Az országgyűlés utáni események.
Az országgyűlés utáni események.
Az országgyűlés végeztével a fejedelem csapatai 8-án útnak indultak; kevés napra reá Rákóczi is követte őket a karabélyos testőrségével. Elindulása előtt a szécsényi Ferencz-rendiek házfőnökének 300 forintot, titkárja pedig 81 forintot adományozott. (Nagy Mihály alispán czikke i. h. Millen. Tört. VII. 614. – Márki Sándor i. m. I. 437–449.) A szövetségi eskümintát az 1706. év elejére a vármegyében levő összes főurak és nemesek aláírván, az 1706 január 28-iki közgyűlés Kántor István jegyzőt küldte a fejedelemhez az aláírásokat bemutatni.
Ebben az évben a vármegye 504 portalis gyalogost volt köteles kiállítani: ennek mielőbbi foganatosítására a február 18-án tartott közgyűlés minden járásba két-két megbizottat küldött ki. Ugyanebben az évben járván le a tisztviselők megbízása, a fejedelem gróf Forgách Simont nevezte ki a tisztújításra biztosul. Forgách azonban a nyugati határszéleken lévén elfoglalva, a vármegye május 6-án kelt levelében felterjesztést intézett a fejedelemhez, hogy a tisztújításra Forgách helyett más biztost rendeljen ki. Május közepén gróf Esterházy Antal tábornok vonult a Torna melletti táborból Szécsény alá. A megye nem szívesen fogadta a kurucz hadat, mert az utóbbi időben nagyon sok teher nehezedett reá, futárt küldött tehát Érsekújvárba, Török András és Ráday Pál közbejárását kérve, hogy a hadsereg ne maradjon meg a vármegyében. Június 3-án végre megtartották a tisztújítást is. Forgách Simon, a ki most sem jelenhetett meg, maga helyett Ziska Ferenczet küldte ki biztosul. A közgyűlés Darvas Ferenczet választotta alispánná, a kit a vármegye ennek következtében visszahívott a fejedelem udvarából, a hol a szabadságharcz kitörése óta szolgált.
Az 1706. év ismét a béketárgyalásokkal telt el. Rákóczi, miután április 13-án a Bercsényivel kötött előleges fegyverszünetet jóváhagyta, április 22-én Egerből megindult Kistapolcsányba. Április 22-én Ballán töltötte az éjszakát, másnap Szécsényben volt, a honnan a békealkudozások ügyében Bercsényinek részletes utasítást küldött. Kistapolcsányba április 25-én érkezett meg.
A béketárgyalások meghiúsulásáról a fejedelem Nógrád vármegyének is értesítést küldött, a melyet az augusztus 21-én Losonczon tartott közgyűlésen hirdettek ki. Ezután a vármegye ismét fegyverkezett. Szeptember 6–11-én Sáp pusztán (Heves vármegyében) közgyűlést tartott, a melyen a vármegyei hadak is megjelentek. A vármegye a közgyűlésről sürgősen értesítette Bercsényit, várván a további parancsait.
A hosszu háború alatt azonban csüggedés vett erőt a vármegyei nemességen, Találkoztak egyesek, a kik a felkelésben való részvételből menekülni igyekeztek, sőt olyanok is akadtak, a kik ellenszegültek a vármegye rendeleteinek. Darvas alispán az október 8-án Losonczon tartott közgyűlésen panaszkodott, hogy a vármegyei nemesség egy része őt szidalmazza, mintha ő lenne a felkelés okozója. A vármegye azonban erélyesen lépett fel a lázongókkal és ellenszegülőkkel szemben. Már azokat is, a kik a Csécsén tartott hadi szemlén nem jelentek meg, súlyos pénzbírsággal sújtotta. Az október 18-án tartott közgyűlésen pedig Bánszky Mátyás gácsfalvi, Bancsik Gáspár gergelyfalvi lakosokat és Solcz Pált, a kik a népet izgatták, egyenként 300 botütésre ítélte. Hasonló sorban részesült Kardik István is, a ki a szabadságharczot szükségtelennek nyilvánította.
