Az 1830-iki kolera.
Az 1830-iki kolera.
Az 1830.-i országgyűlés bezárása után a vármegye legott hozzáfogott a következő országgyűlésre vonatkozó követi útasítások elkészítéséhez, de az országgyűlés egybehívását megakadályozta az 1831. nyarán kitört kolerajárvány, a mely szinte feltartóztathatatlanul terjedt az országban. A vármegye közönsége 1831 július 9-én intézkedett első ízben a kolera elterjedésének a meggátlása iránt, pedig ekkor már a járvány a Galicziával határos vármegyékben elterjedt.
A vármegye a járvány tanulmányozása czéljából Baintner Ferencz dr. vármegyei második főorvost Rimaszombatba küldte, egyuttal a szomszédos Heves, Borsod és Gömör vármegyével való közlekedést elzárta; e vármegyék határszélein mindenütt fegyveres őrök vigyáztak és az érkező utasokat, 10–20 napra a felállított veszteglő intézetekbe utasították. A járvány terjedésének a megakadályozása czéljából mindennemű sokadalmat, különösen a búcsújárásokat és a mátra-verebélvi szent kúthoz való zarándoklást betiltották. Mindezek az óvintézkedések azonban megkéstek, mert a július 13-án tartott gyűlésen már arról értesítette az első alispán a rendeket, hogy a járvány Balassagyarmaton és a vármegye több községében fellépett. A rendek ekkor újabb óvóintézkedéseket léptettek életbe és külön járványbizottságot választottak. A július 19-én Losonczon tartott közgyűlés betiltotta a templomi istenitiszteleteket, minden községben egy házat járványkórházzá alakíttatott át, a holttesteknek más helységbe való átszállítását betiltotta és azoknak nyolcz lábnyi mély sírba leendő eltemetését rendelte el. Az augusztus 11-én, Patvarczon tartott közgyűlés beszüntette a czéltalan határzár (kordon) fenntartását; e helyett az országútakra kettős őrséget rendelt, a melyek csak az egészségi bizonyítványnyal ellátott utasokat bocsátották be a Községekbe. Bérczy főorvos jelentéséből tudjuk, hogy a járvány mindegyre terjedt 505a vármegyében. Szeptember elejére azonban már jelentékenyen csökkent, úgy hogy a szeptember 7-én, Szügyben tartott közgyűlés a helységek elzárását beszűntette, sőt bizonyos korlátozással a vásárok megtartását is engedélyezte. Még ekkor is jelentettek be szórványosan koleraeseteket, a többi között Pauer György vanyarczi seborvos és Liptay Sámuel orvosnövendék is áldozatául estek a hivatásuknak. Szeptember végére megszünt a járvány Nógrád vármegyében is. (Simon János, vármegyei főlevéltáros közlése.)
A közelgő országgyűlésre való tekintettel a főispán 1832 július 18-ra tűzte ki az általános tisztújítást. Még a tisztújítás előtt Gyurcsányi Gábor első alispánt a királyi tábla ülnökévé nevezték ki és így megvált a vármegyétől. Ettől a férfiútól, a ki az 1822–23. évi vármegyei ellentállás vezére és lelke volt, s az ezt követő 1825–27. és 1830. évi országgyűléseken is annyi borsot tört a kormány orra alá, szabadulni igyekeztek, s ezért a követi tisztséggel összeférhetetlen állásba helyezték, mert máskülönben a megválasztását a főispán aligha tudta volna megakadályozni.
