Kurucz hadmíveletek.
Kurucz hadmíveletek.
A pozsonyi országgyűlés már a vége felé járt, a mikor a kuruczok megkezdték a hadműveleteket a császáriak ellen. E hírre a rendek sietve befejezték a tárgyalásokat és a pestis kitörésének az ürügye alatt június 24-én elhagyták Pozsonyt.
Rákóczi június 15-én Egerből l0.000 emberrel megindulván, Atkáron és Ecséden át Lőrinczibe vonult, a hol június 18-án a hadai felett szemlét tartott. 445Másnap a tábora közepén, a fejedelmi sátorban fogadta Mazeppa Zaporogi kozák hetmann kapitányát, a ki a moldvai Kimpolung és a máramarosi Borsa közötti posták felállítását kérte a fejedelemtől.
Rákóczi e napon Bercsényivel is hosszasan tanácskozott. Június 20-án a kurucz sereg megkezdte a továbbvonulást, a melyet a fejedelem is végignézett, majd a lovasság egy részével Dengelegre (Egyházasdengeleg) vonult, a hol ismét hosszasan tanácskozott Bercsényivel. A rossz utak miatt a hadak csak lassan haladtak előre Galgakövesdnek, a hol ismét tábort ütöttek. Rákóczi az eddigi tapasztalatokon okulva, három irányba küldte a hadait, ő maga pedig Bercsényivel és Vay Ádámmal Vadkertre ment előre, hogy a tábor helyét megválaszsza. Mihelyt a sereg Vadkertre érkezett, a fejedelem a tábori őrség felállítását azonnal megvizsgálta. Június 23-án itt keltezte a levelét Mazeppához, Golovkin Alexienics Fedor orosz miniszterhez és Nedeczkyhez, a ki ekkor Oroszországban volt. Június 22-én a vágmenti hadakhoz előre küldte Bercsényit, a kinek a tudósításaira várakozva, négy napot töltött Vadkerten. Bercsényi híradása nem volt megnyugtató. Június 25-én a kurucz had megkezdte a továbbvonulást Drégelypalánkra, a hova Rákóczi, kedvetlenül bár, követte a seregét és ott vette Bercsényi értesítését Heister hadainak a mozdulatairól. Bercsényi Vágújhely ostromát sürgetvén, a fejedelem előbb Vihnyefürdőre, majd onnan Vágújhely vidékére vonult a hadaival. (Márki S. i. m. II. 572.) A szerencsétlen kimenetelű trencséni csata után (1708. augusztus 3.) Rákóczi, a ki a lovának az elesése következtében a homlokán súlyosan megsebesült, előbb Nyitraszerdahelyre, majd Kistapolcsányba ment, innen pedig, miután Heister lovassága már a nyomában járt, augusztus 5-én Báton át Szemerédre, 6-án Balassagyarmaton át Szécsénybe érkezett. Itt várta be a szétszórt hadait, itt értesült Bottyán János futáraitól, hogy Heister Kistapolcsány alól Bécs felé fordult vissza.
Rákóczi augusztus 7-én Szécsényben kelt levelében értesítette a vármegyét a trencséni vereségről, a seregének az elszéledéséről, egyben személyes nemesi felkelést rendelt el. Leiratait a vármegye az augusztus 8-án, Losonczon tartott tisztújító közgyűlésében tárgyalta A vármegye közönségének a lelki nagysága és áldozatkészsége a súlyos megpróbáltatás e napjaiban tündöklött a legfényesebben. A közgyűlés elrendelvén a személyes felkelést, a hadiszemlét augusztus 14-ére Szklabonyába (Kürtabony) tűzte ki, a honnan azután a felkelt nemesség Palástra ment volna át, hogy ott Andrássy György tábornok hadaihoz csatlakozzék. Augusztus 10-én Bercsényi hada Ipolyságnál táborozott, a fejedelem pedig az udvari népével, a nemes ifjakkal és a melléje rendelt karabélyos gránátos hadakkal Homokterenyén és Bocson át Egerbe vonult, a hová augusztus 11-én érkezett meg. (Márki Sándor II. 604. l.) Az augusztus 15-én Szklabonyán tartott hadi szemle alkalmával a vármegyei felkelt nemesség tisztikara a következőleg alakult meg: Korponay János kapitány, Bene György hadnagy, Dovaly Gáspár zászlótartó, Dubraviczky Péter szállásmester, Repeczky Sámuel őrmester. Bercsényi rendeletére a felkelt nemesség négy nap múlva táborba szállott, a népfelkelést pedig Csikány István parasztkapitány vezérlete alatt a Vácz felől közelgő ellenség szemmeltartására rendelték ki. Ugyancsak Bercsényi rendeletére sürgősen megerősítették Gács várát, melynek Litassy György lett a parancsnoka.
