Hunyadiak.
Hunyadiak.
Hunyadi megkönyörült a megszorult emberen. Reávette Czilleit, hogy a vár alól elvonuljon s a várat 1450. augusztus 8-án László király nevében átvette. Azonban Pongrácz teljes megadása csak 1457-ben következett be s akkor is főkép Hunyadi nagylelkűsége folytán. V. László 1454-ben Hunyadi kérésére megengedte Pongrácznak, hogy a szentmiklósi kastélyt addig, míg Ujvár, Likava és Nagyvár tartozékai birtokába jut, fentarthassa, de ha e várakat kezéhez kapja, köteles rögtön lebontani. Hunyadi valósággal beczézte Szentmiklósit. Jól tudta, hogy a Giskra elleni harczokban nagy szolgálatára lehet. Úgy őt, mint családját, elhalmoztatta V. László által mindenféle kedvezményekkel. Özvegye és Szilágyi Mihály pedig, követve a nagy Hunyadi példáját, 1457. április 14-én megujította Pongráczczal 572a szövetséget. E szerint Hunyadiné és Szilágyi megbocsátják Szentmiklósi Pongrácznak és fiainak, Venczelnek és Pongrácznak, meg István, Jakab, János nevű testvéreinek az összes okozott károkat és sérelmeket. Berencs várát és Zsolna városát, az ottani kastélylyal együtt, visszaadják keresztelő Szent-János napjára, Sztrecsényt és Óvárt Szent-Egyed napjára. Biztosítják őket, hogy soha semmi szükségükben a Szentmiklósi családot el nem hagyják és Mátyás, Hunyadi fia nevében, ugyanezt igérik.
Hunyadi jól számitott. A Felső-Magyarországon fészket vert csehek ellen kitünő segélynek mutatkozott Szentmiklósi meghódolása. Kivált Pongrácz egyik öcscse, Szentmiklósi János, küzdött ellenök ép oly ernyedetlenül, a mily sikeresen. Rozgonyi Sebestyénnel, Erdőházi Lászlóval és Szlopnyai Gáspárral együtt 1460-ban már annyira szorúlt helyzetben voltak a zsebrákok, hogy szentpéteri és kosztolányi kapitányaik: Gindrzych András, Simkovszky Zdiaru, Kamberszki Mikulás és Kerka Ján fegyverszünetért könyörögtek, mit a magyar urak, az ő hadaik is kimerülvén, készséggel megadtak.
Nagy erővel 1465-ben indúlt meg a cseh martalóczok irtása, mikor Nyitravármegyében maga Mátyás király is megjelent.
