Harczok a német császárokkal.
Harczok a német császárokkal.
A honfoglalás s az azt követő kalandozások mozgalmas éveiben, a határőrök és a végvárak állottak résen s védték a betolakodóktól a külföldön harczolók hazáját. Szent-István egész életében békére törekedett. Mégis a körülmények több izben harczba sodorták. Ezen harczokból bőven kijutott a megyének. 1010–1018 körül lehetett, mikor István a lengyelek hatalmas herczegével, Boleszlóval hadakozott. A változó szerencsével folyó háború színtere Nyitravármegye s a vele szomszédos terület volt. A felső megyék állhatatossága és vitézsége mellett 1018-ban sikerült e veszélyes ellent az orszgból végleg kiszorítani.
1030-ban Konrád császár vezetett hadat az ország ellen. Míg ő a fősereggel a Rába felé igyekezett, addig szövetségese, a cseh király kalandor fia, Bretiszláv herczeg, Pozsony- és Nyitravármegyékre tört s azokat tűzzel és vassal pusztította, lakóit leöldöste, rabszolgákul vitte. A fősereg legyőzésének híre takarodóra birta a szövetséges cseheket is.
Az Aba által 1041-ben indított szerencsés kezdetü, de szomorú végű hadjárat ismét gyászt és pusztulást hozott Nyitrára. Henrik császár 1042. nyarán jött nagy sereggel az országba s mert az ingoványos soproni talajt nem találta elég alkalmasnak a háborúra, átkelt a Dunán, a Vágmentére tört és egész a Garamig hatolt előre, pusztítva, perzselve mindent, mi útjába akadt.
Ezen hadjárata alkalmával kezébe kerítette Nyitra várát és városát, Bánya, Galgócz, Sempte és Szolgagyőr várakat s az egész országrészt, melyet Bretiszláv közbenjárására Endre herczegnek, István király unokaöcscsének adományozott oda.
553Azonban a herczeg hadsereg hiányában nem tarthatta magát ez országrészben s Aba hadai elől visszamenekült Csehországba. Nyitravármegye és vele az egész felsővidék tehát ismét Aba uralma alá került.
Mikor a csanádi táborból kiküldött követek hivására megjelentek az ország határán a magyar herczegek, Endre és Levente, Péter király a Garam és Nyitra között táborozott. Itt érte őt a pogány magyarok hirnöke. Hogy trónját megerősítse, eladta az ország függetlenségét III. Henriknek. Ugy látszik, nem bizott ebben a környékben, annak szabadság-vágyó lakóiban. Elhagyta a Nyitra síkját, Zsitvafőnél átkelt a Dunán és Fehérvár felé vezette jobbára német zsoldosokból álló seregét, a hol azonban már Endre király zászlója lobogott s a honnan Péternek menekülnie kellett.
Endre, midőn trónját megszilárdította, behívta külföldön tartózkodó öcscsét, Béla herczeget és orosz szokás szerint megosztá vele országát. A 45 vármegyéből 15-öt engedett át Bélának s ez utóbbiak között szerepelt Nyitravármegye is. Ezen herczegi birtoklás különben egész Kálmán idejéig tartott s bizonyos önálló rendelkezési joggal birt. E területeken ugyanis a birtokos királyi herczeg volt úr, biró és hadvezér. Élvezte a királyi jövedelmeket, pénzt veretett, birtokokat adományozott, de ez utóbbit mindig a király megerősítésétől tették függővé.
Péter elüzetéseért, pártfogója, a német császár 1051-ben boszuló hadjáratot indított a magyarok ellen. A fősereg a Zala forrásai felől közeledett, mig a portyázásra szánt melléksereg, Gebhardt püspök, Welf karantán herczeg és a cseh Bretizláv vezetése alatt, a Dunán haladt lefelé s ismét a Vág és Nyitra völgyét özönlé el. Endre és Béla, kik a fősereg kiéheztetésével és körülkerítésével voltak elfoglalva, cselhez folyamodtak s Henrik császár nevében levelet irtak a portyázó sereg vezéreinek, hogy pusztítsák el hajóikat és sietve térjenek vissza Németországba. Gebhardt és társai felültek a cselnek s elhagyták ezt a területet.
