Redemptió.
Redemptió.
Az így megalakult község rohamosan fejlődött. Az 1744. év elején már a 327 házból álló községet két kerületre osztják. Pecsétet is csináltatnak, melynek körirata volt: „Priv. Kis-Kun-Félegyházi Helség pecsétje. 1743.” A köríraton belül oroszlánt helyeztek el kivont karddal s előtte kinyilt rózsa volt. A város fejlődésében nevezetes az 1745. esztendő is. Ekkor igen fontos dolog történik a megváltás, az úgynevezett redemptio kérdésében. Bár 1715-ben a törvényhozás azt rendelte, hogy az elzálogosított Jász-kunkerületek az ország költségén váltassanak vissza s III. Károly a zálogösszeg felének letételét fel is ajánlotta, de a megoldás 1745-ig huzódván, a kerületek megajánlották, hogy saját költségükön megváltják magukat. Mária Terézia a megváltási engedélyt meg is adta, azzal a feltétellel, hogy ha az érdekelt Kun-kerületek lefizetik az 500.000 forint zálogösszeget, a középületekben tett javítások árát, kiállítanak 1000 lovaskatonát s a nádori fizetéshez évi 12.600 forintot szolgáltatnak be az állami pénztárba. Miután e feltételeket az elzálogosított kerületek elfogadták, a pesti invalidusok 387háza alapjának, mint a zálog jogi birtokosának, 573.000 forintot kellett visszatéríteni. Hogy ezt a megváltáshoz szükséges összeget helyes aránynyal szétosztani lehessen, közös megállapodással egy bizottságot küldtek ki, hogy az a három kerület minden helységét és pusztáját becsülje fel. A kiküldött bizottság feladatát a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítvén, a becslés eredményével 1745. nov. 25-én a jászberényi kerületi közgyűlésen számolt be. E szerint a redimálás összegéből az egész Kiskunságra esett 182.150 frt, Félegyházára 12.100 frt. Kisszállása felére 2750 frt, Galambosra 5000 frt, Ferenczszállására 7000 frt, a nagy vendéglőre 2000 frt. E szerint tehát a város összredemptiója kitett 28.850 frtot. Ez azonban még megbővült, mert 1753-ban Csólyost s 1757-ben még fél Galambost is magához váltotta.
Hogy ezt az összeget Félegyháza lefizethesse, felszólította a lakosságot, hogy jelentkezzenek és kiki jelentse ki, hogy vagyonához és fizető képességéhez képest mennyit óhajt redimálni. A jelentkezés eredménye az egykorú iratok tanuskodásához képest a következő volt: 37 egész sessío ŕ 200 frt, 68 fél sessio ŕ 100 frt 89 1/2 negyed sessio ŕ 50 frt, 37 egész háztelek ŕ 12 frt, 68 fél háztelek ŕ 6 frt, 89 negyedtelek ŕ 3 frt, 61 kerttelen háztelek ŕ 3 frt, 3673 marhaszám ŕ 80 denár, a mi kitett összesen 22915 frt és 40 denárt. Megjegyezzük, hogy egy sessio hossza 28 kötél, szélessége 20 kötél volt s így az 140 holdat tett ki. Minthogy azonban a redemptus polgárok részéről nem történt annyi redimálás, melyből az egész váltság-összeget ki lehetett volna fizetni, de meg közben részint elköltözés, részint elhalálozás következtében más birtokváltozások is állottak be, a nem jegyzett részeket közös birtoknak hagyták meg s annak közös redimálására kölcsönpénzeket vettek fel. Ez a közös kezelés, közös törlesztés, a nyomasztó pénzviszonyok, telekkönyvi rendezések évtizedeken keresztül összebonyolódtak, összekuszálódtak, úgy hogy hosszú viták és birtokperek származtak belőle. Mindezeknek tisztázása elhuzódott egészen a mult század 90-es éveiig. Ekkor oldódott meg végleg a lakosság és közbirtokosság között s ekkor záródtak le végre a hosszantartó per aktái Csólyos puszta felosztásával. Az azelőtt közlegelőül szolgált puszta a redemptio forintok arányában felosztatván, élénk kultúra alá került. A soká pihent földet fölszántották, a sivár homokbuczkákat elhordták, a mélyebb földkatlanokat feltöltötték s ma Csólyos aranykalásztól ékes és népes pusztája Kiskunfélegyházának.
