Gyümölcstermesztés.
Gyümölcstermesztés.
Vármegyénk a gyümölcstermesztő vármegyék között tekintélyes helyet foglal el. A gyümölcstermesztés a vármegye minden részében el van terjedve, a tiszamenti és a középrészen elterülő szíkes vidékeket kivéve, melyeknek homokszigetein azonban, a szőlővel együtt, szintén találunk viruló gyümölcsösöket. E vármegye gyümölcstermésének zömét azonban a hegyvidék, a dunamenti lankás, de különösen a homok-vidék adja.
Vármegyénk már a török pusztítás előtt, – mint Bél Mátyás 1737-ben megjelent műve írja – a nemes gyümölcsöt termesztő vidékek közé tartozott. A török uralom alatt ez is pusztulásnak indult; de a felszabadulás után a hatóság elrendelte, hogy a ki valamely földet mívelés alá fog, bizonyos számú gyümölcsfát is tartozik ültetni. Viszont Fényes 1847-iki leírása szerint, gyümölcsben nincs bősége e vármegyének; volt ugyan a kecskeméti, nagykőrösi, czeglédi szőlőskertekben, a szadai, csömöri, váczi, visegrádi szőlőhegyekben, valamint másutt is temérdek gyümölcsfa, de ezek mind nagyon közönséges fajtából valók voltak. A pócsmegyeriek, tótfalusiak, bogdányiak stb. nevezetes gyümölcskereskedést űztek Pesttel, de mégis főleg Ausztria tartotta Pestet gyümölcscsel, s különösen a nemesebb fajt csaknem kizárólag ettől kellett megszerezni.
A gyümölcstermesztés fejlesztése körül úgylátszik Nagykőrös város volt az úttörő, mert a negyvenes évek elején tanítóképzőjét gazdasági tanszékkel egészítette ki. Ez az intézmény 1850-ben megszünt, de már 1856-ban egy 13 holdas városi műkertet telepítettek, mely kibővítve és fejlesztve ez idő szerint is a nagykőrösi kertészeti egyesület kezelésében van.
56Galgóczynak 1877-ben írt monografiája már a vármegye gyümölcsészetét – bár a budai oldalon a gyümölcstermesztés csökkent – fejlettnek mondja, habár az még nem volt annyira kifejlődve, mint a hogy azt a helyi körülmények engedték volna és a mint azt különösen a főváros közelsége igényelte.
Czegléd és Nagykőrös már akkor is sok gyümölcsöt termesztett és terjedelmes faiskolákat tartott fenn. A Kiskunságban Halasnak volt a legtöbb és legszebb gyümölcsöse. Nemcsak a városnak volt faiskolája és gyümölcsöse, okleveles kertész vezetése alatt, de a lakosság is előszeretettel mívelte azt. A jelesebb magántelepek voltak ekkor Málnay Ignácz dr. tahi gyümölcsészete és faiskolája, Hajós József dömsödi nagy terjedelmű és kitünő gyümölcsészete és Lukácsi Sándor rákospalotai faiskolája.
