Hajós.
Hajós.
Hajós, nagyközség a Sárközön, 840 házzal és 4230 németajkú és róm. kath. vallású lakossal. Postája és távírója helyben van és a vasúti állomása Kalocsa vagy Keczel. A kismartoni és zsályi levéltárak már 1433-ban említik. 1443-ban szerepel itt a Hajósy és a de Hajós család, (kismartoni levéltár 96. 3. 30) mely 1465-ben Öllyei előnévvel, 1488-ban Orbágyszentgyörgyi előnévvel merül fel (Csánki III. kötet, 372. lap) és az 1488. évi metális levélben is (Pestmegye levéltára) említve van. A község a török világban szintén elpusztult. Gróf Csáky Imre kalocsai érsek telepítette ujból 1715 táján, Bussen és Tittelhoff sváb községek lakosaival. Az 1720. évi országos összeírásban még nem fordul elő. A plebánia 1723-ban alakult és anyakönyvei is ez időtől kezdődnek. A róm. kath. templom 1728-ban épült. A helységben levő kastélyt gróf Patasich Gábor kalocsai érsek 1739-ben építtette s gróf Batthyány József érsek 1767-ben megnagyobbíttatta 76s tornyokkal látta el. E kastély azelőtt az érsekek nyaralója volt de most a Haynald-féle árvaház czéljául szolgál. 1756 február 2-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával 65 16/32 negyedosztályú úrbértelket vették fel itt. A tagosítás és az elkülönzés 1856-ban történt, mely alkalommal a helység 60.000 ezüst forintot fizetett földesurának, a kalocsai érseknek. Hozzátartozik: Érsekhalom, Hild, Kall és Külsőszentgyörgy puszta; az utóbbi eddig Szentgyörgy néven volt ismeretes. 1429- ben Orbágy-Szentgyörgy néven Fehér vármegye solti székéhez tartozott. 1440, 1488 és 1793-ban Pestmegye térképén ezen a néven Hajós pusztája. Birtokosai az 1488. évi metalis-levél szerint: Szentmiklósy Benedek, Hajósy István fia Mihály; Derden Máté, Goda Gál, Káhonyi Antal, Orbágyszentgyörgyi Keserű Ambrus és Hajós Benedek fia Mihály. Szomszédos birtokosok: Zsidai Farkas István és Mihály, Orbágyi Boldor Gergely és Miklós, Csornay Mátyás, Korláth Benedek, Korlátházi Csombori Mihály és Nagykai Benedek.
Hajós: Az érseki kastély.(Most árvaház.)
