La Tčne-kor.
La Tčne-kor.
Ezek mellett az emlékek mellett annak nyomait is észleljük, hogy a hallstatti korban és a kora La Tčne-leletekkel egyidőben hazánk keleti részén megjelenő szkythák kultúrájának termékei is bejutnak a Duna–Tisza közötti síkra. Mellőzve itt a más környezetben, Hatvan-Boldogon és Rákoson megjelenő kígyócskákat s azokat a három élű graeco-szkytha nyílcsúcsokat, a melyek a Cserháton több lelhelyen fölléptek, de a melyeket Kada Elek, a gyöngysorok közé fölfűzve, még jazig-, sőt szarmata-sírokban is észlelt, csupán az itt rajzban is bemutatott törteli üstről kívánok megemlékezni, a N. Múzeum 2. termének egyik fődíszéről, a mely a Czakó-halom belsejéből került elő. Kécskéről a kecskeméti múzeum őriz egy vaslándzsát és igen jellemző alakú vasfokost, kétségtelenül szkytha-sír felszerelését. Szolnok vármegyének vármegyénkbe beszögelő tiszáninneni részén, Tiszavárkonyban, a rév közelében, az ú. n. Szálház mellett is kerültek elő ez év tavaszán aranynyal borított csinos kígyócskák.
Hatvan-Boldogon, mint ezt Gyöngyösön és Pilinyben is látni, a kora La Tčne-emlékekhez vegyülnek a szkytha tárgyak. Ez a kultúra már jelentékenyebb és számosabb emléket hagyott vármegyénkben, bár az eddigi leletek tanúsága szerint aligha volt annak egész területén elterjedve. Az eddigi leletek egy nagyobb csoportban tömörülnek a Cserháton, a cserhátalji faluk környékén és az azzal szomszédos keleti szögleten, de az éremleleteket nem számítva, vármegyénk egész alsó felében csak Kalocsán került eddig La Tčne -lelet felszínre. Ez bronzkarperecz töredékeket és lándzsarúd alsó végéről való öt bronzcsúcsot tartalmazott. Nem áll módomban az éremleletekre itt hosszasabban kiterjeszkedni, de legalább a lelhelyeket felsorolom. A vármegye dunántúli részéből ismerünk éremleletet Biáról és a Lágymányosról, a szentendrei szigetről, Tahitótfaluból, a dunáninnenről Váczról, Budapestről a Lipót-körútról. Egyes érmeket Fél-egyházáról, Szabadszállásról és Kiskőrösről. Egy abonyi gyűjtő birtokában ismertem régebben kelta érmeket; lelhelyüket nem ismerem, de valószínűleg a közeli környékből származhattak ezek is. Kisebb szórványos leletek ebből a korból Óbudán lelt babos karpereczek, egy Kispesten homokbányában lelt agyagedény (A. É. 187–901.) Gödöllői bronzkarpereczek. Közép La Tčne-fibula. Rákospalotáról (14/1883. 5), egy másik hasonló Szentmártonkátáról (60/1876). Egy kis csüngő ékszer, a minő a kelta övlánczok végét szokta díszíteni, került elő Tószegen báró Harkányi Frigyes birtokán is. Gödöllő vidékéről sírlelet tartalmát szerezte meg a N. Múzeum (803/1907); e lelet kardból, kardtok végéből, lándzsából s vaslánczból állott. Igy látszik, nem teljes a felszerelés, mert hiányzik belőle a pajzs-dudor és a pajzs-fogó pánt, a mely viszont csupán a kardkötő láncztól kísérve, került egy pusztaszentistváni leletből a N. Múzeumba. Gombáról La Tčne kori kardtöredéket őriz a N. Múzeum. Ki nem kutatott La Tčne-temetőt említ az Arch. értesítő Tóalmásról (1904. 178). Boldogról, az ú. n. Csurián-dűlőből 182kapott a N. Múzeum, bronzkori urnák kíséretében, néhány jellemző késő La Tčne-edényt ajándékba Davida Irmától. Dúsabb leleteket szolgáltatott e korból a boldogi határ egy másik helye, az a dombhát, a mely nyugat-keleti irányban húzódó eséssel lejt a Zagyva felé. Ezt a dombhátat átszeli a m. kir. államvasutak budapest-hatvani vonala s 1894-ben a hatvani rendező pályaudvar kibővítése miatt mintegy 75.000 köbméter földet kellett lehordani belőle. Ez óriási földtömegből különféle korú leletek kerültek felszínre, a melyekről Wartha Vincze révén szerzett tudomást a N. Múzeum igazgatósága. Rendszeres ásatás, a munka határidőhöz lévén kötve, nem volt megvalósítható, s csak, a mennyiben a munka erre módot nyujtott, figyelhette meg Posta Béla a leletek előkerülését s gyűjthette össze a leleteket. Háromféle lelőhelyet észlelt ezen a területen. Kiégetett üregeket, a melyeknek alakja az átmetszetben olyanféle alakot mutat, mint egy nagy kenyér; az üregek oldalfalai, alapja és boltozata ki volt tapasztva s azután gondosan kiégetve. Tartalmuk igen szegény volt; leginkább csak a tapasztás elmállásából keletkezett rétegek töltötték ki s ezek között konyhahulladék és edénycserepek. Ezeken az üregeken kívül még másféle nagyobb üregeket is észlelt, a melyek ellentétben amazokkal, a félgömb és ellipszoid alakú üregekkel, mindig négyszögűek; hosszúságuk 5–8, szélességük 3–5 méter között váltakozott, mélységük másfél métert megközelítő volt. Temetkezést sehol sem talált ezekben az üregekben s a benne előforduló elpusztult használati tárgyak, valamint az üregek méretei, inkább a mellett szólanak, hogy ezek üreg-lakások voltak, báró Nyáry Pilinyben és Fenichel Sámuel Paczalkán észlelt ilyen alakú, kisebb, de kitapasztott és kiégetett üregeket.
