Szécsényi gyülése.
Szécsényi gyülése.
Rákóczi, hogy az eddig törvényesen nem szervezett kormányzatának alkotmányos jogalapot szerezzen és ekképen az ország megbízottjaként szerepelhessen, a kiegyezési tárgyalásokon, 1705 szeptember 1-ére Rákos mezejére egybehívta a rendeket. Nógrád vármegye már intézkedett is, hogy a nemesség augusztus 30-án Szécsényben összegyülekezvén, innen egyenesen Rákosra induljon, a mikor újabb leirat érkezett Nyitráról, a mely szerint a gyűlést nem Rákoson, hanem Szécsényben tartják meg, a hova Rákóczi a pudmericzi csata után a vármegyei hadak egy részét előre küldte. Rákóczi a pudmericzi csata után egy ideig Érsekújváron pihent, 442majd Bercsényi és Széchenyi Pál, kalocsai érsek kíséretében Nagyod, Visk és Tompa helységeken át szeptember 6-án Balassagyarmatra, onnan másnap Szécsénybe érkezett, a hol a Ferencz-rendiek kolostorában szállott meg. (Márki Sándor i. m. I. 387. Szécsényi Ferencz-rendiek évkönyvei.) Ekkorra már a rendek is egybegyűltek a szécsényi mezőn, még pedig, – miután minden nemes embert személyesen hívtak meg – óriási számban. Együtt volt hat püspök, 36 főúr, 25 vármegye nemessége s majdnem valamennyi város polgárságának a képviselője. Ott voltak az udvar magyar békebiztosai is, Széchenyi Pál kalocsai érsek, Viza János czimzetes püspök, Szirmay István és Okolicsányi Pál, ott voltak továbbá az erdélyi rendek és Thököly Imre követei is.
Csécsi János, zemplénvármegyei követ, sárospataki tanár, a helyszínén készült egykorú rajzában hű képét adja a szécsényi országgyűlési tábor elhelyezésének. E szerint a két fősátor, az ország sátora és a fejedelem sátora, a szécsényi vár ligete alatt elterülő mezőség közepe táján állott, az élével Pöstény felé irányítva, a karabélyos lovas testőrségből, a palotásokból és a hajdúkból képezett kettős hadvonal között. A két fősátortól keletre, a hadvonalon kívül állottak gróf Forgách Simon, gróf Esterházy Antal tábornokok, Szatmár, Ugocsa, Szepes, Ung, Zemplén, Bihar, Kraszna, Torna és Bereg vármegye sátrai, egészen a dolányi határig. A déli oldalon, kezdve a Káprás erdőtől, kissé az Ipoly felé kanyarodva, majd közvetetlenül a várhegy alatt végigvonulva, helyezték el Túrócz, Heves, Nógrád, Nagy-Hont, Kis-Hont, Pozsony és Nyitra vármegye, továbbá gróf Esterházy Dániel és gróf Csáky István tábornokok sátrait. Bars, Zólyom, Borsod, Gömör vármegye, valamint Andrássy sátra a tábor délnyugati oldalát környezte. A fősátrak éjszaki oldalának a közelében a fejedelem udvari emberei, tisztviselői, majd gróf Bercsényi Miklós fővezér és udvari népe, továbbá Árva, Sáros és Abaúj vármegye küldöttei, a nyugati oldalon pedig a tanácsnokok, a fejedelem biztosai, a konyhák és a podgyászkészlet nyertek külön-külön elhelyezést. A tizenkét árbóczos ország-sátra egykor Bethlen Gábor tulajdona volt. Két évvel később Ónodnál, a sajókörömi mezőn tartott országgyűlésen a felzúdúlt rendek ebben a sátorban vagdalták össze Okolicsányit és Rakovszkyt. A katonasággal együtt több ezerre ment a sátortábor lakóinak a száma, a kiknek az élelmezésére Nógrád vármegye hetenként ötezer kenyeret és egyszer s mindenkorra 1000 kiló zabot és 200 darab vágómarhát tartozott szolgáltatni. (Nagy Mihály alispán czikke az Emlékfüzetben.) A gyűlést Rákóczi szeptember 12-én az Isten segítségül hívása után az ország sátrában azzal a nyilatkozattal nyitotta meg, hogy csak az ország egyik főuraként van jelen és a rendek szabadon határozhatnak. Rákóczit a rendek nevében Thelekessy István egri püspök üdvözölte, mire megkezdődött a tanácskozás.