A vármegye gyümölcstermesztésének fejlődésére nagy befolyással volt az, hogy Mayerffy X. Ferencz a Kelenföld egy részének áldozatkész és a mult század 30-as éveinek a haladás iránt lelkesülő birtokosa, Schams Ferencz felkérésére 5 holdnyi területet engedett át a Sashegy aljában, a mostani katonai ruharaktár környékén, egy orsz. szőlőiskola czéljaira. Eme területen Schams sok fáradsággal összegyüjtötte nemcsak hazánk szőlő-fajtáit és megyénként csoportosította azokat, hanem a külföld nevezetesebb szőlőfajtáit is meghonosította. Schams végrendeletileg eme területet az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek hagyományozta, a melyet Légrády László igazgatására bizott, a ki nemcsak fenntartotta Schams örökét, hanem azt tovább is fejlesztette. A szabadságharcz letörése után Entz Ferencz dr. honvéd-főorvos Pesten a kerepesi sorompón kivül, a mostani keleti pályaudvar környékén, több barátja támogatásával haszonkertészetet alapított, a melyet 1853-ban kertészképzővé alakított át; ennek nemcsak számos rendes tanulója volt, hanem a kertészet tanulásának ürügye alatt Deák Ferencz, báró Eötvös József, Csengery Antal, Lónyay Menyhért és több más jelesünk rendes találkozó helyévé is vált. 1860-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület felhivására Entz Ferencz áttette kert-, szőlő- és pinczekezelőket képző tanintézetét a Sashegy aljába és átvette nemcsak Schams örökének igazgatását, hanem a Gellérthegy déli lejtőjén telepített 6 k. hold terjedelmü mintaszőlőt is, a melyben 63 kiváló borfajtát külön szakaszokban fajtisztán míveltek és az itt termelt bort külön szürve, szakszerüen kezelték. Ezenkivül bérelt területen nagy terjedelmü fa- és szőlőiskolát alapított, a melyből az ország e nemü szükségletének nagy részét fedezték. 1870-ben ugyancsak Entz Ferencz igazgatása alatt a kertészképző átalakult vinczellér-iskolává és mint ilyen, 1894-ig müködött Rudinai Molnár István igazgatása alatt, a Gellérthegy déli lejtőjén, magvát alkotván a gróf Bethlen András földmívelésügyi minisztersége és ugyancsak Rudinai Molnár István igazgatása alatt átszervezett mai kertészeti tanintézetnek.
A fejlődés azonban csak az utóbbi évtizedben erősbödött. Minthogy a gyümölcstermesztést elsősorban a háziszükséglet érdekében karolták fel és csak a feleslegest adták el, temérdek gyümölcsfajta terjedt el; de az egyes vidékeken termesztett anyagnak nincs egyöntetű jellege, a mi az értékesítést és a kivitelt hátráltatja. A változás azonban már is észlelhető, mert a fajták száma csökken s a vidék jól beváló fajtákkal kezd tömegtermelésre áttérni.
A legnagyobb lökést azonban az állam hathatós támogatása adta meg, a társadalmi tevékenység támogatása mellett. Ezen a téren az alapvető munkát gróf Bethlen András földmívelésügyi miniszter kezdeményezte, Darányi Ignácz dr. fejlesztette, és Rudinai Molnár István orsz. gyümölcsészeti miniszteri biztos irányította.
Az első feladat volt az oltásra alkalmas alanyok százezreinek nevelése, majd hatalmas faiskolák telepítése, honnan ezerszámra kerültek ki a csemeték. Mindez a gyümölcsfa elterjedésének és a termesztés irányításának hatalmas eszköze volt és az állami telepek ma már nem győznek eleget termelni.
E vármegyében minden mérsékelt égövi gyümölcsnem és ezeknek minden fajtája megterem, az egyes vidékek viszonyainak megfelelően. A hegyvidéken a csontárok vannak terjedőben. A budai szelíd lejtőjű hegyeken elsőrendű őszi-baraczk terem, a cseresznye, meggy és magvaváló szilva termesztése itt túlnyomó. A folyammenti részeken és a lazább kötöttségű jobb talajon, az alma és körte nyer teret, bár a magvaváló szilva e vidéken is – pl. Nagykáta vidékén 57– igen el van terjedve, de különösen a nyári gyümölcsnek, a sárga baraczknak, cseresznyének és meggynek a hazája, a hol azt a kereskedők, nagyobb piaczokon összegyűjtve, vaggonszámra szállítják külföldre, így pl. a kecskeméti piaczról, mely a vármegye alsó részét uralja, az idényben naponként 70–80 vaggont szállítanak el.
Azok a gyümölcsnemek és fajták, melyeket nagyobb mértékben termelnek és melyeknek a termelése értékesítés szempontjából előnyös is, a következők:
Alma: Nyári kalvil, Danczigi bordás, Piros őszi kalvil, Csikos kalvil, Vajalma, Fahéjalma, Nyári parmén, Sándor czár, Tükör-alma, mely utóbbi késői nyári konyhai tartós alma, nagy kiviteli czikk és jól is terem; Virginiai rózsaalma, Bauman renet, Blenheimi arany renet, Csillagos piros renet, Entz rozmarin, Eper-alma, Elszászi renet, Daru-alma (Darusóvári), Gaesdonki renet, Jonathán, Kanadai renet, London peppin, Muskotály renet, Nagy kaszeli renet, Nemes masánszky, Orleansi renet, Parker peppin, Ribbston peppin, Sárga bellefleur, Sikulai, Sárga stettini, Nemes sóvári, Nemes szercsika, Pirospogácsa, Téli arany pármén, Téli fehér kalvil, Törökbálint.
