A törökök Nógrádban.
A törökök Nógrádban.
Nógrád várának elestével (1544.) a váczi püspök is kiszorult a székhelyéről. 1552 nyarán pedig, Drégely elfoglalása után, egymásután került török kézre Szécsény, Hollókő, Buják és Salgó, majd 1552 szeptember 4-én Fülek vára is. A török uralommal megjelent a vármegyében a mohamedán vallás, a törökök a főbb helyeken, így Nógrád várában, dsámikat építettek, a keresztény templomokat megsemmisítették és azoknak a belső felszerelését átalakították. Mihelyt a törökök elfoglalták a vármegye legnagyobb részét, a katholikus papságnak menekülnie kellett a hódoltsági területről, így Bujákról, a hol a plebánia 1552-ben még fennállott és Szécsényből, a hol a ferencz-rendiek végezték a lelkipásztori teendőket. A papság elmenekülésével a hívek vezető nélkül maradtak és így szinte akaratlanul is a mindegyre terjedő lutheránus hit követőivé lettek. A hódoltság alatt a lutheránus vallás úgyszólván akadálytalanul terjedt el a vármegye egész területén. Ezt a törökök magatartása is jelentékenyen elősegítette, a kik az evangelikus prédikátorokat sokkal szívesebben tűrték meg, mint a katholikus papságot, a melyből legfeljebb a kolduló szerzetesek részesültek némi kíméletben.
A ferencz-rendieket ekkor már Fülekről és Szécsényből elűzték, úgy, hogy a vármegye területén csak a gyöngyösi ferencz-rendiek maradtak, a kiknek a kolostora az egész hódoltság alatt fennállott és a kik bejárták a vármegyét, kiszolgáltatván a szentségeket és a vallás vigasztalásában részesítvén mindazokat, a kik a hitükhöz állhatatosan ragaszkodtak.
A XVII. század elején az evangelikus egyházak a vármegye területén már legnagyobbrészt szervezettek voltak. Azok közűl az egyházak közűl, a melyek az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepelnek, Alsóesztergály, Alsósztregova, Etrefalva (Turicska) Maskófalva, Nógrádszenna, Túrmező (Túropolja) az 1615–1622. években a protestánsok kezében volt, hasonlóképen azok az egyházak, a melyekről okleveles adataink vannak, így Alsózellő, a melynek az egyházáról 1262-ből van adatunk és a hol 1632-ben evangelikus lelkész volt; Gácsfalu, a melynek az egyházáról 1350-ből van adatunk; Losoncz, a legrégibb vármegyei egyházak egyike, a mely 1190-ben már fennállott és a mely egyike volt az első helyeknek, a hol a reformált hit gyökeret vert. Nagylibercse, a melynek az egyházáról 1426-ból van adatunk és a mely a XVII. század elején szintén az új hitet fogadta el; Nógrádszentpéteren, a melynek az egyházáról 1297-ből van okleveles adatunk, a XVII. század elején evangelikus lelkipásztor hirdette az Isten igéjét.
Mindamellett néhány helyen megmaradt a katholikus plebános a hódoltsági területen is, így Nézsa helységben, a mely a váczi püspökség földesúri hatósága alá. tartozott, a plebánia 1575-ben még megvolt; valószinűleg Ecsegen is; az itteni plebániáról 1617-től kezdve vannak adataink.
A mohácsi vészt követő zavarok közepett, majd a török hódoltság alatt, az egyházi birtokok legnagyobb része idegen kézbe jutott, csak az esztergomi érsek és a váczi püspök tudta nógrádi birtokainak egy részét megmenteni, bár ezeknek a jövedelme is lényegesen megcsappant, sőt egyes időközökben teljesen megszűnt.
