Prónayfalva.
Prónayfalva.
Prónayfalva. Nagyközség a budapest–szabadkai vasút mentén. Lakosainak a száma 3100, a kik mind magyarok s róm. kath., ref. és ág. ev. vallásúak. Postája helyben van, távíró és vasútállomása Soltvadkert. A helység eredeti neve Tázlár volt. Már a középkorban, a kunok pusztájaként szerepel. 1650-ben Szeged városa bírta bérben, mely város polgárainak a kun pusztákon legeltetési joguk volt. Később, mint puszta, Vadkerthez tartozott. 1837-ben még csak 20 kath., 71 evang. és 12 református lakosa volt. 1872 augusztus 30-án a Kiskőröstől és Vadkerttől keletre eső Kötöny, Nagytócsa és Kistócsa pusztákkal együtt, 46,568 hold területtel, önálló községgé szervezkedett. 1875-ben 62 család költözött ide, 155 lélekszámmal 121Keczelről, Kiskőrösről és Csongrád vármegyéből. A róm. katholikus hívek számára az egykori Beniczky-féle urasági lakot alakították át kápolnává, melyet 1906 október hó 1-én adtak át rendeltetésének. A képviselőtestület kérvényt nyujtott be a belügyminiszterhez, hogy a község eddigi nevét báró Prónay Dezsőnek, a nemzeti ellentállás alkalmával tanúsított magatartása iránt való tekintetből, Prónayfalvára változtathassa. A belügyminiszter 1907 július hó 19-én 65155 szám alatt e kérelemnek helyt adván, a község újjáalakulásakor a Prónayfalva nevet vette fel. Jelenleg gróf Vigyázó Sándornak, Hofmeister testvéreknek, Babó Sándornak, Babó Dénesnek és Szabó Francziskának van itt nagyobb birtoka. A községben van Róm. kath. kör és Gazdakör, a határban pedig három szíkes természetű tó: a Beniczky, Szarvas és Harka-tó és egy régi templomnak a romja, a mely valószínűleg a török korban pusztult el. Közelében régi sírokat ástak föl, melyekben kardokat, kengelvasakat és egyéb fémtárgyakat találtak, de ezek elkallódtak. Hozzátartoznak Tázlár, Harka és Kötöny puszták.