Körte: Árpával érő, Clapp kedvencze, Erdei vajkörte, Guyot Gyula, Juliusi esperes, Kálmán-körte, Nyári bergamotte, Római hájkörte, Vilmos, Angulemei herczegnő, Bosc Kobak (Sándor czár), Clairgeau, Császár, Diel vajkörtéje, yodoigne diadala, Kongresszus emléke, Liegel vajkörte, Hardy vajoncz, Isambert, Mária Lujza, Napoleon vajkörte, Őszi bergamotte, Pisztráng, Őszi Vilmos, Ármin-körte (St. Germain), Alenconi füge-körte, Egri körte, Esperen bergamotte, Hardenpont téli vajkörte (Ferdinánd), Malinesi Josefina, Nemes Colmár, Nemes Crassan, Téli és társulati esperes, Téli Kálmán, Téli Vilmos. Szilva: Ringlók és hosszú szilvák. Áttetsző ringló, Ageni szilva, Coe aranycsepp, Espern aranyszilva, Muskotály, Späth Anna, Wallesi herczeg, Beszterczei és Beszterczei muskotály. Kevéssé becses szilvák: Boldog-Asszony, Magyar-török szilva. – Cseresnye: Badacsonyi óriás, Glocker óriása, Mezeli ropogós vagy Csudacseresnye. Kóburgi korai szív, Fekete szív, Hédelfingeni óriás, Nagy herczegnő, Májusi korai. – Meggy édes: Királyi amarella, savanyú: Füredi fekete spanyol, Kőrösi vagy pándi üvegmeggy. – Kajszi: Magyar legjobb, Magyar nagy korai. – Őszi baraczk minden fajtája el van terjedve.
E főbb gyümölcsök mellett még nagyban termesztik a diót és birsalmát is. Említést érdemel a köszméte (egres) és kerti szamócza termelése is, mely a pilisi (szentendrei) hegyes vidéken nagy mérvben termesztetvén, élénk kereskedelmi czikk.
A gyümölcs e vármegyének nagy jövedelmi forrása és értékesítése nemcsak Budapest ellátására irányul, de nagy a kivitelünk is. A tizenkét és fél millió korona értéket képviselő gyümölcskivitelben (1908) a vármegye tekintélyes összeggel vesz részt. A fejlődésnek azonban még igen tág tere van, mert friss gyümölcsből hazánk még közel nyolcz millió korona értékűt importál. A gyümölcstermékek előállításában is még hátra vagyunk; aszalva, feldolgozva aránylag kevés gyümölcsöt értékesítünk s így igen nagy az a gyümölcs-mennyiség, különösen a hulló gyümölcsben, mely nyáron és őszszel kárba vész. Ezzel szemben a gyümölcs-szeszfőzés terén már eredményekre mutathatunk; szilvapálinka nagyobb mennyiségben készül, de igen keresett a baraczk, meggy- és cseresznyeszesz is, melyet nagyobb termések idején nagy mértékben főznek.
Gyümölcsészetünk fejlesztése körül az állami tevékenységen kívül, a törvényhatósági, társadalmi tevékenység is közreműködött. Az állam vármegyénk területén, a kecskeméti telepen kívül, még Budaörsön (Erzsébet-telep 64 kat. hold), Váczon és Gödöllőn is hatalmas csemetenevelő telepeket tart fenn, de vármegyénk gyümölcsészetére kihatással van a budapesti gellérthegyi kertészeti tanintézet telepe is, Angyal Dezső jeles szakférfiú vezetése alatt. A vármegye a faiskolákról, nemkülönben a hernyók és kártékony rovarok irtásáról szabályrendeletet alkotott. Városaink közül Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, tekintélyes faiskolát tartanak fenn. Faiskola jóformán majdnem minden községünkben van, s ezeknek egy része, mint pl. az abonyi, ráczkevei, gödöllői, dusnoki, sükösdi, kalocsai, dunapataji, solti, dunavecsei, apostagi, szalkszentmártoni, dömsödi, monori és a nagykátai eredményes múltra tekinthet vissza. E faiskolák a tanuló ifjúságnak a gyümölcsészetben való oktatását szolgálják.