444Rákóczit október 7-én ismét Szécsényben találjuk; az itt kelt leiratában részletesen tájékoztatta a vármegye közönségét az utóbbi hónapok hadi eseményeiről; november 5-én a fejedelem a vármegyei katonaságot hazaeresztette, de miután az ellenség a Tiszától Buda felé húzódott, a felkelt nemességet csakhamar ismét Hatvanba rendelte. A november 16-án Kesziben tartott közgyűlésen már jelenti az alispán, hogy az előző napokban Sóshartyánban tartott hadiszemlén megjelentek Básthy László kapitány vezetése alatt Hatvanba vonúltak. November 10-én Rákóczi is megindult a hadaival Gyöngyösről és Ecseden át Lőrinczibe vonult, a hol egy ideig táborozott. Innen november 20-án a Zagyva völgyén felfelé Pásztón, Füleken és Rimaszombaton át Rozsnyóra vonult, a hova 26-án érkezett meg. (Márki Sándor I. 572. – Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1706. év.)
Miután időközben az ellenség más irányba vonult, Rákóczi a vármegyei hadakat hazabocsátotta. A mily örömmel és vígsággal tértek haza a felkelő hadak, épen olyan súlyos gondot okozott a tisztikarnak a téli szállásra iderendelt rendes csapatok elhelyezése és élelmezése. Deczember elején már négy ezred, vagyis összesen 20 század állomásozott a vármegye területén. Ezenkívül még a karabélyos ezredből öt századot rendeltek Nógrádba téli szállásra. A vármegye nem tudván ennyi katonát eltartani, Kántor Istvánt és Korponay Jánost küldte a fejedelemhez azzal a kéréssel, hogy a beszállásolt katonaságot a katonai magtárakból élelmezzék. A kiküldöttek deczember végén tértek vissza Rozsnyóról azzal az eredménynyel, hogy a fejedelem a füleki és losonczi járásokból egy-egy karabélyos századot a kishonti kerületbe helyezett át.
Az 1706. év folyamán a postavonalak szervezése körül is újabb intézkedések történtek, a melyekre a fejedelem különös gondot fordított. Még 1705-ben újjászervezte a tábori postát. 1706 márczius 1-én állította fel Losoncz és Beszterczebánya között a postavonalat. A kuruczvilágban ezenkívül még két postavonal vonult végig a vármegye területén, az egyik Rimaszombattól Losonczon és Vadkerten át Ipolyságra, a másik Ipolyságról Acsáig és onnan Eger felé.
Az 1707. év tavaszán a vármegyében tartózkodó katonaság is elhagyta téli szállását, így végre megszabadúlt a vármegye a katonák és a tisztek garázdálkodásaitól, a melyek miatt minden közgyűlésen panaszok hangzottak fel.
Az április 29-én tartott közgyűlésen felolvasták a fejedelem levelét, a melyben a vármegyét a május 16-án Ónodon tartandó országgyűlésre meghívta. A vármegye elhatározta, hogy mind a vármegyében lakó főrangúak, mind a nemesség Füleken gyülekezzék és onnan a vármegye zászlója alatt induljanak Ónodra. Egyúttal a közgyűlés Pelargus Jánost és Bulyovszky Istvánt előre küldte, hogy a vármegye nemességének az érkezését a fejedelemnek bejelentsék. Az ónodi országgyűlésen a vármegyei nemességből Török István, Kajaly Pál, Gyürky Pál, Darvas Ferencz alispán és Kántor István jegyző vett részt, a kik az abrenuntiatiót is aláírták. A vármegye nemessége ónodon több izben tanácskozott. Június 3-án tartott tanácskozásában elhatározta, hogy a rézpénz dolgában külön előterjesztést tesz az országgyűlésnek. Ugyanekkor az alispán bemutatta gróf Forgách Simonné levelét, a melyben a vármegye közbenjárását kéri a fogságban sínylődő férje kiszabadítása érdekében.
Az ónodi gyűlés ellensúlyozására I. József király 1708 február 29-ére Pozsonyba hívta egybe a rendeket. Erre az országgyűlésre a kuruczok is meghívást kaptak. Rákóczi és a hívei a trónfosztás után nem mehettek el az országgyűlésre, a ki azonban mégis el akart menni, annak Rákóczi készséggel adott útlevelet. Február 18-án kelt levelével küldte el József király meghívóját a vármegyének, a mely azt a márczius 5-én tartott közgyűlésében tárgyalta. Az elnök felhívta a közgyűlésen megjelenteket, nyilatkozzanak, hogy részt akarnak-e venni a pozsonyi országgyűlésen. Miután senki sem jelentkezett, erről a vármegye Rákóczit értesítette és egyúttal elhatározta, hogy Rákóczi levelét járásonként közhírré téteti. Nógrádnak nem is volt képviselete a pozsonyi országgyűlésen, a melyet különben a rendek bizalmatlanul fogadtak; még azok sem mertek elmenni, a kik a mozgalom alatt mérsékeltebb magatartást tanusítottak.
