I. Rákóczi Ferencz.
437I. Rákóczi Ferencz.
Ilyen hangulat volt a vármegyében, a mikor 1703 június 14-én II. Rákóczi Ferencz Lengyelországból a magyar határra érkezett, a hol Esze Tamás vezérlete alatt mintegy ezer ember várta. Rákóczi bejövetelének a hírére a budai alhadbiztosság, lázas sietséggel küldözgette a rendeleteit a vármegyéhez. A többi között július 7-én a Nehem-féle ezred számára a vármegyétől 15 nap alatt 5000 forintot kért. Rákóczi hadainak előnyomulása következtében Budán elsősorban Szolnok megerősítését határozták el. A budai alhadbiztosság előbb július 19-én, négyezer gerendát, majd augusztus 1-én ismét 7500 gerendát kért a vármegyétől. Ezeket Nógrádnak Turára kellett volna szállítania, a honnan azután Pest megye, a jászok és a kunok továbbították volna Szolnokra. A veszedelem növekedésével a budai alhadbiztosság rendeleteinek a hangja egyre szelídebb lett, már nem parancsolt és követelt, hanem kért, sőt még figyelmébe ajánlotta a vármegyének, hogy előfogatokat csak a hadbiztosság tudtával rendeljen ki és tekintettel a nép ingerültségére, mindennemű visszaélést szüntessen meg.
Rákóczi zászlóbontásának a híre július hó vége felé érkezett Nógrádba. Csakhamar fegyverre kelt a nemesség jó része és Gács várában gyülekezve, várta a fejleményeket. A napról-napra érkező, egymásnak ellentmondó hírek érthető nyugtalanságot keltettek mindenfelé, némelyek már komoly ellentállásra gondoltak, abban a hiszemben, hogy újabb pórlázadással lesz dolguk. Ebben a hiedelemben a Bécsből terjesztett hírek is megerősítették a vármegyei nemességet. A bécsi kormány a felkelése végett először nemzeti hadsereget kezdett szervezni, majd az engedékenység terére lépett. Augusztus 7-én kelt leiratában tudatta a vármegyével, hogy a király a négy millió adót elengedi, az augusztus 13-án kelt újabb királyi leirat hűségre inti a vármegyéket, szeptember havában pedig elrendelték az általános felkelést; a nógrádi nemesség lóraültetésével Bottyán János huszárezredest, a későbbi leghíresebb kurucz dandárnokot, bízták meg, de úgy látszik, mindezek az intézkedések megkéstek. Rákóczi napról-napra gyarapodó hada feltartóztathatatlanul közelgett Szolnok felé, melyet Szőcs János, Borbély Balázs és Váradi János deák szeptember 21-én bevettek; ezzel a mozgalom a dunáninneni vármegyékbe csapott át. A vármegyéből mintegy 320 nemesi felkelő már több hete táborozott Gácson, a nélkül hogy akár kuruczczal, akár labanczczal dolga lett volna. Végre október elején egy délután Tugár felől hatalmas porfelhő jelezte Ocskay László hadainak a közelgését, a melyek betörvén Losoncz városába, körülszáguldották a vidéket. Eldördült Gácson az első ágyúlövés Ocskay közeledtére, a ki erre odább állott és a bányavárosok felé vonult, de itt váratlan ellentállásra bukkant. Schlick Lipót tábornagy 5200 főnyi hadával és a hozzá csatlakozott éjszaknyugati vármegyék felkelt nemességével Ocskay hadát október 31-én szétvervén, Lévát is hatalmába kerítette. Ezalatt Bercsényi Miklós október 31-én bevette Eger várát, majd innen Szepes vármegyébe Lőcsére vonult.