Szeptemberben már Pest megye egy részét a budai császári hadak elfoglalták, mire a kuruczokhoz szító lakosok Nógrád vármegyében kerestek oltalmat; elhelyezésükről a vármegye az október 6-án tartott közgyűlésében intézkedett. Időközben gróf Pálffy János, Ebergényi és Löffelholz tábornokok hadai egészen a Garamig terjedő területet megszállván, Bercsényi serege Hontból Nógrád vármegye területére húzódott. Bercsényi szeptember 1-én még Visken, szeptember 12–20-án Szakállosnál, október 12-én Tergenyén, 17-én Balassagyarmaton táborozott, innen Losonczra vonult.
Rákóczi november 22-ére Tállyára gyűlést hirdetvén, erre a vármegyét is meghívta, mely a Füleken tartott közgyűléséből küldte ki a követeit, a kiküldöttek családtagjait pedig Füleken szállásolták el, mert itt inkább voltak biztonságban. A császári hadak sikerei ellenére a békére megvolt a hajlandóság az udvarnál is. Tolnay Gábor ítélőmester, a kit Rákóczi a rabságból kiszabadítván, Bécsbe küldött a fegyverszünet megkötése ügyében, József királynál is tisztelgett, a ki azt kívánta Rákóczitól, hogy az alkudozások megkezdésére írásbeli felhatalmazást küldjön. Bercsényi november 11-én Losonczon találkozott Tolnay Gáborral és ott 446megbeszélvén vele a béketárgyalások dolgát, Sárospatakra küldte Rákóczihoz. A sárospataki gyűlés azután a békepontozatokkal deczember 8-án Bécsbe küldte Tolvayt. (Márki S. i. m. II. 637–644.)
A béketárgyalások következtében az 1709. év folyamán nevezetesebb hadi esemény nem történt a vármegye területén. Az év elején a Csajághy István dandárnok alá tartozó ezredek elhagyván a vármegyét, a helyükbe Bottyán János somogyi ezredét szállásolták be, majd Károlyi Sándor hadai vonultak át a vármegye területén. A szűkös esztendő ellenére Nógrádban elég jó volt a termés, úgy hogy a katonaság ellátása nagyobb megerőltetés nélkül ment végbe. Ebben az évben a vármegye 876 hajdút állított ki, csupán azt kérte Csajághy dandárnoktól, hogy a Divénynél összevont portális hajdúkat ereszsze haza, hogy a vármegye munkáskéz nélkül ne maradjon. (Közgy. jegyzők. 1709.) 1710-ben az udvar reá akarta mérni a mozgalomra a végső csapást. E végből ismét a vérengző Heister Sigbert tábornagyot nevezte ki fővezérré, a kinek a haditanács azt tűzte ki feladatául, hogy együttműködve az erdélyi hadakkal, a Felvidéket kerítse hatalmába. Rákóczi is mielőbb fel akarta venni a küzdelmet a császári hadakkal, a melyek őt két tűz közé szándékoztak szorítani, ezért 1710 január havában megkezdte az előnyomulást és kemény téli időben, január 18-án Heves vármegyében Ecséden egyesült Károlyi hadtestével és gyalogságával, onnan 20-án átvonult Kállóra, a hol 21-én, mielőtt tovább vonultak volna, buzdító beszédet intézett hadaihoz. Ezután a gyalogságot középre, a lovasságot pedig a szárnyakra rendelve, megkezdte az előnyomulást s éjjelre Berczelen túl az erdőben szállt táborba.