E munka kerete nem engedi meg, hogy a szécsényi gyűléssel részletesen foglalkozzunk, csupán a főbb események előadására szorítkozunk. Szeptember 16-án a rendek a gyűlést Bercsényi indítványára »a szövetkezett magyarok karai és rendei közönséges konventjének« nevezték, egyúttal egy 18 tagból álló bizottságot küldtek ki az új szervezet kidolgozására. A bizottság haladéktalanul megkezdvén a tanácskozásait, szeptember 18-án előterjesztést tett a rendeknek az iránt, hogy Rákóczit »a haza szabadságáért összeszövetkezett magyarok vezérlő fejedelmének« nevezzék, a mit az egybegyűltek elfogadván, legott hűséget esküdtek a fejedelemnek, a ki mellé egy 24 tagú tanácsot választottak, kizárólag a közgazdasági ügyek ellátására pedig egy kisebb tanácsot szerveztek. Szeptember 20-án Thelekessy egri püspök misét mondott az ország sátorában és Rákóczi fejedelem letette az esküt a püspök kezébe, végül Ráday Pál felolvasta a szövetség oklevelét,* a melyet a fejedelemmel együtt mindannyian aláírtak. A következő napok heves vallási vitákban teltek el. Szeptember 25-én Pethes András püspök előterjesztette a szervező-bizottság javaslatát a senatus megalakítása tárgyában. A béketárgyalásokra Bercsényi elnöklete alatt hattagú bizottságot választottak. A fejedelem 443október 2-án szentesítette a meghozott törvényczikkeket, a melyek a szövetség megalakításával, a vezérlő fejedelemség, a senatus és a közgazdasági tanács felállításával végre-valahára szervezetet adtak a fegyverben álló hazának és teljes felségjogot a vezérlő fejedelemnek. Másnap a templommá átalakított ország-sátrában hálaadó istenitiszteletet tartottak, a mely után a rendek haza, vagy a táborba siettek.
Közöljük a szövetséglevél és esküminta első és utolsó oldalának (a hol az aláírások kezdődnek) hű mását, mely a párisi lengyel könyvtár (Bibliotheca Polonica) tulajdona. Ez jóval terjedelmesebb, mint az Akadémiáé, a mely csak 8 pergamenlevélre terjed, ellenben a párisi 12 pergamenlevélből áll és sokkal több (244) aláírás van rajta. Szily Kálmánnak, az Akadémia főkönyvtárosának közbenjárására sikerült e példányt Budapestre elhozatni és most Borovszky Samu dr. előszavával s az Országos Kaszinó anyagi támogatásával Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdájában hű reprodukcióban kiadni. Ebből a példányból való az itt közölt hasonmás.
Az országgyűlés ideje alatt Nógrád vármegye is több ízben gyűlésezett. Említésre érdemes, hogy a vármegye az országgyűlés határozata ellenére nem jelölhetett ki a három bevett vallásfelekezetből három érdemes férfiút a fejedelem oldalán működő választmányokba leendő kinevezésre, mert azok – úgy mond a határozat – mindnyájan a fejedelem és a haza szolgálatában állanak. Intézkedett a vármegye az iránt is, hogy a szövetségi eskümintát minden főpap, főúr és nemes kétszer tizenöt nap leforgása alatt aláírta.
Méltó büntetésben részesült az országgyűlés tartama alatt Brémer József német származású ezredes, a ki nemrég pártolt át a magyarokhoz, de az érzelme, mint a legtöbb idegen tiszté, a régi maradt és az imsódi csatában árulóvá lett. Szept. 23-án reggel 8 órakor a szécsényi mezőn a táboron kívül agyonlőtték.
