Népesség.
Népesség.
A négy járás területén 1715-ben összeírtak 8 mezővárost, 28 curialis (nemes) és 206 jobbágyközséget. 1720-ban pedig 8 mezővárost (Balassagyarmat, Divény, Fülek, Gács, Losoncz, Nagyoroszi, Nógrád, Szécsény), 34 nemes és 211 jobbágyközséget. Ez összesen 242, illetőleg 253 helység volna, de miután hat mezővárost egyúttal curiális helyként is összeírtak, az összes helységek száma 1715-ben 236, 1720-ban 247 volt. Ebben a 236, illetőleg 247 községben összeírtak 1715-ben 13 nemes, 25 mezővárosi polgár, 2429 jobbágy, 335 zsellér és 38 szabados, vagyis összesen 2840 háztartást, 1720-ban pedig 3002 háztartást. Ebből 41 nemes és 81 mezővárosi polgár háztartás volt. Nemzetiségre nézve 1715-ben 1813 magyar, 8 német és 1019 tót, 1720-ban 1900 magyar, 24 német és 1059 tót háztartás volt. 1720-ban 32 község kimaradt az összeírásból, ezek közűl 14-ben az 1715. évi összeírás 146 háztartást vett fel. E számot hozzáadva 475az 1720. évi összeírás eredményéhez, az összes háztartások száma 3142-re emelkedik. Ez azonban csak az adóköteles népesség volt. Hogy a vármegye összes lakosságának a számát az 1720. évi összeírás adatai alapján megállapíthassuk, figyelembe kell vennünk az összeírásból kihagyott népelemeket. Ezek közé tartozik első sorban a nemesség. Az 1709. évi nemesi összeírás 472-re teszi az önálló nemesek számát. 1720-ban e számot 450-re téve, de levonva ama 41 nemes háztartást, a mely az 1720. évi összeírásban szerepel, 409 családdal (háztartással) emelkedik az 1720. évben összeírt háztartások száma. A különféle okokból kihagyottakat is figyelembe véve, 50%-kal kell megtoldanunk a háztartások számát, a melyet így 4713-ra, a lélekszámot pedig 28.278-ra tehetjük. Az összeírásból kimaradtak a lelkészek, tanítók, szabadosok, izraeliták; a legutóbbiak az 1735–1750. évi összeírások szerint ekkor még egyáltalában nem laktak a vármegyében.
1720-ban kimaradt 32 község közűl 30 curiális helység volt, Fülekkelecsény és Fűrész pedig egyáltalában nem szerepel az összeírásban. Az összeírásból az alábbi községek lakossága a következő okokból maradt ki: Csór eddig puszta volt, a földesúr a maga mesterembereivel telepítette be, de földjük nem lévén, a földesúr nem engedte őket összeírni. Keszeg 1716-ban települt. Korom-Sáp 1716-ban települt. Ordas három év előtt települt, az előtt puszta volt. Luczin emberemlékezetóta puszta volt, három zsellér lakja, a kik hét év előtt (az 1715. évi összeírás szerint) települtek. Felsősáp 1715-ben curiális hely, de egyedül az itt lakó földesúr nemes. Bakó, 1720-ban kizárólag földesurak lakják. Iliny, 1720-ban a földesúron kívül egyetlen jobbágy lakja. Pöstény, 1720-ban kizárólag földesurak lakták. A lakosság fő, majdnem kizárólagos foglalkozása a földmívelés. 1745-ben összeírtak 16.372 köblös szántót, 290 köblös írtványt, 3745 kaszás rétet, 1383 kapás szőlőt. 1720-ban pedig 28.795 köblös szántót, 524 köblös írtványt, 643 kaszás rétet, 1905 kapás szőlőt és 58 malmot. Ezek a számadatok csupán az adóval terhelt földterületet foglalták magukban. Láthatjuk belőlük, hogy rövid öt év alatt a mívelés alá eső terület jelentékenyen növekedett, a mit a békés viszonyok beálltával gyarapodó népességnek és gazdasági fejlődésének tudhatunk be.
