Soltvadkert.
Soltvadkert.
Soltvadkert. Nagyközség a budapest–szabadkai vasútvonal mellett. Lakosainak száma 7423, a kik mind magyarok. Vallásra nézve legtöbb az ág. evangelikus, de jelentékeny a róm. kath., ref. és izr. vallású is. Lakóházak száma 1352. Posta, távíró és vasúti állomás helyben. Az 1426–1508. években említik az oklevelek. 1426-ban a Vadkerti, 1493–1504-ben a Vadkerti Sulyok család volt itt birtokos. 1504-ben a Simon család is Vadkerti előnévvel szerepel. 1690-ben a török hódoltság után elhagyott helyként írták össze. 1721 táján kezdett benépesülni. Ekkor a Tegzes család birtokában találjuk. 1721-ben a róm. katholikusoknak már anyaegyházuk is volt itten. 1727 táján báró Orczy István birtokába ment át. 1800-ban az Orczyak zálogba adták Lukáts Antalnak, a ki azt 1756-ig bírta. Ő építtette itt a jelenleg községházául szolgáló kúriát is és az Orczyak birtokát 1872-ben megvette 960.000 frtért. Jelenleg nagyobb birtokos nincs a helységben. A reformátusok 1745-ben alakították meg itteni anyaegyházukat. Az ág. evang. egyház szintén 1745-ben keletkezett. A róm. kath. templom 1809-ben épült és 1855-ben helyreállították. Az ágostai evangélikusok 1836-ban, a reformátusok 1805-ben építették föl templomukat. A községben van két takarékpénztár, négy olvasókör, ipartestület, egy gőzmalom, borprésgyár, sodronyfonó, gyapjúfésülőgyár, czementlap és czementcső-gyár. Érdekesebb dűlőnevek: Ipar, Csonthalom és Szarvaskút; ez utóbbihoz, valamint a község nevéhez az a hagyomány fűződik, hogy valamikor itt volt az Árpádházi királyok vadaskertje. Hozzátartozik Bőszér és Csáborpuszta.
