Trachoma.
Trachoma.
Hisz a vármegyének lakossága különben egészséges egyedekből áll, kiknek közegészségi viszonyait a már említett, s a törvényhozás és a társadalom czéltudatos intézkedéseivel, káros kihatásaiban korlátozható tényezőkőn kívül oly viszonyok nem befolyásolják, melyek a vármegye vagy egyes vidékeinek égalja, talaja vagy ivóvize minőségéből kifolyólag, általában vagy állandó tájkórok létesítésével, az átlagos élettartam megrövidítésére közrehatnának. Az egyedüli tájkór, mely e vármegye területén létezik, s mely nem az élettartam minőségét, hanem a munkaképességet hátrányosan befolyásolja, a trachoma. Ezen ragályos kór a vármegye északkeleti részén fekvő privigyei és zsámbokréti járásokban van elterjedve, s mint tájkór csupán 373az 1887. év folyamán ismertetett föl, a midőn csak a privigyei járásban 5474 trachoma-beteget találtak.
Ez a megdöbbentő nagyságu számadat a hatóságok legerélyesebb intézkedéseit tette szükségessé, mely intézkedések eredményeképen tekintendő az, hogy a kellő számú orvosok által kifejtett ügybuzgóság folytán, ezen, általában hosszú lefolyású, a gyógykezelésnek makacsul ellentálló betegségben szenvedők száma, daczára azon körülménynek, hogy ép a tájkor által ellepett vidékek lakossága megélhetésének feltételét idegen vidékeken végzett munka keresményében lelhetvén csak fel, az év nagy részét hazulról távol tölteni kénytelen és így csak hosszú megszakításokkal gyógykezelhető, jelenleg az egész megyében mintegy 1600-ra csökkent.
