Ujabb török hadjáratok.
Ujabb török hadjáratok.
A mikor az 1663. évben kitört a török háború, Köprili Ahmed basa nagyvezir Budáról, a hol végleg megállapította hadműveleteinek a tervét, Esztergomnak indult, majd hidat veretvén a Dunán, átszállíttatta seregét a túlsó partra.
Gróf Forgách Adám, Nógrád vármegye főispánja és érsekujvári kapitány a szomszéd vármegyék felkelt nemességével együtt augusztus 6-án Párkánynál megtámadta a törököket, de a tervezett rajtaütés nem sikerült, Forgách seregének nagyrészét a török lekaszabolta. A török augusztus 16-án érkezett Érsek újvár alá, melynek felmentésére Wesselényi Ferencz nádor felkelőhadat igyekezett összegyűjteni. Ezért augusztus 16-án sürgős leiratban felszólította Nógrád vármegyét, hogy a nemesség azonnal keljen fel és a gyalogság Szécsényben összpontosuljon, a lovasság pedig haladéktalanul Sélyére, a Vág mellé vonuljon. A nádori parancsnak azonban nem lett foganatja. Nógrád vármegye küldöttsége megjelent Sélyén, a hol bejelentette, hogy a vármegyei nemesség az ellenség közelsége miatt nem távozhatik házi tűzhelyétől.
Érsekújvár szeptember 26-án csakugyan megadta magát a törököknek. 428Érsekújvár eleste nagy rémületet keltett a közeli véghelyeken, a melyek a lehető legrosszabb karban voltak és a csekély őrségek bátorságát igen lelohasztotta. Nadányi Miklós, Nógrád várának a kapitánya, készült ugyan az ellentállásra, de a vár elhanyagolt állapota miatt védelemre gondolni sem lehetett.
A török had, a melyhez Apafi Mihály hadereje is csatlakozott, Érsekújvár bevétele után Nógrád várának ostromára indult, a melynek elfoglalása után a vidék többi vára, Drégelypalánk, Szécsény, a melyet gr. Koháry felégettetett. Hollókő, Buják és Gyarmat, ismét török kézbe került. Gyarmatot azonban a török nem tartotta meg, nem is helyezett beléje őrséget, hanem kifosztotta, feldúlta és felégette. Lakosai elszéledtek, bástyáinak a romjai omladoztak, sánczai bedőltek, a körülötte folyó Ipoly vize falainak az alapját mosta el, úgy, hogy 1688-ban az egyházi vizsgálat Gyarmat egykori helyére alig tudott ráakadni.
A várak elfoglalása után a fürge török csapatok az Ipoly egész völgyét bejárták, sőt még az erdőkben rejtőző lakosságot is összefogdosták és rablánczra fűzték. (Haditört. Közlemények 1892–93. Nagy Iván: Balassagyarmat. Nógrádi Lapok és Honti Hiradó 1894. 38. sz.) Achmed basa nagy vezér ekkor az egész Magyarországot fel akarta szólítani a meghódolásra. Eszközül Apafi Mihály erdélyi fejedelmet szemelte ki, a ki október 18-án érkezett a török táborba. Apafi október 27-én csakugyan kibocsátotta a kiáltványát, a me1yből egy példány Hont vármegyéhez is eljutott. A mikor erről Wesselényi nádor értesült, október 31-én kelt, Nógrád vármegyéhez intézett leiratában meghagyta a Gács várában székelő alispánnak, hogy a mennyiben Apafi kiáltványa Nógrád vármegyéhez is megérkeznék, ne merje közhírré tenni, hanem küldje el neki Murányba. Wesselényi nádor, ellenére az 1663. évi hadjárat kedvezőtlen kimenetelének, nem mondott le a törökök elleni küzdelem folytatásáról, sőt erélyesen hozzáfogott a felkelés szervezéséhez, a mely czélra Koháry Istvánt és Bory Mihályt rendelte ki Nógrád vármegyébe. Deczember 10-ére pedig Nógrád vármegyét Beszterczebányára hívta, hogy a hadak ellátása és elhelyezése iránt a szomszéd vármegyékkel együttesen megállapodjanak. Deczember 23-án a nádor újabb rendeletet intézett a vármegyéhez, a melyben meghagyta, hogy a szerteszét kóborló végbeli vitézeket, a kik a végváraknak török kézbe jutása következtében hajlék nélkül vannak, valamint azokat a nemeseket, a kiket a török ősi birtokaikról kiüldözött, a vármegye szólítsa fel, hogy mielőbb zászló alá álljanak, vagy valamely véghelyen szolgálatba lépjenek, mert az ilyen kóborló vitézi rendet a nádor tovább nem fogja megtűrni s a vármegyének kötelességévé teszi, hogy e felhívás után mindazokat, a kik valamely helyen állandóan nem telepedtek le, fogassa el.
