Nagybirtokosok.
Nagybirtokosok.
Az 1533-iki dicalis összeirás szerint, az első járásban, melynek szolgabirája Foris Imre volt, a főbirtokosok az esztergomi érsek és a káptalan, a nyitrai püspök és káptalan, a Forgách, Nyáry és Thurzó családok voltak. Az esztergomi érsek kezében volt: Czétény, Nyárhid, Gyorok, Gugh, Tardoskedd és Kér. A nyitrai püspöké: Tornyos, Kis-Emőke, Negyed, Üregh, Mocsonok, Királyi és Csápor; a nyitrai káptalané: Ujfalú, Berencs, Nagyfalu, Luki és Nyitrán, melyet az összeirás királyi városnak nevez, a káptalan-utcza, az esztergomi káptalané ellenben csupán Csehi.
A Forgách család birtoka ekkor még nagyban és egészben a régi volt. Forgách Ferencz birta ekkor Wajkot, Gyarakot, Alsó és Felső-Csornokot, Komjátot és Lődöt. Az egykori surányi uradalom Nyári Ferencz kezében volt. Hozzá tartozott: Tolmács, Nagyszeg, Egyházszeg, Surány, Várad, Bánkeszi, Megyer, Keresztúr és Salgó. A Thurzók kezén voltak: Sopornya, Sempte, Pusztakürth, Udvarnok, Bajath, Ujlak, Patha, Lehotta és Pecsenyéd, mely már ekkor teljesen elpusztult, valamint Soók, mely részben a Forgáchoké levén, két felé oszlott.
Predialis nemesek birták Czétény egyrészét és Pant meg Kis-Köröskényt egészen, nemesek Martonfalvát, Kápolnaszőlőst, Szentgyörgyöt, Kis-Mányát, Nemeskürtöt, Felső-Bábot, Czabajt, Ilmért, Kis-Keszit, Gergelyfalvát és Nagy-Köröskényt. Fedémest Kálnay Ferencz, Ezdeghét és Malomszeget Ezdeghy Lázár, Andódot Bánffy Antal, kitől azt azonban éppen ez időben elragadta volt Nyári Ferencz; Szelőczét, Tornóczot és Alsó-Vecsét a Csúzyak, Farkasdot Kéméndy Péter és Gyulay Péter, Felső-Vecsét és Bábot Apponyi Benedek, az előbbi községben Török Bálinttal közösen, Salgót a Salgayak, Románfalvát Farkass Balázs, Köpesdet Salgay Mihály és Biby János birták. Királyfalva, Selye és Hosszúfalu a turóczi prépost kezén voltak, mig Mezőkeszi, Szentgyörgy, Henye és Felső-Báb, Tornócz és Köpesd teljesen elpusztultak.
A második járásban, melynek Forrószeghy György volt a szolgabirája, az esztergomi érsek birta Lédeczet, Pogrányt a nyitrai püspökkel és káptalannal, a szentbenedeki konventtel és a Forgáchokkal közösen; meg Egerszeget; az esztergomi káptalan Gerencsért, a nyitrai püspök Zsérét, Bodoghot, Lakács egy részét, Radosnát,, Püspökfalvát, Csabot, Szilt, Lehotát és Apátit, Lovászit, Csekét, Darázsit; a Forgáchok Csitárt, Ghymest, Nagy-Suránt, Hindet és Kálazt, a Thurzók Bajnát, Pásztót, Tewkewly és Davorán egy részét; Országh László Zint, Felső-Beőt, Nagy-Récsényt, Tapolcsányt, Witkóczot, Teszárt, Welisóczot, Zavadát, Cozmit, Perthiest, Jeythet, Hranyardot, Kis- és Nagy-Vendéget, Pohabát, Rédeket, Kis-Szolcsánt, Nemcsiczet, Tavarnokot, Dworant, Ujfalut, még pedig jobbára a Losonczyakkal közösen.
