Domborzati viszonyok.
Domborzati viszonyok.
A Magyar Nagy-Alföld és annak éjszak-éjszaknyugati peremén húzódó hegyes vidék a vármegye most vázolt határai közé eső részeinek ábrázatja nem egységes. Ha a domborzati viszonyokat, azok keletkezését és kialakulását, továbbá a talajnemek minőségét figyelembe vesszük, öt, fiziográfiailag elég jól jellemezhető területi egységet különböztethetünk meg, a mint ezt a mellékelt térképvázlat is mutatja.
)
Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye fiziográfiai viszonyainak vázlatos térképe.
1 = a Magyar Középhegység csoportjainak határa: 2 = a Duna és Tisza óalluviális terrasszát határoló magaspart; 3 = a Duna–Tisza közti hátság kötött és félig kötött homokbuczkáinak éjszak-nyugat-délkeleti irányban húzódó sorai; 4 és 5 = fő- és mellékvízválasztók; 6 = a vármegye határa; 7 = uralkodó szélirány az egész évben; 8 = uralkodó szélirány nyáron; 9 = uralkodó szélirány télen. I = a Magyar Középhegség dunajobbparti része; Ia = a Szentendre-Visegrádi hegycsoport, Ib = a Budapesti hegycsoport; Ic = a Gerecse-hegycsoport; Id = a Székesfehérvár-Velenczei hegység; IIa = a Váczi Nagyszál; IIb = a Cserhát déli nyulványai. A térképen közölt számok tengerszín feletti magasságokat jelentenek. Mérték: kb. 1:1.200,000.
Az az éjszak-éjszaknyugati csücsök (I. a, b, c, d,), a melyet a Duna diósvölgy–nagytétényi szakasza választ el a vármegye zömétől, nem tartozik az Alföldhöz, úgyszintén a vármegye éjszaki határa mentén elterülő és dél-délkelet felé vonuló hegyvidék (II. a, b,) sem. Mindkettő a Magyar Középhegységnek része, a mely 3délnyugat-éjszakkeleti irányban huzódva, lép a vármegye területére, a hol a Duna völgye ketté szeli. A nyugati részből a pilis-budapesti és szentendre-visegrádi hegység csoportja, a keletiből pedig a Cserhátnak déli halomvidéke esik a vármegye területére. A kettő szerkezetileg különbözik egymástól és merőben elüt az Alföldnek a vármegyéhez tartozó részeitől, ámbár a Duna–Tisza közötti hátság (III.), a mely a vármegye középső részét foglalja el, mintegy a Cserhát déli nyúlványainak folytatásaként tünik föl. E hátságnak két oldalán fekvő dunai (IV.), illetőleg tiszai (V.) régi árterületnek nagy része szintén még a vármegyéhez tartozik. A két utóbbi czélszerűség szempontjából a Duna–Tisza közötti hátsággal egyetemben (tehát a vármegyének szorosan az Alföldhöz tartozó részeit együtt) és először fogjuk tárgyalni, utána pedig a Középhegységnek bennünket közelebbről érdeklő részeiről szólunk.