Bercsényi még az egri táborból a felkeléshez való csatlakozásra szólította fel a vármegyét és egyúttal hadai számára élelmet kért. E felhívást a november 8-án Losonczon tartott közgyűlésében tárgyalta a vármegye közönsége. Rákóczi ama felhívására, hogy a nemesség keljen fel és Ebeczky Imre hadaihoz csatlakozzék, a vármegye mentegetődzött, különösen a tisztviselők otthon maradását tartotta szükségesnek, miután egy részük már úgy is táborban volt. És csakugyan, a vármegyei nemesség egy része be sem várva Rákóczi felhívását, Gyürky Ádám vezérlete alatt útrakelt, hogy Ocskay hadaihoz csatlakozzék. Bercsényi Miklós november 10-ike táján érkezett Losonczra s ott magához vonván Ocskay László, Ebeczky Imre és Réthey Ferencz csapatait, majd november 12-én egyesülvén Károlyi Sándor hadaival, a bányavárosok oltalmára indult. Mialatt Bercsényi Losonczon tartózkodott, Gács várának az őrsége is megadta magát. A kuruczok a vár összes lőszereit magukkal vitték; legjobban az ágyúknak örültek, mert a hadjárat kezdetén ebben szűkölködtek leginkább. Ugyanekkor került a kezükbe Somoskő vára is, a melynek a várnagyát, Sümegi Bene Istvánt elfogták és Kassára hurczolták, az őrség pedig megadta magát. Ekkorra már az egész vármegye a kuruczokhoz csatlakozott. A vármegye Ráday Pál főjegyzőt és Kajaly Pált küldte Rákóczihoz a tokaji táborba, a kik a deczember 24-én Losonczon tartott közgyűlésre érkeztek vissza, melyen Kajaly Pál előterjesztette, hogy Rákóczi a népfelkelés elrendelését kívánja és pedig két járást Eger vára, egyet Murány és egyet Csábrág ostromára. A megye elrendelte, hogy a 438losonczi járás népfelkelői Murányhoz, a szécsényi és a füleki járásbeliek Egerhez, a kékkői járás népfelkelői pedig Csábrághoz menjenek. Rákóczi újabb rendelete következtében azonban a karácsony napján tartott közgyűlés a losonczi járás népfelkelőit is Eger alá küldte. E három járás népe deczember 29-én gyűlt egybe, mindegyik 50 népfelkelőt állított ki egy-egy parasztkapitány vezetése alatt, egész csapat vezére pedig Tolvay Ferencz kapitány lett.
Az 1705. évi január 17-én tartott tisztulító közgyűlésen a kijelölést Jánoky Zsigmond megbízott útján Rákóczi gyakorolta, a ki Török Andrást, Ráday Gáspárt, Mocsáry Balázst, Kajaly Pált, Fejér Feja Jánost és Pelargus Györgyöt jelölte alispánoknak. A vármegye Török Andrást első, Fejér Jánost második alispánná választotta. A tisztikarban nagyobb változás nem történt, csupán a fejedelem udvarában állandóan tartózkodó Ráday Pál helyébe főjegyzőül az eddigi ügyészt, Kántor Istvánt választották meg. Ráday Pálon kívül, a ki Rákóczinak a titkára lett, a vármegyei családok sarjai közül még számosan vittek vezérszerepet, így Gyürky Ádám, a fejedelem udvari lovas karabélyosainak az ezredese, a ki 1704 márczius 10-én Eger ostromakor esett el, Gyürky Pál tábornok, Szandai Sréter János tűzérségi felügyelő és Szalontay János főszolgabíró, a ki udvari biztos lett. A nemesi felkelés, a melyet eredetileg Rákóczi ellen szólítottak hadba, 1705 január 22-én Szécsényben újból szervezték. Ez alkalommal Török András alispánt, a felkelt nemes sereg kapitányává választották, de elfoglaltságára való tekintettel Litassy Györgyöt helyettes kapitánynyá tették. Hadnagy: Labancz Mihály, zászlótartók: Dovaly Gáspár és Balás János, őrmesterek: Repeczky Sámuel, Dubraviczky Péter, futárok: Szalay András és Bene István, szekerészmester: Ladányi Sámuel. A felkelt nemesség, noha Rákóczi még január 21-én a táborba rendelte, február közepére sem állott ki a teljes 200 főnyi számban. Török András