Nagybirtokos volt ezen járásban Dolgoss Ambrus és Csorba Orbán. Amazé volt: Bodogh, Felső-Bodogh, Csitár, Ürmincz, N.-Dovorán, Reblen, Ludány, Kálmánfalva, emezé pedig: Közép-Beő, Merecze, Felső-Kap.
594A nemesség kezén volt Pográny egy csekélyebb része, Alsó-Attrak, Alsó- és Felső-Vásárd, Gellenfalva, Martonfalva, Forrószegh, Diós, Alsó-Kap, Sarluska, Sárfő, Kartócz, Lipolnok, Ujfalú, Tordamicz, Borcsány, Rajcsány, N.- és K.-Helbény, Koros, Vicsáp, Apáthi, Lapás, Gyarmath, Babindal, Kolont Solymos András, Gesztet, Családot és Csernyét Litterátus János s az elsőt kivüle még Hindy György, Lakács másik részét Korláthkeöy özvegye, Felső-Attrakot, Sókot Pekry István özvegye, Alsó-Beöt Tárnok János, Kisfaludot és Csiernát Salgay Mihály, Kis-Rippényt meg Nezetét Rhody György, Assakürtöt Hassa Lázár, Kis-Ujlakot Litteratus Ferencz, Kis-Vicsápot Danák János, Csermenyt Csermenyi Imre és Victorini, Pazalajt Pazolay Jakab, Belezt Lossonczy özvegye, Kis-Dovorant Literatus Barnabás, Felső- és Alsó-Bölgyént Kálnay Ferencz, Likavát Tordamiczy György, Nemecskát Ujfalussy Mátyás, Libinhavát Surányi Kristóf, Nagy-Sissót és Foncsogot (?) Török bálint, Horont Horoni László, Nadlányt az Apponyiak, Pereszlényt meg Körtvélyest Osztrosics Miklós birták.
Harmadik járásban, melynek élén Pogrányi Mihály állott, főbirtokosok voltak az Országhok, a Czoborok, a Korláthkeöyek s a Sárkányok. Az Országhok kezében volt: Zákosztolány, Szent-Vid (N.-Kosztolány), Dubaván, Szukocz egy része, Kocsin, Lopaso, Csejte, Solnafalu, Komarno, Krajna, Kosztolna, Vagyócz, Túra, Lubina, Hrachovistye, Visnyó, Bodfalu, Radosócz, Vittencz, Dobravoda, Warbo, Koritno, Legethe; a Czoborok birták: Maniga, Dojcs, Broczki, Péterfalva, Kopcsány, Litnicze, Tesnicze, Egbell, Unin, Holics, Katho, Mocsidlan, Csapkó, Szobotist, Prieters birtokokat; a Korláthkeőyé volt: Karkócz, Kuno, Hlboka, Csacsó, Szentgyörgy, Szenicz, Jablonka, Rovenka, Ripka, Szmrdák, Wradistya, Popudin, Wlecskova, Kis-Kovaló, Krapó, Lopasó, Felső-Zela; a Sárkányoké: Nagy-Kovaló, Stefanó, Sarin, Strása, Kuti; a Thurzóké: Zerdahely (Vág-) Pöstyén, Lehotka, Drahócz, Nadonicz, Vörösvár, Szentpéter, Galgócz, Uj-Lehota, Hradek, Ó-Lehota, Moraván, Nagy-Modró, Hubina, Luki, Horka, Banka, Kelecsény, Nagy-Sarló.
A köznemesség kezén voltak: Bucsány, Suk, Kis-Dubaván, Rakovitz, Bori, Sipkó, Strázsa, Kis- és Nagy-Eörvistye, Ocskó, Alsó-Bodfalu, Mosócz, Vág-Szentkereszt, Weska, Patvarócz, Brunócz, Beregszegh, Kaplath, Rathon, Alsó-Zela, Szilád, Felső- és Alsó-Récsény, Elecske.
