Kristóffy fellépése.
Kristóffy fellépése.
Kristóffy belügyminiszter, július hó 24-ről keltezett 70742. számú leíratával megsemmisítette a vármegye közönségének 13373/923. és 21781/1336. szám alatt hozott határozatait és felhívta az alispánt, hogy rendeleteit azonnal és feltétlenül hajtsa végre, eljárásáról pedig neki nyolcz nap alatt jelentést tegyen.
A 65-ös bizottság Kristóffy leíratát törvénytelennek jelentette ki és javaslatára az 1905 augusztus 10-én tartott vármegyei közgyűlés a következő határozatot hozta:
A belügyminiszter határozatával szemben a vármegye közönsége a következőket mondja ki: Az 1504. évi I. törvényczikk világosan tiltja az országgyűlés részéről meg nem szavazott adó beszolgáltatását, sőt kimondja, hogy valamely vármegye valami adót, vagy bármi segélyt önszántából és nem az egész ország megegyezéséből és akaratából, tudniillik az országgyűlésen kívül s így az ország régi szabadsága ellenére, ajánlana vagy szolgáltatna, bármi módon és akármilyen ürügy alatt, – az ilyen vármegyét becsületének elvesztésében marasztalja, vagyis becstelennek nyilvánítja.
Az 1504. évi I. t.-cz.-ket az 1635. évi LXXXVIII. t.-cz., továbbá az 1681. XII. t.-cz. is világosan fenntartja és megújítja.
Az 1790–91. évi XIX. t.-cz. szerint pedig: „biztosítani méltóztatott Ő szent Felsége az ország és hozzá kapcsolt részek Karait és Rendeit, hogy bármely néven nevezendő, akár pénzben, akár terményekben álló adók, a vagy ujonczok .... sem fognak kivonatni, sőt szabad ajánlat örve alatt vagy bármely más czímen sem fognak országgyűlésen kívül szorgalmaztatni.”
Az 1867:X. t.-cz. szerint – az állami „költségvetésnek országgyűlésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed és újabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet.
Az 1867. XII. t.-cz. 17. §-a szerint Magyarország államköltségét a magyar felelős minisztérium előterjesztésére az országgyűlés alkotmányos úton fogja elhatározni, azokat (tehát az országgyűlés részéről megszavazottakat) a minisztérium a saját felelőssége alatt veti ki, szedi be és kezeli.
Az 1790–91. évi XII. t.-cz. szerint pedig Magyarországot rendeletekkel, vagy úgynevezett pátensekkel kormányozni nem szabad és nem lehet; – végrehajtó hatalmat pedig csak a törvények értelmében lehet gyakorolni.
A vármegyének folyó évi június hó 20-án tartott közgyűlésén hozott 13.373–923. sz. határozata mindenképpen megfelel az idézett törvényeknek, azokkal megegyezik, azoknak természetes folyománya, szükségszerű következménye, az idézett törvényekkel azonos.
A belügyminisztérium a törvényhatóságokat Magyarország világos alaptörvényeinek megszegésére, a törvényben a hitszegéssel egyenlőnek nyilvánított megbecstelenítő cselekedetre nem kényszerítheti: ennélfogva a belügyminisztériumnak 70742/II. a szám alatti leíratában foglalt az a kijelentése, hogy a vármegye 13373–923. sz. határozatának bizonyos rendelkezéseit megsemmisíti, a fentidézett törvények világos rendelkezésével ellenkezvén, az 1790–91. évi XII. t.-cz. értelmében semmis és tárgyánál fogva az 1886:XXI. t.-cz. 20. §-a szerint joghatálylyal nem bír, annyival kevésbé, mert a fentebb jelzett törvények élő 414törvények és ezeket hatályon kívül helyező törvények nem hozattak. Igy a megsemmisítő határozat figyelembe nem vehető.
Ez a határozat a szomszédos törvényhatóságokkal is közlendő.
Tárgyalás alá vették ugyanakkor a miniszterelnöknek a törvényhatósághoz intézet „Szózat”-át. E tekintetben azt javasolja a bizottság, hogy mivel az előbbi határozati javaslatban teljesen körülvonalazták a törvényhatóság álláspontját, a „Szózat” tárgytalan s így helyeztessék irattárba.
A belügyminiszter ezt a határozatot is csakhamar megsemmisítette. Az erre vonatkozó leírattal a vármegye közgyűlése szeptember hó 18-án foglalkozott, a mikor is a 65-ös bizottság azt javasolta, hogy a miniszteri leírat ellen a vármegye írjon fel a képviselőházhoz és határozatilag mondja ki, hogy a leíratot „törvénytelennek és joghatálytalannak” tartja, mert a vármegye határozata nem tartalmaz egyebet, mint az alkotmány védelmét s így annak megsemmisítése az alkotmány elleni merényletnek tekintendő.
Az alkotmányvédő bizottság ez indítványát báró Prónay Dezső a következő beszéddel ajánlotta elfogadásra. Igen tisztelt közgyűlés! Az imént felolvasott miniszteri rendelet, különösen annak indokolása, olyan sajátszerű, hogy valóban mintegy kihív arra, hogy vele kissé behatóbban foglalkozzunk, azt elemezzük.
