I. Rákóczy György.
I. Rákóczy György.
I. Rákóczy György a svédek szövetségében 1644 február havában megindítá a háborút III. Ferdinánd király ellen, hogy fegyverrel igazítsa el a protestáns vallási sérelmeket, a melyeknek orvoslását az előző évi országgyűlések protestáns ellenzéke nem tudta kieszközölni. Rákóczy körülbelül 30.000 főből álló sereggel indúlt a hadjáratra, előbb Kállót, majd Kassát foglalta el, Fülek vára azonban, a melynek akkor Wesselényi Ferencz, a későbbi nádor volt a kapitánya, nem nyitott kaput Kemény János hadai előtt, bár Wesselényi alkudozásokba bocsátkozott az erdélyi had parancsnokával és Kemény János méltán remélte, hogy Wesselényit sikerül megnyernie Rákóczy ügyének. Április hó elején Rákóczy Szécsénybe tette át a főhadiszállást, ezalatt szétosztott csapatai közül az Osgyáni Bakos Gábor vezérlete alatt küzdők Gyarmatot kerítették kézre, Bornemisza Pál, Kapronczay György, Kemény János és Rákóczy Zsigmond pedig a bányavárosokat hódoltatták meg, sőt Liptóig száguldoztak. Csakhamar azonban megfordúlt a koczka. Április havában Ferdinánd király, a magyar tanács javaslatára elhatározta, hogy beküldi a császári hadakat, a melyekhez Esterházy nádor csapatai is csatlakoztak. E sereg, a mely összesen 12.000 emberből állott, április 22-én Galgócznál táborozott, május elején azonban a Garam vizénél foglalt állást. E hírre Wesselényi, Fülek várának a kapitánya is megszakította Kemény Jánossal a megkezdett tárgyalásokat. Ferdinánd hadainak előnyomulása következtében az erdélyiek minden oldalról visszavonultak. Rákóczy a szécsényi főhadiszállásán egyesült a visszavonuló csapatokkal. Rebenstock svéd ezredes, a ki 427Rákóczy táborában volt, azt ajánlotta, hogy Szécsény mellett egy-egy erősített táborba szálljanak és ott várják be a török segítséget. Ez a tanács azonban nem illett az erdélyi sereg hadiszokásaihoz. Rákóczy, Kemény János tanácsára, megkezdte a visszavonulást Szécsényből és onnan Rimaszombat felé vette az útját s meg sem állott a Bodrogközig. (Millen. Tört. VI. 488–490.) Az 1645. év is folytonos csatározásokkal telt el, a melyek azonban a vármegye területén kívül folytak le. Rákóczy hadai ebben az évben egészen a határszélekig hatoltak, így azután Nógrád vármegye ismét az erdélyi fejedelmet uralta.