Az 1664. év tavaszán már ismét megkezdődtek a hadműveletek. Wesselényi nádor márczius 24-én, Teplicze várában kelt levelében sürgette Nógrád vármegyét, hogy a személyes nemesi felkelés iránt mielőbb intézkedjék. A vármegye rendei az április 19-én Divényalján tartott közgyűlésen tárgyalták a felkelés ügyét, a mely alkalommal a nádor Bory Mihályt küldte ki, hogy a felkelésre vonatkozólag a vármegyének a szükséges utasításokat megadja. Április 24-én a nádor erélyes hangú levelet intézett a vármegyéhez, a melyben a felkelő nemes sereg kiállítását sürgeti, majd négy nap mulva a személyes nemesi felkelő sereg kiállításán kívül minden porta után három-három puskást és egy fegyverest rendelt Bajmóczra a Koháry István füleki főkapitány parancsnoksága alatt álló sereg kiegészítésére.
Időközben Des Souches tábornok, Nyitra bevétele után, a Garam felé vonult és május 16-án Zsarnóczánál fényes győzelmet aratott Kucsuk basa fölött, a ki maga is elesett. A zsarnóczai győzelem lehetővé tette Des Souches tábornoknak a támadó fellépést, mire Wesselényi nádor Beszterczebányán, május 18-án kelt rendeletével Nógrád vármegye felkelt nemességét is Zólyom vármegyébe, Bucsa faluba rendelte, a hol a felvidéki vármegyék felkelt hadait összpontosította. E hadak egyesülvén Des Souches seregével, Léva ellen nyomultak, mely június 14-én megadta magát. Des Souches Léva elfoglalása után a Vághoz húzódott, mire a török támadni kezdett és vissza akarta foglalni Lévát és Nyitrát.
Gróf Wesselényi Ferencz füleki főkapitány 1634–1644.
Gróf Koháry István füleki főkapitány 1669–1683.
Vadasi Pál füleki viczekapitány 1646.
Fülek vára 1593-ban.
Fekete László füleki alkapitány 1650–1665.
Gróf Wesselényi Ádám, füleki főkapitány 1645–1653.
Ali esztergomi basa előnyomulásának a hírére Des Souches tábornok július 14-én Galgóczról futárral sürgős levelet küldött a vármegyéhez, a melyben a rendkívüli veszedelemre való hivatkozással felkérte a vármegyét, hogy az önként jelentkező felkelőket julius 17-ére vagy 18-ára küldje Nyitrára, az ottani hadakhoz. A fenyegető veszedelemmel szemben a vármegye szinte érthetetlen közömbösséget mutatott. A felkelés szervezésével senki sem törődött, sőt Souches tábornok 431utóbbi felhívását az augusztus 2-án Gács várában tartott közgyűlésen tárgyalta a vármegye közönsége, épen két héttel a Garamszentbenedeknél kivívott győzelem után, a mikor már a felkelés ügye tárgytalanná vált.