A miniszter a maga rendeletében először is arra utal, hogy első rendeletével szemben, a melylyel megsemmisítette Pest vármegyének júniusban hozott határozatát, az alispánnak kellett volna felírnia az 1886:XXI. t.-cz. 68. §. c) pontja értelmében, a mit az alispán nem tett s így a miniszter a vármegye 2-ik határozatát semmisnek tekinthetné, sőt semmisnek kellene tekinteni. A miniszter azonban nem tekinti semmisnek, hanem előterjesztésnek, felíratnak veszi, – s azután megsemmisíti. Nagy adag kómikum rejlik benne. Szinte nem tudja az ember, mi nagyobb benne: a rabulisztika és szofisztika-e, vagy a kómikum. Azt mondja a miniszter, hogy neki semmisnek kellett kvolan tekintenie a vármegye határozatát, véleménye szerint tehát a vármegye 2-ik határozata önmagában, a törvény erejénél fogva nem bír joghatálylyal. Ha állana is ez a vélemény, – a minthogy nem áll, – akkor sem kellett volna megsemmisíteni a határozatot, csak konstatálni, hogy valamely formahiba miatt, valamely határozat joghatálylyal nem bírhat, önmagában véve semmis.
De mit tesz a miniszter? Egy önmagában szerinte a semmisség jellegével bíró határozatot felterjesztésnek és előterjesztésnek vesz, s mint ilyent semmisíti meg. Világos mindebből, hogy nem lehetséges arra az álláspontra helyezkedni, hogy a vármegye határozata közjogunkkal ellenkeznék és megsemmisíthető lenne. Ennélfogva csupán szófűzésekből álló rabulisztikus indokolást fűz a miniszter a maga leíratához és különösen a formákban jártas jogászi ügyességgel akarja azt elfogadhatóvá tenni, pedig kétségtelen, hogy efféle indokolás bármely abszurd határozathoz csatolható volna. De ha gyenge az indokolás, még sokkal gyengébb ez a rendelet érdemben. Legyen szabad visszaidéznem Pest vármegye június hó 20-iki közgyűlésén hozott határozat lényegét, a mely abban áll, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adók és ujonczok a törvények világos rendeltetése szerint a vármegye által a kormány rendelkezésére nem bocsáthatók. A vármegyének ez a határozata olyan kétségtelen törvényes alappal bír, hogy az meg nem semmisíthető. Minden kísérlet e vármegyei határozat megsemmisítésére, nem egyéb, mint egy kísérlet hazánk fennálló törvényei joghatályának és érvényének kijátszására. Mert a mit a vármegye mond, az nem a vármegye önálló saját elhatározása, hanem az egyszerűen megállapítása annak, a mi törvényeinkben foglaltatik és határozott utalás a tisztviselők részére törvényeink tartalmára. Ezzel világossá akartuk tenni, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adók befizetésére nézve semmi jogi kötelezettség nem létezik és ennélfogva ezen adók beszedésére nézve nem létezik autonom hatóság számára jogi kötelezettség. A mit Pest vármegye kimondott, azt minden falusi pénzbeszedő saját jogkörében, a törvény alapján megtehette volna, sőt megtennie kötelessége. A vármegye kötelessége csak az volt ez esetben, hogy reá mutasson mindazokra a törvényekre, azoknak időrendbeli és logikai egymásutánjában, a mely törvényeinknél fogva ez idő szerint állami adó, mint egyéni fizetési kötelezettség nincs. Törvényben megállapított adó-rendszer van, hanem adó, mint a fizikai és jogi személyt terhelő közjogi kötelezettség az állammal 415szemben való vagyoni szolgáltatásra, ilyen értelemben ma adó nincs. Közjogunk szerint az állami adókat csak egy évre állapítja meg az országgyűlés. Van földadó, mint föladó-rendszer, elméletben, de mint a földbirtokost terhelő közjogi szolgáltatás: ma földadó nincsen, jogilag tehát senki sem köteles ilyent beszolgáltatni és nincs autonóm hatóság, a mely ilyen szolgáltatás elfogadására kötelezve és jogosítva lenne. Ezt mondja ki a vármegye és utal azon törvényekre, a melyeknél fogva ez a magyar közjog szerint kétségtelen. Ennélfogva igen tisztelt bizottság, véleményem és tiszteletteljes javaslatom az, hogy a vármegye mondja ki ismét egy határozatban a következőket:
(Itt megismétli az 1905 aug. 10-én tartott közgyűlési határozatban felsorolt idevágó törvényczikkeket és így folytatja):
Mivel a vármegyének 1905. évi augusztus 10-én 25570. sz. a. kelt határozatában a vármegye ezen törvényekre utalva mondotta ki, hogy a vármegye határozatai ezen törvényekkel tökéletesen azonosak és többre, mint a mi a törvényekben foglaltatik – ki nem terjednek: a vármegye ismételten ezen törvényekre utal és ezekkel szemben a miniszternek felolvasott rendeletében foglalt azt a kijelentését, hogy a vármegye határozatát megsemmisíti, figyelembe nem veheti, ezt az ország törvényei és az alkotmány ellen intézett merénylet kísérletének minősíti és elhatározza, hogy ezt a tényt feliratban a képviselőház ezen miniszteri leiratban foglalt súlyos alkotmánysértéssel szemben alkotmányunk értelmében járjon el.”
Minthogy a kérdéshez többé szólani senki sem kívánt, az elnök a határozatot a következőkben mondta ki:
Miután a vármegye közönsége egyhangúlag azon véleményben van, hogy báró Prónay Dezső indítványát elfogadja, ennélfogva a miniszter azon intézkedését, melylyel világos és életben levő törvényeink hatályát támadta meg, merényletnek tekinti az alkotmány ellen, azt visszautasítja s egyúttal orvoslás végett felíratban fordul a képviselőházhoz.
