Kolosi apátság.
Kolosi apátság.
Nyitravármegye egyházi intézményei között kiváló helyet foglalt el a kolosi szent-benedekrendü apátság, melyet a Boldogságos szűz Mária tiszteletére, a mint azt Róbert Károly egy 1327-iki megerősítő-levele sejteti, Szent-László király alapított. Az apátság javait a háborús és mindenkép bizonytalan időkben sokan háborgatták, úgy, hogy Albert apátnak 1293-ban, III. Endre királytól teljeen új beiktatást kellett kérelmeznie. A király ezen fontos ténykedéssel a nyitrai káptalant bízta meg, melynek küldöttje Booth őrkanonok a statucziót Salamon brogyáni nemesnek, mint a király emberének jelenlétében végre is hajtotta. Ezen alkalommal az apátság birtokai közül felemlíttetnek: Kolos, Gloga és Petres, a Plesivicze hegy alján, Turcsányka közelében és Kernech, mely alatt a mai Krencset véljük lappangani. Ezenkívül az apátságé volt a barsi vámnak egy harmada és a kolosi vásárjog. (H. O. 137.)
Ugyanily htárjárást tartatott László, kolosi apát kérelmére Róbert Károly 1327-ben és 1329-ben is. Ezen utóbbi évben, kivált a kolosi vásárjog megállapítása képezte a vizsgálat tárgyát. S mivel a nyitrai káptalan az apátúr jogait bebizonyítottaknak jelentette ki, a király megengedte, hogy minden szerdán lehessen Koloson vásárt tartani s az oda menőket oltalmáról biztosítva, annak védnökségével Endre mestert, a fehérvári prépostot s a királyi vámok főmesterét bízta meg. (O. L. D. O. 2522.) 1341-ben a Turcsányiak gazdagították a kolosi apátságot. Ipoly, Domokos és János, Dömjén fiai, ugyanis Turcsányt, melyet már 1324-ben a nyitrai káptalan előtt Zudak és Pál nevü nagybátyjaik odaadományoztak volt, de ők az elidegenítés ellen akkor tiltakoztak, most lelkük üdveért, közös elhatározással, végleg a kolostornak adták. (O. L. D. O. 3366.)
1355 táján a Nyitra völgyében rendkívül elszaporodtak a rablók, kiket a köznép, tán mert az utakon állva, a jó szerencsét lesték, szerencseknek nevezett el. Éppen a jelzett évben a kolosi apátságot tisztelték meg látogatásukkal s nagy pusztítást vittek ott végbe. Bizonyos fokú tanultságra vall az a körülmény, hogy a kincsek mellett elrabolták a kolostorban letétbe helyezett okiratokat is. Igy az Oszlányiak, kik öszes irataikat a kolosi apát gondozására bizták, a nevezett évben új oklevelek kiállítását kérik, mert az eredetieket a szerencsek rabolták el. (O. L. Keglevich lt.)
Gervasio Péter, pápai tizedszedő jelentéséből tudjuk, hogy a kolosi apát évi három márkát fizetett dézsma gyanánt, mig a zoborira ugyanakkor 40 márkát vetettek ki. A garami konventnek egy 1407-iki és Kis-Tapolcsányra vonatkozó határlevelében pedig fennmaradt Miklós kolosi apát emléke s az az adat, hogy az apát birtokai a Bossányiak birtokával voltak határosak és egész a toplonycsafői forrásig terjedtek, mely a barsmegyei 545Boriba és Ebedeczbe vezető út mentén lehetett. (O. L. D. O. 9363.) 1430-ban a garami konvent átírja, János kolosi apát kérésére, az apátság egyik oklevelét s a birtokok közül Kolost, Radiczát, Jeskfalut, Glodnát, Krencset és Petrest említi meg. (O. L. D. O. 12,172.) 1516-ban még egyezkedik a kolosi apát egy hatalmaskodási perben, Turcsányi Orbán, Rédeki Albert és Hornyk Pál nevü birtokosokkal, (Gar. kvt. lt. f. 28–24.), de már megelőzőleg 1511-ben a garami konvent tiltakozik a kolosi apátság elidegenítése ellen, mig 1519-ben, a konvent birtoka fölött, Báthory István nádor törvényszéke előtt, per folyik. Simonyi Mátyás ugyanis a magáénak vallja ezen birtokokat, azokat tényleg birtokolja, sőt a reájok vonatkozó iratokat is magánál tartja. György apát ügyvédje, Zablati Jeromos, küzdve küzd az erőszakoskodás ellen. Azonban, úgy látszik, hasztalanul, mert ez időtől fogva az apátságnak nyoma szakad s csupán czímében elevenedik fel az újabb időkben. (O. L. D. O. 2442.) Az apátok sorából ismerjük: Albertet 1293., Lászlót 1327. és 1329., Istvánt 1359., Miklóst 1407., Jánost 1430. és Györgyöt 1519-ből.