Nagy-Pecsenyéd, Weszele meg Vág-Ujhely Bánffy Lászlóé, Szukócz egy része Biby Jánosé és Konde Miklósé, Kocsin egyrésze is Bikyé, Radimo Ádám Jánosé, Prieters Szakolcza mellett a városi ispotályé, Wezka Szakolcza sz. kir. városé, Radosócz Szirothinszkyé, Trebesicz, Krakován és Hosztró a nyitrai püspöké, Basolcz meg Pobedim a vágujhelyi préposté, Üzbégh (Jzbégh) az esztergomi érseké, Molnos és Nagy-Sarló a nyitrai káptalané volt.
A negyedik járásban, melynek szolgabirája Apponyi Pál volt, a következő főbirtokosokat találjuk: A nyitrai püspök, a Thurzók, a Majthényiak.
A nyitrai püspök birtokaihoz tartoztak: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsicz, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett.
A Thurzóké volt: Bajmócz, Privigye, Német-Próna, Brusno, Jalovetz, Chrenócz, Nagy-Csausza, Dubnyicza, Henlehota, Gajdel, Tuzina, Rasztoszna, Morovna, Nadosér, Bresen, Poruba, Cseh, Kis-Csausza, Neczpál, Nagy- és Kis-Lehota, Kadecz, Tris-Lehota, Kanyanka, Lazan, Koos, Polucz.
A Majthényiakhoz tartozott: Szebedrás, Paplehota, Kis-Lehota, Novák, Lipnik, Krencs és Kuthin.
Koczúr és Dlusin Péter doctoré, Banka, Wrben, Bolog, Csavoj és Csizicz Ujfalussy Mátyásé, Majzel Bossányi Györgyé, Pravenecz Surányi Kristófé, Laszkár, Széplak, Szolcsán és Felső-Lelócz Russói Jánosé, Nádas Osztrosics Miklósé, Nagy- és Kis-Bélicz meg Mejnye a Forgáchoké, Hirenyen az esztergomi érseké, Nadlány, Appony az Apponyiaké, Jánosfalu és Nagy-Bossány a Bossányiaké, Nagy- és Kis-Kolos az apáté, Szulócz a nyitrai káptalané, Felső- és Alsó-Elefánt, Beed, Szalakusz az Elefántiaké volt.
A megye egész járásában különben legnagyobb számmal volt a köznemesség s aránylag itt volt a legtöbb birtoka is.
Természetes, hogy mivel a vármegye területén lévő földbirtok aránylag 595kevés kézben oszlott meg s ennek jövedelmezőségét is a sok viszontagság, a háborús idők, az időnként fel-fellépő rabló-világ csökkentették a XVI. és XVII. századokban Nyitra vármegyében, a nemesek sorában, nagy szegénység uralkodott.
Legnagyobb volt a pusztulás és az elszegényedés, mint említettük, a vármegye első járásában, mely úgy az átvonuló hadaknak, mint a török portyázásoknak leginkább ki volt téve. Az 1533-iki dicalis összeirások szerint a járásban 378 elszegényedett jobbágy és 114 elhagyott, 327 leégett udvarház volt. Igy például Czétényben 33 ház esett a tűz martalékául, Wajkon 10, Nyárhidon 11, Tardoskedden 34, Mezőkeszin 20, Sókon 17, Ujlakon 27, Mocsonokon 35, Ürményben 31. Ezen kívül Nyárhídon 9 házat hagytak oda a lakók, Sókon 13-at, Mocsonokon 16-ot és Ürményben 34-et.
FORGÁCH MIKLÓS GRÓF, FŐISPÁN.
Eredetije a vármegye székházában.