első alispán szintén a táborba szállott a felkelőkkel; távolléte alatt az alispáni teendőkkel Feja János másodalispánt bízták meg. Mivel több akadály miatt a nemesség teljes számban nem állhatott ki, a vármegye a személyes felkelés helyett zsoldosok kiállításának az engedélyezését kérte Rákóczitól. Rákóczi a kérelemnek helyt adott, de a felajánlott 200 zsoldos helyett 80–80 emberből álló három századnak, vagyis a tiszteken kívül összesen 240 fegyveresnek a kiállítását követelte. A vármegye 1705 márczius 20-án tartott közgyűlésében tárgyalta Rákóczi rendeletét és a felfogandó zsoldoshad egyenruházatának a beszerzésével Bende János szolga bírót bízta meg. E zsoldos hadakat Esterházy Dániel dandárába osztották be. A zsoldosokra sürgős szükség is volt, mert a nemesség nem jól érezte magát a táborban és tömegesen szökött meg. A szökevények közé tartozott Vattay János is, a kit a közgyűlés 100 forint pénzbírságra ítélt. Rákóczi parancsára az április 15-én tartott közgyűlés már erélyesebb rendszabályokat léptetett életbe a szökevények ellen. Összefogdosásukkal a szolgabírákat bízta meg és meghagyta nekik, hogy őket Szécsénybe és Losonczra kísérjék, onnan a táborba szállítsák, az ellenszegülőket pedig Gács várába vigyék és ott börtönözzék be. Hasonló rendszabályokat léptetett életbe a vármegye a Soltról és az újvári várból megszökött gyalogosok ellen is, minderről pedig értesítette Bercsényit.
Az év elején a vármegye tót lakóssága is mozgolódni kezdett. A tótok nem tudni, mi okból a nemesek és a vármegyei tisztviselők ellen fordultak. Bácsmegyey György vezérlete alatt ötven lovasból álló csapat ment ellenük, a mely szétverte őket. Lázongásuk azonban csak rövid ideig tartott. Bercsényi május havában tót nyelvű kiáltványt osztott szét közöttük, mire azután tömegesen tódultak Ocskay zászlója alá.
A bécsi kormány első sorban adóleengedéssel és a katonai végrehajtás beszüntetésével akarta a nemzeti mozgalmat elnyomni. Rákóczi és Bercsényi fejére nagy összegeket tűztek ki, de utóbb belátták, hogy ilyen rendszabályokkal nem lehet békét teremteni, azért Széchenyi Pál kalocsai érseket, Viza János czímzetes püspököt és Okolicsányi Pált alkudozással bízták meg. A békebiztosok 1704 augusztus és szeptember havában Gyöngyösön már másodízben tanácskoztak Rákóczival. A tanácskozások azonban nem vezettek eredményre, sőt gróf Heister Sigbert támadása, a ki az alkudozások idejére kötött fegyverszünetet durván megsértette, csak növelte az elkeseredést a kuruczok táborában.
Balassagyarmat a XVII. században.
A szécsényi török torony.
Balassa Ferencz gyarmati főkapitány (1644.)
Koháry István szécsényi főkapitány (1664.)
Nógrád vára a XVII. században.
Gács vára.
A gyöngyösi értekezlet után, szeptember 7-én, Rákóczi parancsot adott elszéledt hadainak az összegyűjtésére, a mi megtörténvén, Gyöngyösről Szécsénybe, 441majd innen Léva felé akart vonulni, hogy a Vág mellett táborozó Bercsényi erejét növelje. Miután az udvartól kiküldött békebiztosok visszaindultak Bécsbe, Rákóczi, Széchenyi kalocsai érsekkel együtt Szécsénybe, majd onnan az Ipoly völgyében Ipolyság felé vette az útját, a hova szeptember 20-ika táján érkezett meg. Itt fogadta Szirmay Istvánt, a kit I. Lipót király szeptember 13-án küldött el hozzá Bécsből. Szirmaynak sikerült azután rávennie Rákóczit, hogy a meghatalmazottjait elküldje a Selmeczbányán tartandó értekezletre. A fejedelem szeptember végén Ipolyság mellett hagyván a seregét, csekély kísérettel Vihnye fürdőre ment, a hol a selmeczi értekezlet szétoszlásáig tartózkodott.
