Albert. Oligarchák és zsebrákok.
Albert. Oligarchák és zsebrákok.
Albert rövid uralkodása után Nyitravármegye jórésze Zsigmond leányához, az özvegy Erzsébethez s ennek újszülött fiához, Lászlóhoz szított. Erzsébet felhasználta ezt a körülményt s mikor osztrák pénzen a Giskra vezetése alatt álló cseh martalóczokat hozta az országra, Nyitra vármegyében is elhelyezett belőlük egy-nehányat. Ámbár a megyei urak között is találkoztak elegen, kik a zavaros helyzetet anyagi előnyük biztosítására használták fel. Így Lucskay Lőrincz, Nyitra várának parancsnoka, egyébként trencsénvármegyei birtokos, a várat rögtön átadta Erzsébet embereinek. A kapzsi főurak és a velök szövetkezett zsebrákok iszonyú pusztításokat és rablásokat vittek véghez a vidéken. Tapolcsány, mely Luczinszky János tulajdona volt ez időben, a vidék valóságos réme lett. A nép ismételten fordult védelemért a királyhoz és Ulászló végre is csak úgy tudott segíteni, hogy 1442-ben Luczinszkytől elvete Tapolcsányt és egy morva várral kárpótolta őt.
Viszont voltak sokan, kik jó eleve belátták, hogy Hunyadinak igaza van s a mai körülmények között a haza érdeke Ulászló támogatását teszi kötelességükké. Mikor Erzsébet zsoldos hadai Pozsony ostromára merészkedtek vállalkozni, a királyi seregben több nyitrai főúr harczolt. Ott voltak például a Zerdahelyiek, István fia, Péter és János fia Benedek is s ezen a réven nyerték vissza pestmegyei javaikat.
Legnagyobb csapás volt Nyitravármegyére Szakolczai vagy máskép Szentmiklósi Pongrácz berencsi várnagysága. Szentmiklósi, Zsigmond idejében nagy bátorsággal és sok szerencsével küzdött a husziták ellen. Érdemeiért 571adományokban is részesült, vagyonát azonban főkép Zsigmond szorult helyzetének köszönhette. Így történt, hogy Szentmiklósi több várat, sőt egész városokat – 1435-ben Szeniczet – kapta a királytól zálogba. A nagy vagyonra szert tett főúr most a zsebrákokat vete pártfogásába, hogy azok révén elégítse ki szertelen kapzsiságát. Vele egy húron pendült Országh Mihály is és ketten együtt rémséges garázdálkodást vittek végbe.
A rablók ellen már régebben Kiczinger Ulrik, Bruchheim János és Lichtenstein Kristóf voltak kiküldve. Czélt érni azonban nem tudtak s csak azt érték el, hogy Szentmiklósiék még jobban elbizakodtak. Egyenesen hadat izentek Frigyes római királynak. Frigyes erre saját személyes vezetése alatt áltlános felkelést szervezett a rabló-lovagok ellen. Háborúra azonban nem került a dolog, mert János bíbornok pápai követ és Czillei Ulrik közbenjárására békét kötöttek s azt 1448. augusztus 5-én Pozsonyban kelt okiratba foglalták. A béke pontjai szerint Szentmiklósi Pongrácz és Országh Mihály igérik, hogy Frigyes ellen fegyvert nem fognak, kivéve, ha Magyarországgal keverednék háborúba. A foglyokat mindkét rész szabadon bocsátja, Pongrácz kötelezi magát, hogy a Morva partjára épített két várát 14 nap alatt lebontja, viszont Frigyes Czillei Ulrik által 4000 forint hadi-díjat fizet.
Pongrácz azonban a békét nem tartotta meg. Folyton-folyvást nyugtalanította az osztrák és morva határokat. Ez a békeszegés nagy haragra lobbantotta Czillei Ulrikot. Hadat szervezett s több sikerült előcsatározás után Szakolcza várába szorította Szentmiklósit. Mikor Czillei a várat lövetni kezdte, Pongrácz megszeppent. Levelet írt Hunyadi Jánosnak, könyörgött neki, szabadítsa meg szorult helyzetéből s ígérte, hogy a várat rögtön átadja Hunyadinak, az országnak hűséget és engedelmességet esküszik.
BOUCQOY.
Az orsz. képtárból.