Nyitra városának tőszomszédságában, mintegy elővárosként húzódott, a galgóczi nagy út mentében, párucza községe. Az ott felállított sóhivatalok, a vám által és azon körülménynél fogva, hogy a megye gyűlései itt tartattak, ezen község kezdettől fogva kiválóbb szerepet játszott a megye történetében. XVI. századbeli főbb birtokosai közül kiemelendő Páruczai Sartvan Imre, ki körülbelül a község határának egy negyed részét és az ottani vámot bírta. Ezen birtokairól azonban már 1526-ban, 82 forint fejében lemondott Családi Gergelynek és Aszúpataki Hencz Mátyásnak javára (Garami cnt. lt. f. 5–85.). Nagybirtokosok voltak Páruczán a Vitézek s Akacs Sándornak Vitéz Évával kötött házassága révén, az Akacsok is. Azonban a sógorságba keveredett család nem tudott egymással megférni. Vitéz Ádám egy ízben összetűzött Akacs Sándorral s a kezében lévő korsóval úgy találta megütni, hogy Sándor holtan terült el a földön. A másik rokon, Vitéz Sándor, a meggyilkolt Akacs jó barátja, erre neki esett Ádám úrnak s verekedés közben súlyos sebeket ejtett rajta. A családi viszály, a szomorú özvegység, a sok háborus költség végső nyomorba sodorta Éva asszonyt. Már 1674-ben elzálogosította páruczai egyik telkét meg vámjutalékát Hancsok Mihálynak, Nyitra alkapitányának. Utóbb azonban, kiváltással-e vagy a nélkül, nem tudni, Varga Jánosnak adta azt el 40 forintokért. Ő maga meg férjhez ment férje hős megboszúlójához Vitéz Lászlóhoz. Hancsok azonban nem hagyta jussát, annál kevésbbé, mert úgy a páruczai részt, mint a hozzátartozó ivánkai birtokot, Vitézéknek, mint gyilkosoknak elitélése után, 1697-ben, a nádor Hancsokéknak adományozta oda s őket a nyitrai káptalan által 1698-ban be is igtattatta. Az ebből keletkezett per tárgyalására 596a barsi alispán küldetvén ki, ez s utóbb, 1699-ben Eszterházy nádor, Hancsokék javára döntött. A per folyamán azután kiderült, hogy az egykor gazdag Vitézek és Akacsok a koldusbothoz állottak közel. Páruczán volt még ugyan 1694-ben egy rongyos, sövényfalból épült kuriájok, de ezt a Hunyadi Andrástól, az ivánkai kastély és nagybirtok tulajdonosától perköltségekre felvett kölcsönök szintén elusztatták. (O. L. tábl. Oszt. Proc. Tab.–10.–R. 10–D és 10–S.)
Czabajon 1539-ben a Pénzes család volt birtokos s vétel útján, Sárközy Dont Jakab. (Garami cnt. lt. f. 6. 19.) A főbirtokot azonban a Czabay család tartotta kezében, mig 1582-ben ők is elszegényedtek.
1614-ben ment tönkre a Zomor család, mely a róla nevezett falu alapítója volt. A Bocskay hadjárat okozta vesztöket.
Szentgyörgyi Kerekes Mihály a berencsi uradalomban Szenicz, Szobotist, Csácsó, Rovenszkó, Turoluka, Verbócz, Bukócz, Ripka, Szmrdák, Rohov, Csaszkov, Chropov, Kunov és Pritersd községekben bírt részeit Jeszenák Pálnak adta el 1766-ban, hű szolgálataira való tekintetből 1750 frton. (Eszt. kpt. lt. C. 71. f. 3. N. 2.). Hagan Ferencz és testvérei Kamocsát potom 500 frtért Bossányi Imrének és nejének Korlátkeői Évának; Szentmiklósi Pongrácz Mihály báró Kis-Bucsánt 105.575 frtnyi tekintélyes összegért Zay Péter bárónak adta el. (Eszt. kpt. lt. C. 71. f. 8. Nr. 21. 52. 25.). 1773-ban Eszterházy Anna, ifj. gróf Pálffy János neje, sárfői s egyéb részeit testvéreinek Kázmér, János és Károlynak 55000 frtért. Bartakovics Elek Nagyalias Paraszt-Jáczot 100 aranyért 1774-ben Selmeczy Ferencznek. A földbirtok értékének tetemes emelkedésére vall, hogy 1776-ban gróf Batthyányi Ádám Manigát és Binóczot 135000 frtnyi óriási összegért vette meg Br. Kerekess Zsigmond ezredestől, mint nejével, gróf Tolvay Johannával nemzett leányának, Juditnak gyámjától és gróf Tolvay Jánostól (Eszt. kpt. lt. L. 40. f. 295. C. 71. f. 13. Nr. 26. L. 40. f. 344. L. 41. f. 58. Lib. 40, f. 125.).
