Rézkorszak.
Rézkorszak.
A bronzkori temetkezések felsorolásánál vissza kell még térnem ezekre, e miatt most az átmenet jelenségei közül a tiszta réz használatának emlékeit sorolom el és pedig tekintet nélkül arra, hogy kétségtelenül az átmenet korából eredő vagy kétes korú későbbinek látszó emlékek-e azok.
Nagy Géza figyelmeztet arra, hogy 1876 után néhány éven át több rézeszközt szerzett a N. Múzeum kereskedőktől, a kik azoknak lelőhelyéül rendesen Békásmegyert, Budakalászt, Pomázt és Óbudát vallották, s ebből következteti, hogy e tájon nagyobb rézlelet került fölszinre, a mely a találó munkások között fölosztva, apródonként került forgalomba; de erről a vidékről már régebbi időből is említ rézleletet, (az Arch. Közl. VI. kötet 2. r. 190. 1. után) egy nagy rézcsákányt, Óbudáról, a melyet a bécsi Hofmuseumban levő Óbuda–Békásmegyer megjelölésű példánynyal tart azonosnak.
Kőkori és bronzkori leletek.
Bronzkori és rézkori leletek.
175Óbudáról a N. Múzeum különféle alkalmakkor szerzett két keskeny vésőt, egy csonka köpűs-vésőt, egy lapos vésőt, egy nagy kettősélű csákányt s egy rendkívül nagy halászhorog-féle réztárgyat. A Rákos patakban leltek állítólag két tőrpenge – egyik úgy látszik bronz – kíséretében egy hajlott élű vésőt, a mely kísérő leleteivel együtt a N. Múzeumba került.
Békásmegyerről különféle alkalmakkor összesen 21 darab rézeszköz jutott be a N. Múzeumba, jobbára keskeny és lapos vésők, az utóbbiak körívben hajlott élűek, ép és csonka keresztelő csákányok.
Budakalászról és Pomázról egy-egy csákányt említ Nagy Géza.
Tinnyén, a Piliscsaba felé vezető úton került elő egy rézvéső, a melyet Vásárhelyi Géza szerzett meg.
Budapesten is fordultak elő rézeszközök; kettőt a N. Múzeum gyűjteménye őriz, egyik ezek közül a klinika építkezése alkalmával került elő, kettő a debreczeni kollégium birtokában van, egy magánbirtokban levő példányt pedig Pulszky Ferencz említ.
Csepelről Kaszap Kálmán jegyző hivatalosan küldött be egy rézcsákányt a N. Múzeumnak. Tétény határában vastag rézsodrony-karikával együtt a czófalvi híres aranybaltához hasonló rézpéldányt leltek még a hatvanas években; ugyanitt a Duna medréből is került elő balta és rézsodrony. Taksony határában kiszántott két keresztelő rézcsákányt ajándékozott a N. Múzeumnak Kaszap Kálmán. Dabasról kereskedőtől szerzett bronztárgyakkal, rézvésőket és két ép és három törött nyílt rézkarikát. Ezektől a tárgyaktól Nagy Géza megkülönböztet 3 keresztelő rézcsákányt, melyek Aszódon, Kerepesen és Galgagyörkön kerültek napvilágra; e formákat a vaskor elejének szkytha alakjaival hozza kapcsolatba, egyszersmind utal arra, hogy bár nem ismerjük ezeknek leletkörülményeit, de ugyanott egyéb szkytha-alakok, jelesen a háromélű nyílcsúcsok is előfordultak.
Emezekkel ellentétben a kőkori formákhoz, az átfúrt kőkalapácsok alakjához fűződik egy tápiószecsői rézbalta, melyen a nyél-lyuk alatt három bevert pontot látunk, s kőkori formák a lapos rézvésők is, melyeknek jellemző típusát szolgáltatta a tószegi őstelep is; a kíséretében előforduló néhány csüngő ékszer és tőrpenge nem volt ugyan elemezhető, de szintén rézből készültnek látszik. A kecskeméti múzeum Pusztaszentkirályról őriz egy nagy lapos rézvésőt. A vármegye déli részén Fajszon és Sükösdön került elő rézlelet, amott több tárgyból álló kincs: balták és keskeny élű űrvésők. A N. Múzeumnak sikerült a leletben képviselt három típushoz tartozó baltákból egyet-egyet s két vésőt megszerezni, úgy hogy itt a lelet összes formái képviselve vannak; egy balta s egy keskeny élű véső pedig a kecskeméti múzeumba került. Sükösdről korai bronzkori ú. n. lapátos fejű tű került Kapossy Géza ajándékaképen a N. Múzeumba; a tárgy azonban tiszta rézből készült. A vele együtt előkerült bélyegzővel benyomott, köröcskékből álló sávval díszített durva bögre és néhány aranysodronynyal együtt, úgy látszik ama sírok fölszereléséből való lelet, a melyek egy domb oldalából kerültek elő, a Nemesnádudvarra vezető úttól balra.