Salamon idejében Nyitravármegye, mint Géza herczeg birtoka, a király-ellenes táborhoz tartozott. A kemeji ütközet után, melyet árulás avatott Salamon győzelmévé, Géza herczeg Vácz felé menekült. Itt találkozott sógorával, Ottóval és öcscsével, Lászlóval. Velük volt az egész felvidék, valami 10 zászlóalj, melyhez a Gézát kísérő bihari zászlóalj sorakozot 11-diknek s Ottó cseh hadai 12-ik zászlóaljnak. Salamon hada állítólag 30 zászlóaljból állott. A nevezetes mogyoródi ütközetben Nyitravármegye hada elsőrangú szerepet játszott.
Tudvalevőleg e csata után Géza ült Szent István örökébe. Nagy idő kellett azonban, míg trónja megszilárdult és sok jó magyar vére hullott a haza földjére, míg Salamon végkép visszavonult. A küzdelemből Nyitravármegyének is kijutott. IV. Henrik 1074-ben haddal jött az országba, mint Salamon védője. Utját Pozsonynál a Duna balpartján folytatta. Géza ellenben seregével a Csallóközbe húzódott, míg a felvidéken elrendelte, hogy a német sereg útjából térjenek ki, minden élelmet pusztítsanak el, lovat és marhát magukkal vive a Garam mögé húzódjanak. A német sereg Sempténél átkelvén a Vágon, Salamon három zászlóaljjal előre sietett s Nyitra vára elé vonult. Henrik császár nyomon követte őt. A várat vitéz őrség védte. Ifjabb vitézek gyakran ki-ki csaptak és csipkedték Salamon hadát; közeledtek, futottak. Bátor Opus utánok iramodott, egyet utolért és levágott s a város bezárult kapuját döngeté hatalmas bárdjával. A nyitraiak dárdákat hajigáltak reá, lovát megölték, de ő nem sebesült meg s büszkén tért vissza övéihez. Mikor IV. Henrik hallá, ezzel a kérdéssel fordult Salamonhoz: 554Van-e Gézának és Lászlónak sok ily vitéze? Salamont e pillanatban megszállta a nemzeti büszkeség s e meggondolatlan választ adta: „Van bizony, még pedig sok és sokkal jobb!” „No akkor – felelt a király – nem kapod vissza országodat soha.”
A német had átkelt a Nyitra vizén s tovább haladt. Átkelt a Garamon, az Ipolyon s egészen Váczig jutott. Géza királyt nem találta. A seregben fogyott az élelmiszer, pusztított a halál. Géza pedig módot talált a megvesztegetésre s kiütött a zúgolódás a hadban. Henrik belátta, hogy tovább haladnia nem lehet s több heti sikertelen táborozás után elhagyta az országot. Tudjuk, hogy Salamon utóbb, László idejében, a körülmények kényszerítő hatása alatt lemondott igényeiről s egy ideig békében maradt. Midőn pedig nyugtalan vére új lázadás szítására birta, László elfogatta őt s elzáratta. A köztudat szerint Salamon börtöne a visegrádi vár ma is fennálló tornya volt. Csak Muglen hires krónikája állítja, hogy Salamon Nyitra várában szenvedte fogságát.
Mikor László hatalmas uralkodásának idejében Bretiszláv öszeveszett atyjával, II. Vratiszlávval, a csehek „medve” természetű herczegével, két ezer fegyveresével, mint menekült, Magyarországba jött. László szivesen fogadta rokonát s míg őt magát udvarában helyezte el, embereit a Bánya vártól észak felé húzódó hegség aljában telepítette meg.
