Ipari viszonyok.
Ipari viszonyok.
1715–20-ban Nógrád vármegyében az iparosokat nem írták össze, mert nemcsak czéhbeliek, hanem néhol egész községek folytattak bizonyos kézmíves mesterséget és iparágat és jelentékeny jövedelmet húztak belőle. Így Csehbrezón, a hol kerekeket, kádakat készítettek. Divényben a mesteremberek inkább gazdálkodtak. Losonczon 17 mesterember szerepel az összeírásban, az iparág közelebbi meghatározása nélkül. Kálnó helység lakosai fazék- és üstkészítéssel foglalkoztak. Podrecsányban edényeket készítettek. Poltár lakosai is a fazekas mesterséget gyakorolták. Rónyán a nép kerékgyártással foglalkozott. Szécsényben a mesteremberek egyúttal gazdálkodtak is. Szinóbányán a lakosok edénykészítéssel foglalkoztak. Turicskán kerékgyártást űzték. Itt-ott voltak községi sörfőzdék is, de nem igen jövedelmeztek. 1715-ben említik az összeírók, hogy a népnek, különösen a szécsényi járásban, annyi gabonája terem, hogy eladásra is jut belőle, a fölösleget rendesen Váczra szállítják, köblét néha egy imperiális tallérért, legtöbbször azonban egy forintért adják el. Gedén dohányt, Szőlősön (Mátraszőlős) gyümölcsöt termesztettek. 1715-ben sok községnek a makkoltatásból is volt haszna, mely a nagyobb arányú sertéstenyésztést jelzi. (Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában.)
A vármegye területén mindamellett már a XVII. században számos czéh alakult. A XVII. században a legtöbb mesterember Füleken lakott, a hol, véghely lévén, akkoriban a vármegyei nemességből is számosan vonultak meg és a vár oltalma alatt mindegyre többen telepedtek le. Füleken a csizmadiák 1636-ban, a szabók 1674-ben I. Lipót királytól kapták a kiváltságlevelüket. A szűcsöknek már 1640-ben voltak czéhszabályaik, a melyeket 1672-ben a beszterczebányaiaknak kölcsönöztek. A vargák, a losoncziakkal egyetemben, 1656-ban, Wesselényi nádortól kaptak kiváltságlevelet. Losonczon a XVII. században csupán a varga czéh fennállásáról vannak adataink. A mikor Fülek elveszítette erődítvény jellegét, a mesteremberek egy része Losonczra költözött. A XVII. század elején már fennállott a szabók czéhe, mely 1713-ban kapta a czéhszabályait.