Nagy szerepet kezdett játszani a megye birtokosai között a XVIII. században a báró Horeczky család. Már 1773-ban Zsigmond báró a berencsi uradalom részbirtokosa volt s ebbéli jogigényéről Flóris bárónak javára 9000 frtért mondott le. Ugyanez a Flóris báró vette meg 1779-ben Báró Vécsey Sigisbert huszárezredes beczkói örökség-részét, melyet az a Ghyllányiakkal való rokonság czimén kapott, 80000 frton; Hávor György szeniczei kastélyát pedig, a kerttel és a hozzátartozó földekkel együtt, 4200 frtért 1774-ben. És tényleg 1780-ban báró Horeczky Flóris, mint a beczkói és berencsi uradalmak compossessora tiltakozik az ellen, hogy a vágujhelyi prépost választás napját a Révay-ág az ő megkérdezése nélkül tűzte ki. Mig Flóris báró így emelkedett, addig Miksa báró, kinek neje Majthényi Angelika volt, kezdett lassan tönkre menni.
1564. táján a Vág völgyében feltünik az Árokháti család. A család feje, Péter, 1568-ban már mint brunóczi nemes szerepel s vásárol ott Brunóczi Ádámtól egy házat, mig a következő évben már Brunócz jó részébe igtatja őt be a nyitrai káptalan. Azonban Árokháti Gáspárral kezd a hirtelen feltünt család szerencse-csillaga lehanyatlani. 1603-ban zsolnafalvi fél kúriáját eladja 300 frton Jelenffy Mátyásnak. Teplicze nevü kertjének két részét 50 frtért Vaicskó Mártonnak és nejének, Korody Fruzsinának, zsolnafalvi kertjének felét és négy földrészét 1606-ban 170 frtért Mattyaki Mártonnak; nemesi udvarának 1/3-át 1608-ban 55 frtért elzálogosítja Kopitánszky Mihálynak, neje pedig a másik harmadrészt 1611-ben 600 frtért eladja Jelenffy Mátyásnak. Hasonló sors éri Miklóst is, ki zsolnafalvi kúriáját 1612-ben adja el 600 frtért Jelenffynek, 1613-ban pedig kertjét zálogosítja el 86 frtban 6 évre Jelenffy Dorottyának, Kopitánszky Mihály özvegyének. 1678-ban már a zsellértelkekre került a sor. Egy ilyet zálogosít el 100 frton Árokháti Simon Huszár Ferencznek 20 évre. Különben a család csaknem teljesen leszorúl s helyét főkép a Jelenffyek foglalják el (Eszt. kpt. lt.).
A vármegye nagyobb földbirtokosai között beállott változásokról, valamint az ország megoszlásának idejében a megyei urak állásfoglalásáról, érdekes képet tárnak elénk azok az oklevelek, a melyek az új adományozásokról, magszakadás és hűtlenség folytán visszaszállott birtokok adományozásáról 597szól. Tudjuk, hogy a magyar közjog szerint, magszakadás esetében a birtok visszaszállott a koronára s azt a király adományozta, néha a nádor, utóbb a helytartó-tanács közbejöttével.
Hűtlenség esetében a fiskusra szállott jószágot rendszerint a nádor is odaadományozhatta arra érdemes, a király iránt való hűségben kitűnt férfiaknak, esetleg ily férfiak özvegyeinek.
