Thököly Imre.
Thököly Imre.
Az 1678. évi hadjárat folyamán Thököly Imre lett a bujdosó kuruczok vezére, a kit 1680 január 8-án fővezérüknek kiáltottak ki.
A háború viharai és a kedvezőtlen külügyi helyzet az udvart is engedékenyebbé tette. Lipót király 1681 április 28-ára Sopronba országgyűlést hirdetett a melyre a meghívók 1681 február 28-án mentek szét. Ez az országgyűlés, a melyen Bezzegh István alispán és Gyürky Pál képviselte Nógrád vármegyét, nem járult az ellentétek kiegyenlítéséhez. Intézkedései közül az V. és a VI. törvényczikk érdekli közelebbről a vármegyét. Az előbbi Kékkő várának őrségéül 150 lovast és 200 gyalogost, Fülekre pedig 300 lovast és 200 gyalogost rendelt. Az utóbbi pedig a többi között elrendelte Divény várának a felépítését. Ezen az országgyűlésen ismét szóba került a végvárak helyreállításának az ügye. A VII. törvényczikk Kékkő helyreállítására Hont vármegye egyik járását, Fülek megerősítésére Nógrád, Liptó, Kis-Hont, Pest-Pilis vármegye közmunkáját rendelte ki, Somoskőt pedig a hozzátartozó uradalom jobbágyai és Solt megye közmunkája útján akarták megerősíteni. A XXVI. törvényczikk Koháry főkapitány közbenjárására Füleken is, minthogy véghely volt, megengedte a protestánsoknak a templomépítést. De mivel az udvar főleg a vallásügyi sérelmek orvoslásától mereven elzárkózott, a protestánsok elégületlenül távoztak az országgyűlésről.
A protestánsok elégületlenségére támaszkodva, az 1682. év nyarán, Kassa elfoglalása után, Thököly újból megindította a hadjáratot. Hadai egymásután 433foglalták el Lőcsét, Eperjest, Tokajt, Szádvárt, Ónodot, Putnokot és valóságos diadalmenetben közeledtek Fülek felé, melyet Koháry István védett. Kassa elestének a hírére Esterházy nádor, a ki jól sejtette, hogy a kurucz had ostrom alá fogja venni Füleket is, a kuruczok hatalmába még nem került vármegyékben nemesi fölkelést hirdetett, a miről Koháryt is értesítette. Koháry nem igen számított a segítségre és erélyesen készült a védelemre. A sánczárkokat kimélyítette, a váraljánál elterülő síkságot az Ipoly vizével elárasztotta és a környékbeli nemeseket a várba hívta. A védők száma mindamellett alig volt 2000. A kuruczhad augusztus 22-én érkezett Fülek alá, melyet négy nap mulva ostrom alá is vett. Az ostromló had, beleértve a török segédhadat, valamint az Apafi Mihály fejedelem és Teleki Mihály vezérlete alatt álló erdélyi hadakat, a melyek szeptember 2-án érkeztek meg a füleki táborba, mintegy 60.000 főre emelkedett. Fülek felmentése meghiúsult. Gróf Strassaldó és Kaprara nem mertek Zólyomból kimozdulni, a nádortól hirdetett felkelés pedig eredménytelen maradt. Özvegy Koháryné, a kétségbeesett anya, ekkor a saját jobbágyait és katonáit akarta Fülek felmentésére küldeni; de mint Strassaldónak írja, oda senki sem mer menni. A várbeliek helyzete mindegyre rosszabbodott. Zivataros éjjel a belövöldözött golyók annyira megrongálták az alsóvárost, hogy Koháry felgyujttatta és a belső várba vonult vissza. Ekkor Ibrahim basa, Seldius basa, Thököly és Apafi négy oldalról kezdték lövetni a várat. A 17 napig tartó ostrom alatt azonban az őrség csüggedni kezdett. Hasztalanul lelkesítette Koháry a küzdőket, a vár feladását nem akadályozhatta meg. Az őrség, a melynek protestáns része úgyis Thökölyhez szított, szeptember 10–11-én Koháry tudta nélkül az ostromlókkal alkudozásba bocsátkozott, a melynek eredményeképpen szabad elvonulás feltétele alatt a várat feladta. Koháry azonban állhatatosan vonakodott a feladási egyezséget aláírni, bár ezzel a várban levő kincseit megmenthette volna. Rendületlenül megmaradt az álláspontján és utólsónak hagyta el a várat. Thököly a török óhajtására levegőbe röpítette a füleki erődítvényeket. Ezzel a vár, a mely a török-magyar harczokban másfél századon át olyan kiváló szerepet vitt, örökre elveszítette katonai jelentőségét. Az őrség menedéklevelet kapott, de Koháry István, a ki nem írta alá az egyezséget, Thököly fogságába került. Thököly a Koháryt minden áron megnyerni törekedett, még az ostrom alatt nagy előnyöket helyezett neki kilátásba. Koháry azonban, jelezni akarván azt, hogy reá, válságos helyzete ellenére, Thököly nem számíthat, a várból történt kivonulásakor kemény szóval megtámadta őt, majd jelenlétében tüntetőleg leült Szirmay István mellé. Thökölyt ez az eljárás felbőszítette s talán meg is ölette volna, ha mások közbe nem lépnek. Thököly előbb Regéczre, majd Munkács várába vitette Koháryt, a ki három évi és három hónapi fogság után nyerte vissza szabadságát.
Ibrahim basa Fülek elfoglalása után szeptember 16-án átnyujtotta Thökölynek a szultán athnaméját. A 14 pontból álló okirat, a mely a budai megállapodásokat jogérvényes szerződés alakjába öntötte, Thököly Imrét magyar királylyá nevezte ki. Thököly azonban a hívei megnyugtatására kijelentette, hogy a királyi czímet nem fogadja el, csupán fejedelemnek és a magyarországi részek urának fogja magát nevezni. (Millenn. Tört. VII. 363.; Illésy János: Gróf Koháry István élete és munkái.) Ez elválasztotta Thökölyt a töröktől Apafi és Teleki is keserűséggel telve, eltűnt a füleki táborból és az erdély sereggel haza ment, ellenben Thököly, a kihez mindegyre többen csatlakoztak, folytatta diadalútját és az év őszén elfoglalta a bányavárosokat.
A november 19-én, Bécsben megkötött fegyverszünet értelmében Thököly Felső-Magyarországnak egészen a Garamig terjedő részét tartotta meg, ekkor tehát Nógrád vármegye is Thököly uralma alá tartozott. Ezzel új korszak vette kezdetét a vármegye történetében. A nép megszabadult a vallási üldözéstől, a szertelen katonai terhektől, a kegyetlen német zsoldosoktól; a bujdosók hazatérhettek és visszakapták a jószágaikat, a protestánsok pedig a templomaikat és az iskoláikat. Thököly igyekezett fegyelmet tartani, fékezte, a hol csak lehetett a protestánsok bosszúvágyát és iparkodott a rendet mindenütt helyreállítani. Sikerei nagy hatást keltettek a portán, a hol a háborús párt kerekedett felül és Mohamed szultán, a ki eddig békét akart, szintén a háború mellett döntött.
Az 1683. év nyarán, a mikor Kara Musztafa nagyvezér 300.000 főnyi hadával Bécs ellen indult, Magyarország a Habsburgokra nézve elveszettnek látszott. Még a hű királypárti főurak, mint a Balassák is, kénytelenek voltak Thökölyhez csatlakozni, csakhogy megtarthassák a jószágaikat.
