Elégületlenség Bécs ellen.
Elégületlenség Bécs ellen.
A július 19-én vívott garamszentbenedeki csatában Koháry István, Fülek várának a főkapitánya, az elővéd hős vezére is elesett. Kívüle Nógrád vármegyéből még gróf Balassa Bálint, Kékkő várának az ura, vett részt a csatában, a kinek huszárjai sokáig üldözték a hátráló ellenséget. (Millenn. Tört. VII. 194–196. Közgyűlési jegyzőkönyvek: 1664. év. Nagy Iván gyűjteménye: Királyi nádori levelek Nógrád vármegyéhez 1663–66.) Az 1664. évi diadalmas hadjárat a szégyenteljes vasvári békével ért véget. Lipót szövetségesei megütközéssel értesültek a békéről, a mely Magyarországban nagy elkeseredést okozott. Mind a főuraknál, mind a köznemességben az a nézet jutott túlsúlyra, hogy a bécsi udvar nem is szándékozik az országot a török iga alól felszabadítani, ezért sokan, és éppen azok, a kik még rövid idővel azelőtt harczban állottak a törökökkel, most a portához közeledtek. Főleg a protestáns rendek között terjedt el az a felfogás, hogy elsősorban a törököt kell megnyerni. Az elégületlenség 1665-ben már a portának is tudomására jutott, maga a nagyvezér volt az, a ki figyelmeztette Leslie grófot a magyarok üzelmeire. A budai basa még arról is értesítette Leslie grófot, hogy Balassa Imre, Divény várának garázda ura, kész meghódolni, a fiait és várait átadni, sőt a bányavárosokat is török kézre játszani. Ez azonban aligha lehetett igaz, mert Balassa, a ki teljesen távol állott az elégületlenek mozgalmától, épen ebben az időtájban, 1665 év tavaszán, megtámadott egy török szállítmányt, a kíséret egy részét megölte s mindent zsákmányul ejtett.
Balassát mindamellett Kassára, a nádori törvényszék elé idézték, a hol 32 bűntényben vétkesnek nyilvánították és elítélték. Balassát ekkor a pozsonyi várba zárták, de fogsága nem tartott soká, mert az 1665. év végén Gremonvillével, a bécsi franczia követtel is titkos érintkezésbe léphetett, sőt meg is szökött börtönéből. Balassa ekkor hazajött és a divényi várból újra elkezdte a garázdálkodásait. Ezt azonban már megsokallták Bécsben, Lipót király Wesselényi nádort bízta meg Divény megszállásával, egyúttal 1666 január 28-án leiratot intézett Nógrád vármegyéhez, hogy a nádort feladatának teljesítésében mindenben támogassa. Wesselényi, a kinek Balassa – miután az ellene intézett támadást a nádor személyes gyűlölködésére vezette vissza – egyre-másra küldözgette a leggorombább leveleket, a legerélyesebben fogott a parancs végrehajtásához, bár tulajdonképen maga sem tudta, hogy mi bírhatta a bécsi udvart a Balassa elleni szigorú fellépésre; 1666 július elején valóságos hadjáratot indított ellene s elfoglalván Divényt, Balassát foglyul ejtette. (Millenn. Tört. VII. 219.)
A magyar főurak között támadt mozgalom szálai ekkor Gremonville bécsi franczia követ kezében összpontosultak. Főleg az ő közbejárására kezdtek az elégületlenek egymással érintkezni. A mozgalom nagyobb jelentőséget nyert gróf Wesselényi Ferencz nádor csatlakozásával. Az elégületlenek első összejövetele az 1666. év nyarán Murányban ment végbe, hova Vitenyédy István, a nagyeszű, keresett ügyvéd és Lessenyei Nagy Ferencz a vidéki nemesség több tagját is meghívta. Közbejött azonban Wesselényi nádor halála (1667. márczius 27.), mely rövid idő alatt jelentékeny fordulatot adott az eseményeknek.
