Építkezés.
Építkezés.
A házak építési alakja általánosan nem különbözik a dunamelléki magyar nép házaitól; csupán a külső fal diszítésében s néhol a tetőzeten vehetjük észre a felsőbb vidéki tót vagy német szokások valamelyikének utánzását, a mit minden bizonyosság szerint a később betelepedett tótság hozott magával.
A ház egyenközü négyszögben épül; egy födél alatt és egy végben vannak benne a lakó-szobák, a kamara, istálló, csak (a hol van) a pajta s a disznóól van külön építve. Általános a két szoba, melyet itt is háznak neveznek, első ház és belső ház; de a szegényebbek megelégesznek egy szobával is. A két szoba közt van a pitvar, mely konyha, ebben van a tűzhely a kemenczével. Az első ház az ünneplő szoba, rendes lakóhelyiségül a belső szobát használják. A bejárás az udvar felől a pitvaron át nyilik. A szobák után, a hátsótól fallal elválasztva, van az éléskamara, melybe szintén az udvarról juthatni, azután az istálló.
A rendes két szobás ház tipusa a következő:
A félszer azonban nincs meg minden háznál.
A fal anyaga a helység fekvéséhez képest különböző. Az alföldi részen levő községek általában a nyers vagy félnyers agyagot használják építkezési anyagul; de a téglagyártás terjedésével a tégla alkalmazása mindig nagyobb tért kezd foglalni a jobb módúak ujabb építkezéseinél. Leginkább vert falat vagy fecskerakást építenek; Kis-Mányán már túlnyomó a vályog és tégla; Kis-Keszin az épületek egy harmada vályog, a többi még vertfal; az alsó-nyitramenti községekben Nagy-Kéren, Mártonfalván, Andódon, Alsó-Szőlősön mindenütt csak vertfal s közben-közben vályoggal épült; a Vág felé Tardoskedden is vályog; de már Farkasdon, melyet az árvíz gyakran meglátogatott, 1870 óta tégla lép a sövény- és vályogfal helyébe; a tégla Hosszufalun, Szelőczén, Vág-Királyfán, Vág-Sellyén is hódít a gyöngébb építő anyagok rovására, s igy nagyobb biztosságot nyújt az árvízjárta tájakon az összeomlás, szilárdabb tetőzettel párosultan pedig a Nyitravármegyében igen sűrűn előforduló tűzvészek ellen.
Nyitra vidékén a magyar községeknek vályog az építő-anyaguk; igy Csitáron, Gesztén, Gimesen, Kis-Czétényben, Nagy-Hinden, Nagy-Emőkén, Kálazon stb. De a vert fal is vagy általánosan, vagy vegyesen uralkodik, mint Nemes-Pann, Kálaz, Nagy-Hind, Dicske, Csehi s más helységekben. Kőalapon is építenek vályogfalat, egyes helységekben a Zobor alján, mint Gerencséren, Pogrányban, Kolonban.
A ház eleje rendesen csúcsfalas, mely vagy épített vagy deszkából készült. A falat síma fehérre meszelik, csak néhol ékesítik különböző szinű sávokkal a ház alján vagy az ablakok körül. Gesztén széles sárga pásztát húznak a ház alján, Béden piros és kék diszítéssel tarkítják a falat. Vág-Sellyén, 181mely nagyrészt eltótosodott község, kék és piros virágokkal keretezik az ablakokat; Bán-Keszin kék és piros pásztákból meszelnek kevés czifrázatot a homlokfalra. Ennyi faldíszítésről lehet csak beszámolni a magyar helységekben, a hol merő egyszerűség jellemzi a házak külsejét.
A tűzvész pusztításai miatt a közigazgatási hatóság erősebb akcziót inditott ugyan a szilárdabb tetőépítés alkalmazása végett; de ennek nem egy helyen a nép szegénysége állja útját, s igy ma is legnagyobb részt a különben nem nehezen pótolható s neki nem nagy értéket képviselő szalmával, vagy a Vág lapályán náddal födi házait. A szalmán kívül sok zsindelytetőt is láthatunk, minthogy ezt elég jutányosan kaphatják a Felső-Vágvidékről. Egyre terjed a cserép, még pedig némely gyár útján a külsőleg is tetszetős hornyos cserép.
A födés módja általában síma a magyaroknál. Csak itt-ott láthatunk az éleken garádos ékítést; ez is talán inkább a letelepültek útján keveredett a magyarok építészetébe. A tető oldalt rendesen kis ereszben végződik, mely csak ritkán éri el az egy méter szélességet. Ez eresznek alja pótolja a tornáczot, mivel hogy lábas tornácz alig fordul elő. A legtöbb ház egészen alföldies jelleggel minden tornácz nélkül közlekedik az udvarral.
Az utczára két ablak nyilik, ezenkívül az udvarra is szolgál egy ablak az első házból. A pitvar mindig sötét; nem ritkán még kéménynyel sincs ellátva, noha a füstös konyhák már nagyon meggyérültek. Van azonban eset, hogy a zsindelytetejü házakat sem veszik kéményre; de ez inkább már a hegyaljai falvakban.
A lakás berendezése még megmaradt régi alakjában: a sarokban álló pad, asztal, a láda, a falon a pohárszék. Legnagyobb dísze a szobának az ágy, mely a leány kelengyéjének büszkén féltett értékét rejti s azért mindig tornyosra van vetve. A konyha nyitott tűzhelye fölött azonban már a nyitrai magyar falvakban is kezd diadalmaskodni a divatos vastakaréktűzhely, melyet takarékosságból télen a szobába állítanak be.
A kapu általános. De néhány példányt leszámítva, semmiféle különös díszt vagy jellegző faragást nem találunk rajta. Rendesen egyszerü deszkakaput alkalmaznak, néhol léczkaput is, s itt-ott veszőfonásosat; de még a fűzfában inkább bővelkedő vágmenti helységekben is a deszkakaput használják, mely vagy egy szárnyú, vagy középen nyitható két szárnynyal bír. A kapu mellett van rendesen a kis ajtó. Ezen jár be a ház népe.
A házak kevés kivétellel egyenesen az utcza vonalán épültek; nagyon ritka a ház előtti kis kert; ellenben minden háznál van szérűs és rendszerint veteményes vagy gyümölcsös kert is.
A kútak a lapályon és a halmos vidéken gémes kútak. Víz a lapályon bőven fakad s igy majd minden valamire való gazdának házánál van kút. Kevésbbé érzik ennek szükségét a folyóvizek mellett, a hol itatásra a folyóra hajtják a jószágot. A köves-dombos helyeken, vagy a magasabb lejtőkön már sűrűbben fordulnak elő a kávás kutak, többnyire csak az utczán.
