybe, mely előtt azoknak kellett letenniök a hűségesküt, a kik kénytelenségből Thökölynek meghódoltak.
Alig hogy a lengyelek elhagyták a vármegye területét, a császári had szállotta meg. Gróf Caraffa Antal tábornok a vármegyén átvonulván, a vármegyei tisztviselők közűl senkit sem talált, a kivel a katonaság eltartása és élelmezése ügyében beszélhetett volna, deczember 10-én, Gácson mérgeshangú levelet intézett a vármegye közönségéhez, melyet a vármegye deczember 15-én, Losonczon tartott közgyűlésében tárgyalt. Pedig a vármegye közönsége megtette a magáét. Épen ebben a közgyűlésben intézkedett a Schulz-féle ezrednek Losonczon való elhelyezése iránt, és az egyes járásokra kivetette a portiókat. Csak maga Pincz helység a deczember 16-án kelt nyugta szerint a Czobor Ádám-féle ezredbeli katonák számára pénzben és élelemben 450 forintot szolgáltatott ki. Caraffa tábornokot azonban mindez nem elégítette ki. Időközben Rimaszombatra vonult, ide rendelte a vármegye alispánját néhány táblabíróval együtt. Mivel az első alispán, Bezzegh István, Beszterczebányán súlyos betegen feküdt, Dobay János másodalispán ment el a vármegye képviseletében Rimaszombatra. Mivel azonban a vármegye az akkori rendkívül súlyos viszonyok között a katonai szálláspénzeket előteremteni nem tudta, Rabatta tábornok Caraffa rendeletére Dobay alispánt elfogatta s Beszterczebányára hurczoltatta. Hasonló sors érte Bulyovszky Ferencz helyettes jegyzőt, sőt talán Gyürky Pál jegyzőt is, mert ő sem volt jelen a következő évi január 3-án, Gácson tartott közgyűlésen.
A tisztviselők nélkül maradt vármegye 1684 január 3-án, Gácson tartotta közgyűlését, a melyen Gyürky István elnökölt. Mivel a szegény néptől nem lehetett semmit sem behajtani, Ebeczky Menyhért özvegyétől, Klobusiczky Katától a vármegye 1000 forintot vett kölcsön, a császári katonaság szálláspénzének fedezésére; erről a vármegye a fogságban sínylődő Dobay János másodalispánt is értesítette. A közgyűlés határozata következtében Dobay alispán Beszterczebányán, a vármegye nevében szerződést kötött, a melynek értelmében a vármegye Schulz ezredének január 24-én 2000, február 24-én ismét 2000 forint lefizetésére kötelezte magát. Ezen kívül még a Gács várában állomásozó hatvan dragonyosnak 105 forint 10 denárt, a Divényben elszállásolt horvát katonáknak 68 forintot, a Schulz-ezred egy részének, a mely Zólyomban volt, 539 forintot fizetett a vármegye. Sohier Szervácz, a Schulz-féle ezred őrnagya Gácson, január 24-én, február 16-án és február 26-án kiállított három rendbeli nyugtája szerint összesen 6444 forintot, Strosz János, az ezred zászlótartója pedig márczius és április hónapban kelt nyugtái szerint 1407 forintot vett fel a vármegyétől készpénzben. Ugyane számadás szerint a Kiri-féle ezredbeli horvát katonaság részére Piczigolics György 406 forintot, Kessery András hadnagy pedig két ízben 135 forint 60 krt és 13 forint 60 krt, Kristóflies István tizedes 67 forint 60 krt, Ztipanich 435Ferencz futár 67 forint 60 krt vett át. Mindennek ellenére, a mikor a fogságából időközben kiszabadult Dobay János alispán 1684 május 1-én Sohier Szervácz őrnagy, császári hadi biztossal a Nógrád, Heves és Kis-Hont vármegyére téli szállás és élelmezés czímén hét hónapra (1683 november, 1684 május) kivetett adóról elszámolt, a számadások szerint a kivetett 41.164 forint 40 krajczárból Kis-Hont 6058 forintot, Nógrád és Heves vármegye 16.181 forint 18 krajczárt fizetett, vagyis még 19.025 forint 22 krajczárral maradtak hátralékban.