A leletek harmadik csoportja, a sírok, későbbi korból való lévén, arról majd csak később lesz szó. La Tčne-kori sírokat Posta nem észlelt, de odaérkezte előtt több oly tárgy került felszínre, mely e kor sírjaiból eredőnek látszik; így a díszes kard, mely hüvelyének végződésével a korai La Tčne-formák mellé sorakozik s a mely jellemző díszítésének gazdagságával, egyik legszebb hazai példányunk. Egykorú vele egy fibula, míg a zablák és egy másik kard, már a kor előhaladottabb szakából valók. Érdekesek a karpereczek, egy pár jellemző La Tčne-díszítése miatt; a többi egyszerűn rovátkolt felületű példányok pedig azért, mert Gyöngyösön is szkytha-formák kíséretében léptek föl, mint itt, hol – mint már említettük – az ezüsttel lemezelt kígyócskák ugyane kultúra emlékeit képviselik, valamint egy vascsákány is. Érdekes, hogy ebben a környezetben, a hol semmi sem emlékeztet a korábbi bronzkori kulturára, egy formát mégis lelünk, a melyben a bronzkori ékszerek egy igen régi tradiczionális formája él tovább: a végein magános spirálisokba kifutó gyűrű. Nehány czeglédi agyagedényen kívül, mindössze még két helyről ismerünk leleteket ebből a korból: Farmosról, a hol, úgylátszik, urnatemető lehetett, egy nagyobb domb oldalában, a honnan az e korbeli urnasírok gyakori mellékletének, egy kétrét hajlított vaskardnak az előfordulásáról vannak híreink. Ugyaninnen ismerek magán-birtokban egy – sajnos – a halotthamvasztás alkalmával ugyancsak megsérült díszes zománczos bronz-övet és kisebb tárgyakat, közöttük egy Priapus-szobrocskát, nyakán a kelták jellemző ékszerével, a torquessel. Abony határában három helyről ismerek La Tčne-leletet a Neppel-féle szőlőben levő szarmatatemető sírjai között, a temető nyugati szélén volt egy verem, vagy putri-féle, a mely nagymennyiségű töredéket tartalmazott. A másik lelhelyen, a Márton-féle birtokon, a volt közbirtokossági rész egyik homokos magaslatán már több ízben szántottak ki magas fekvésű urnasírokból, kétrét hajlított vaskardokat, lándzsát, sarlót, a melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Talán összefüggésben van ez a temető a birtok egy más helyén, közvetetlenül a Pióczás-tó partján levő ősteleppel, a hol az elpusztult szőlőben, korábbi idők maradványaival, némelykor korongon készült cserepek is kerülnek felszínre. Egy csontváz, minden valószínűség szerint női, és sírmellékletei kerültek felszínre Laczkó Veronika szőlőjében, a szolnoki-út közelében; a vékony bronzlemezből trébelt díszes karpercez azonban darabokra tört, de még így csonkaságában is tanúskodik a kelta bronzmíves ügyességéről, s nem érdektelenek azok a fehér, világossárga és kék szemekkel díszített gyöngyök sem, a melyeket a sírban lelt gyöngyfűzérből a karpereczczel együtt a tulajdonosnő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott.
1. La Tčne-kori lelet. – 2. Skytha-üst. – 3. Szarmata leletek.
Avar lelet.
Szarmata lelet.
