I. Ferdinánd.
I. Ferdinánd.
Ferdinándnak Nógrádban egyelőre nem voltak hívei Nógrádban; azok, a kik nyiltan nem csatlakoztak János királyhoz, egyelőre várakozó álláspontot foglaltak el. Báthory István nádornak, a mióta Buják várát átadta testvérének, épen nem volt súlya Nógrádban, a melynek nemessége úgy gyűlölte a sánta és iszákos nádort, mint akár ő a Szapolyai-családot.
Ferdinánd pártja az 1527. év elején főleg arra törekedett, hogy János király híveit pénzzel és rábeszéléssel eltántorítsa. Miután ekként a talajt előkészítették, Ferdinánd 1527 július 31-én elindult Magyarország meghódítására. Győr, Komárom, Esztergom és Visegrád elfoglalása után augusztus 20-án hadai élén ellentállás nélkül bevonult Buda várába. Budáról a hadvezért, Salm Miklóst János király hadai ellen küldötte. Salm szeptember 27-én Tokajnál szétverte János király hadait, mire az egész Felső-Magyarország Ferdinándhoz csatlakozott. A tokaji ütközetben Györgyi Bodó Ferencz, János király egyik hadvezére is foglyul esett, a kit Ferdinánd Bécsbe vitetett és a ki ott is halt meg 1528-ban; János királyhoz halála órájáig hű maradt. (Nagy Iván i. m. 140.) A tokaji győzelem hatása alatt a vármegyei nemesség egy része, különösen azok, a kik számító óvatosságból várakozó álláspontra helyezkedtek, Ferdinándhoz csatlakoztak.
Ferdinánd még 1527-ben országgyűlést tartott, a mely elismerte őt királynak, mire megkezdte fejedelmi jogainak a gyakorlását. A vármegyei birtokosok közül nyomban Ferdinándhoz csatlakozott Losonczy Antal, Ecseg várának ura és Országh Imre, a kinek 1528 január 28-án Apaffy Ferencz birtokait, közöttük Jobbágyit adományozta. Salgó várát, a mely ekkor János királyé volt, Tóthi Lengyel Jánosnak adományozta, Thúróczy Miklós királyi komornok mester az időközben meghalt Szobi Mihály birtokait, a karancssághi kastélyt, a hozzátartozó Sághújfalu, Ethes, Kotroczó, Litke, Tőrincs és Kisdályó helységekben levő birtokrészekkel együtt kapta szolgálatai jutalmául. Nagyoroszi község lakosainak 1528 január 6-án megerősítette az előző királyoktól nyert kiváltságaikat. (Orsz. Lev. N. r. a. 870. 2.: Liber Regius Donat. I. 101. 59.).