A vármegye gazdasági egyesülete is tevékeny részt vesz a gyümölcstermesztés feljesztésében. 1888-ban Nagykőrösön, 1889-ben Budapesten, 1891-ben Váczon egy-egy nagyobbszabású vármegyei kiállítás keretében mutatta be a vármegye gyümölcsészetét; ugyanezt tette az 1896. évi millenáris kiállításon és az 1899-ben Szegeden tartott országos kiállításon; helyi jellegű kiállításokat pedig több helyen rendezett. 1893-ban az állam támogatásával kezelésbe vette Kiskunhalas város faiskoláját, melyet 30 holdra fejlesztett, honnan az egyesület tagjai és a vármegyei lakosok sok ezer nemes gyümölcsfát szereztek be. 1896-ban azonban a vármegye alsó részén dúló jégesővel párosult óriási orkán, – mely a vármegye alsó részének gyümölcsöseiben és szőlőskertjeiben óriási károkat okozott, – ezt 58a telepet tönkre tette; mintegy 60.000 nemes csemete és 1000 anyafa pusztult el. Darányi miniszter és a vármegye támogatásával azonban ezt a telepet ismét helyreállították, de 1908-ban 14 évi kezelés után, a város kezelésébe bocsájtották vissza. A fenti kiállításokat az egyesület keretében fennálló gyümölcsészeti és borászati szakosztály rendezte, mely népies előadások útján is közreműködik gyümölcsészetünk fejlesztésében, a miben különben a jelesebb magántelepek is közrehatottak. Ezek közül kiválóbbak az uralkodó család ráczkevei, Darányi Ignácz dr. tassi, Hajós József dömsödi, Jálics Géza szőlősgyáli gyümölcsészete, Unghváry László és József nagy kiterjedésű czeglédi faiskolái, Pálóczi Horváth István örkényi faiskolája és terjedelmes gyümölcstelepe. – Kirschner András Kalocsán, Petz Ármin Kerepesen, Hein János Dunavarsányban, Magyar György Csobánkán szintén jobb faiskolákat tartanak fenn.
A vármegye gyümölcstermesztésének azonban nagyobb akadálya a szélsőségekre hajló éghajlat. Nagy károkat okoz a gyakori kései fagy és a homokos vidékeken a nyári aszály. A rovarkárokkal való örökös küzdelem is bénítólag hat, de az is tény, hogy a termesztők védekezése is gyenge. Nagy veszedelme alföldi gyümölcseinknek – egyéb kártékony rovarok között – az almamoly; de még nagyobb baj ennél a vértetű, mely ellen a védekezés fölötte nehéz. A hegyvidékek gyümölcsöseinek állandó veszedelme az erdők vándorhernyója és a cserebogár, melyek egész vidék gyümölcsfáinak a lombját letarolják.
Az útaknak gyümölcsfákkal való fásítása első ízben valószínűleg Püspökhatvanban történt, hol az országút a váczi püspökség galambosi pusztáján cseresznyefákkal volt kiültetve. A pomázi (pilisi felső) járásban a nyolczvanas évek végén a pomáz-csobánkai kb. 6 km. utat ültették ki cseresznyefákkal. Az állami útaknak gyümölcsfákkal való befásítását, a törvényhatósági útak befásítása is követi, mely czélra 1899-től kezdődőleg, eleintén a vármegyei gazdasági egyesület halasi telepéről, később már termelőktől is szállítottak gyümölcsfákat, melyek ugyan gyakori rongálásnak vannak kitéve, de pótlásukról gondoskodva van. Ez idő szerint gyümölcsfákkal ki van ültetve 82 km. állami, és mintegy 80 km. törvényhatósági és viczinális útvonal.
Grassalkovich-féle borház a gödöllői koronauradalomban.
A Hungária szőlőtelep Nagykátán.
A turai uradalom teréztelepi borháza.
Budafoki pinczék.