A fegyverszünet lejárta (október 31.) és a selmeczi értekezlet eredménytelen szétoszlása után ismét megkezdődtek az ellenségeskedések. A nagyszombati harcz után Rákóczi egyideig Kistapolcsányban tartotta főhadiszállását, majd onnan febr. 13-án Verebélyre ment, a hol 1705 febr. 18-án haditanácsot tartott. Onnan Felsőszemeréden, Inámon, Csalomián, Kazáron és Pétervásáron át Egerbe vonult.
A békealkudozások az 1705. év elején Széchenyi Pál kalocsai érsek közbenjárására, a ki ebben az időtájban Gácson is tartózkodott, ismét megkezdődtek, a mit Rákóczi Egerben, április 25-én kelt levelével a vármegyének is tudomására hozott. Közben azonban erélyesen készült a további küzdelemre.
Bercsényi még május havában 126 nádori porta után 504 hajdú kiállítását követelte. A vármegye a május 9-én tartott közgyűlésben tárgyalta Bercsényi levelét és kimondotta, hogy készséggel teljesíti a rendeletet, csupán a tisztek fizetésének az elengedését kéri. A vármegye ebben az évben még két század zsoldos lovasságot is állított fel, a melynek tisztikarát a június 10-én tartott közgyűlésen a következőleg alakította meg: Géczy Ferencz és Kis Péter hadnagyok, Dovaly Gáspár, Balás János alhadnagyok, Bodonyi János, Szabó István zászlótartók. A nagyarányú véráldozaton kívül a vármegye jelentékeny költséggel is járult a kurucz sereg eltartásához. 1704 április havától 1704 november 16-ig Egerbe, Soltra, Kecskemétre, Ordasra és Losonczra kurucz csapatok számára 1768 és fél kiló lisztet, 6245 kenyeret, 624 vágómarhát, 4024 kiló abrakot, 1704 november havától 1705 április haváig pedig 5684 és egy negyed pozsonyi mérő lisztet, 7029 és fél pozsonyi mérő zabot és 1790 és fél portió húst szolgáltatott ki. E mellett még tömérdek fuvarozás nehezedett a vármegyei jobbágyságra. A szállításoknak a fővonala az Ipoly völgyén vonult végig, a mely útirány Losoncznál Zólyom és Rimaszombat felé ágazott szét. Kiinduló- és fuvarcserélő-állomásként szerepelt Balassagyarmat, Szécsény, Losoncz Gács és Heves vármegye felé Galgaguta. Tábori kemenczék is épültek az eleséggel mindig telt szécsényi és gyarmati magtárak mellé. A seregen kívül még a menekülőknek is szállást adott a vármegye.
A mikor a kuruczok kivonultak a Dunántúlról, a felkeléshez hű dunántúli nemesség odahagyván lakóhelyeit, Heves és Külső-Szolnok vármegyébe húzódott. Rákóczi azonban július 1-én kelt levelével a menekülők számára Losoncz vidékét jelölte ki. (Emlékfüzet a szécsényi Rákóczi-ünnepélyről. – Vármegyei levéltár, fasc. 47. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1703–1705. – Nagy Iván gyűjteménye.)
Az 1705. év nyarán Rákóczi a hadaival ismét keresztülvonult a vármegyén. Egerből kiindulva, július 9-én Vácznál ütött tábort, a hol a seregét három részre osztva, úgy intézkedett, hogy a gyalogság a Duna völgyén felfelé, a lovasság a börzsönyi hegyeken át, a társzekerek pedig Tompáig szintén a hegyek között haladjanak Léva felé. Rákóczi a lovassággal maradt. Verőcze és Nagymaros között elhagyva a Dunát, a Nagypatak völgyén felfelé Szokolya alá került és onnan Bény felé vette az útját. (Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenez, I. 417.).
Lipót királynak május 5-én történt elhalálozásával és I. József trónraléptével a békésebb irány kerekedett felül a bécsi udvarban. Az év nyarán József király is belenyugodott a két tengeri hatalom: Anglia és Hollandia közvetítésébe, melyet Rákóczi is örömmel fogadott.
