Mozgalmak az alkotmány védelmére. Kolomperia.
Mozgalmak az alkotmány védelmére. Kolomperia.
A vármegye közéletében az első nagyobb mozgalommal 1817-ben találkozunk. A mikor Ambrózy Lajost, a ki 1806 óta viselte a másodalispáni tisztet, a m. kir. helytartótanácshoz tanácsossá nevezték ki, csakhamar megindult a küzdelem a másodalispáni állásért, a melyre Gyürky Pál és Sréter László főszolgabíró pályázott. Az alispánválasztás egy csapásra felrázta a vármegye közönségét az eddigi nyugalmából. Gyürky Pál hívei nagyarányú tevékenységet fejtettek ki, hogy jelöltjüket diadalra vigyék. De a miként a Nagy Iván gyűjteményében levő körlevélből is láthatjuk, e választáson elsősorban felekezeti törekvések érvényesültek. A katholikus papság síkra szállott a református Gyürky ellen, és Sréter Lászlót támogatta annál inkább, mert a vármegye lakosai között alig akadt református. Gyürky a hétszilvafás, bocskoros nemességre támaszkodott, a mely addig nem is igen vett részt a közügyekben, különösen a választásokban, mert arra sem ideje, sem pénze nem volt. Gyürky felléptével azonban megtalálták a módját, miként lehet a tömegeket a választásokon felhasználni s a választás sorsát eldönteni. Az 1817 június 17-én tartott választáson Gyürky lett a győztes; de ezzel nem ért véget a küzdelem, a melyre – az általános tisztújítás közeledvén – mindkét fél erősen készült. Ekkor alakult meg a »Kolomperia« név alatt az a titkos társaság, a melynek czélja volt a választásokon a maga jelöltjét győzelemre juttatni, és a megyei közigazgatásban vezető szerepet vinni. A »Kolomperia« vezérférfiai Sréter János, Ebeczky József és Beniczky Antal voltak. E társaság csakhamar a legveszedelmesebb irányba terelte a korteskedést, a mennyiben a választásoknál a felekezeti szempontokat érvényesítette és a reformátusoknak a megyei hivatalokból való kizárását tűzte ki czéljául. Támadásának középpontja Gyürky Pál másodalispán lett, a kinek helyébe Gyurcsányi Gábort szerette volna ültetni. A Kolomperia, a miként Adamovics Antal verőczei főispáni helytartó, 1823-ban Nógrádba kiküldött királyi biztos József nádornak jelentette, közönséges korhely kompánia volt, a mely gyűléseket nem tartott, hanem egyik-másik tagjánál, így Gyarmaton Sréter Jánosnál és Ebeczky Józsefnél, Mohorán Beniczky Antalnál, dorbézolás közben beszélte meg a teendőket. A kik a társaságba be akartak lépni, azokkal a szándékuk kifejezéseképen a főkolompos (Sréter János) valamiféle szőrt csókoltatott meg; a fogadalomnak ez a bolondos formája azonban semmi kötelezettséget nem rótt reájuk. (Millen. Tört. IX. 79.). Bécsben azonban szörnyen megijedtek, a mikor neszét vették a dolognak. A bécsi rendőrség és a kanczellária abban a hiedelemben volt, hogy az olasz carbonarik mintájára alakult veszedelmes összeesküvésnek jutott a nyomára, ezért – főleg az 1822. évi nemzeti ellentállás idejében – élénk figyelemmel kísérte a nógrádi eseményeket. A mikor Nógrád vármegye a nemzeti ellentállás alkalmával a legszélsőbb eszközöktől sem riadt vissza, azt a kiküldött királyi biztos szintén a Kolomperiának tulajdonította, bár ez, Adamovics jelentése szerint, csak a gyűlölt Gyürky alispán helyzetét akarta lehetetlenné tenni. Máskülönben igen ártatlan társaság volt, a melynek a törekvései a vármegyei életen túl nem terjedtek, de számolnia kellett vele még Gyürky alispánnak is. Gyürky pártja is erősen dolgozott a jelöltje érdekében. Az 1818. évi november 1-én tartott tisztújítás alkalmával Szent-Ivány János helyébe első alispánná Gyürkyt választották meg, másodalispán pedig Gyurcsányi Gábor lett. A tisztikar a következőleg alakúlt meg. Főjegyző: Balás István; aljegyzők: Prónay János, Haan Imre; főszolgabírák: Horváth Gedeon (Losoncz), Sréter László (Szécsény), Szent-Ivány Anzelm (Fülek), Tihanyi Ferencz (Kékkő); főügyész: Voxith Horváth Károly; alügyész: Szmrecsányi Dénes; hadi főpénztárnok: Kálnói Ettre Antal; házi főpénztárnok: Párniczky József; főbiztos: Szilassy József; számvevő: Voxith Horváth Antal; alszolgabírák: a losonczi járásban: Prónay Ferencz, Baross Sándor, a szécsényiben: Marsovszky János, Trajtler István, a kékkőiben: Ebeczky Adolf, Dessewffy Jób, a fülekiben: Fáy József, Beniczky Lajos; esküdtek a losonczi járásban: Piry László, Szent-Ivány Bogomér, a szécsényi járásban: Hamar Miklós, Fehér László, a kékkői járásban: Szécsényi Miklós, Darvas Dániel, a füleki járásban: Szerémy Antal: Mihályi György; főlevéltárnok: Ruttkay László; csendbiztos: Bornemissza István; tiszteletbeli aljegyzők: gróf Zichy Miklós, Bocsári Mocsáry Imre, Baloghy László; tiszteletbeli Esküdtek: Frenyó 499Sámuel, Ambrózy Gábor, Csikány Gábor, Joób Elek, Kalmár István Soóky András, Rády János, Horváth László, Kacskovics Lajos.
Közöltük e névsort nemcsak azért, mert a vármegye akkori nemességének a színéből-javából került ki, a mely az 1822–23. évi ellentállást vezette, hanem azért is, mert e tisztikarnak számos tagja ekkor kezdte meg a hivatalos pályafutását és idővel vezérszerepet vitt a vármegye közéletében.
Gyürky Pál helyzete attól kezdve, hogy első alispán lett, nem volt irigylésre méltó, mert fel kellett vennie a küzdelmet a Kolomperiával, a melynek Gyurcsányi másodalispán volt az élén. Közel négy éven át folyt már a torzsalkodás a vármegyében, a mikor a kormány önkényes intézkedései egy csapásra megszűntették a vármegyei pártok között az ellentéteket.
