Haszon- és díszkertészet.
Haszon- és díszkertészet.
A vármegye konyhakerti, helyesebben zöldség-termesztése azokon a vidékeken, melyek a főváros élelmezését látják el, fejlettnek mondható; a távolabbi vidékeken azonban – a hol a zöldségtermesztés a népélelmezés szempontjából is fontossággal bírna, – kezdetleges. Összes termesztésünk és kereskedelmünk – az uborka és fejes sajáta kivételével – jóformán csak Budapest és vidékének ellátására irányul, a mi azt eredményezte, hogy igen sok vidék, mely maga is megtermeszthetné a szükséges anyagot, zöldségszükségletét Budapestről szerzi.
Népünkben a konyhakertészetre való hajlam megvan, hisz Budapest vidékén és a jobb közlekedési helyeken ezt a gazdasági ágat is felkarolja; de a legtöbb helyen csak mellékfoglalkozás s így a kellő szakértelem és az értékesítéshez szükséges tudás és kitartás nem fejlődhetett ki mindenütt, a mi azután azt eredményezi, hogy nemcsak Budapesten és vidékén, de egyéb fogyasztó középpontok közelében is, bolgár kertészek ütnek tanyát, a kik alkalmas földekért 80–200 K haszonbért fizetnek, sokat kevernek, de keresetüket külföldre viszik.
A konyhakertészetnek is van múltja vármegyénkben. A csepelszigeti helységek sok kerti veteményt és zöldséget hordtak Budapestre. Dunaharaszti, Taksony híres nagyfejű káposztával, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Aszód fokhagymával és vereshagymával kereskedtek. A hetvenes években az alsó Dunamente sok zöldséget, káposztát, hagymát, répát, paprikát termesztett. Nagykőrös uborka-termesztéséről volt híres már akkor is. A csepelszigeti és a felsődunamenti, továbbá a Budapest közelében fekvő és a galgamenti községek akkor is jó kertivetemény-mívelők voltak. Őrszentmiklós és Püspökszilágy majorannát, Kóka és Rákoscsaba jó tormát, Páty pedig jó vöröshagymát termelt. A bolgár kertészek is el voltak már terjedve Budapest vidékén és a Duna mindkét partján, de ezek már nemcsak itt, hanem a Rákos mentén, Gödöllő vidékén, továbbá le egészen Czeglédig is, sőt szigetesen az Alföldön is, ott, a hol az öntözéshez alkalmas víz van, találhatók. Tőlük népünk sokat tanulhatna, de inkább a külterjesebb zöldségtermesztést, mint a bolgárkertészkedést karolja fel. Nagyobb igyekezetet fejtenek ki a konyhakertészeti termények előállításában Dunakeszi, Rákospalota, Sződ, Fót, Mogyoród, Veresegyháza, Váczhartyán vidéke, a hol a paradicsomot, uborkát és egyéb zöldségfélét nagyban termesztik.
61A vármegye alsó részén fekvő községek: Géderlak, Uszód, Foktő, Bátya szintén sok zöldséget termesztenek és sárgadinnyét is, melyet hajón szállítanak Budapestre és máshova. A konyhakerti és fűszernövények közül különösen sok paprikát termeszt ez a vidék, úgy hogy a szántóföldnek egy része is ezzel van beültetve. A paprikát hüvelyesen, vagy e czélra szolgáló gőz- és Dunamalmokban megőrölve értékesítik. Bátyán is van ilyen gőzmalom.
Káposztát – a fent említett vidékeken kívül – nagyban termesztenek a gazdák a Galga mentén, Tura vidékén, Vecsésen, Üllőn, Czeglédberczelen és Kiskunfélegyháza vidékén. Élénk kereskedést űznek vele.
Nagykőrösön igen sok téli fejes-salátát és uborkát termesztenek. Kora tavaszszal a salátát naponként vaggon-számra (10–20 vaggon), nyáron, nyárutóján pedig az uborkát vonatszámra szállítják innen. Június 20-tól, július 31-ig, naponként 20–25 vaggon uborkát szállítanak el. A nagykőrösi uborka-vásárnak nagy a híre. Termés idején a piaczon kazalszámra halmozzák fel az uborkát.
Sajnos, hogy ez uborkának jó része Ausztriából feldolgozva kerül ismét vissza hozzánk. Feldolgozására az utóbbi időben a nagykőrösi gazdák szövetkezve, feldolgozó telepet állítottak fel, mely azonban az itt termett anyagnak még csak igen kis részét dolgozza fel.
A dinnyetermesztéssel is nagy mértékben foglalkoznak gazdáink. Kisebb-nagyobb gazdaságok vetélkednek a jelesebb görög- és sárgadinnyék előállításában, úgy hogy nyárban és nyárutóján a budapesti piaczot jóformán elhalmozzák, de kivitel is van. Különösen a Dány és a Kóka-vidékiek tünnek ki e téren.
Spárga-termesztéssel inkább a nagyobb gazdasági kertészetek foglalkoznak és a behozatalt e téren jóformán kiszorították.
Hajtatással kisebb mértékben a budai kertészeti tanintézet foglalkozik, egy belga társaság pedig „Magyar-Belga kertgazdaság” czimmel 1905-ben Váczon, a város által adott területen, nagy költséggel hajtató-házakat épített, a hol különféle gyümölcsöt, szőlőt, őszibaraczkot és zöldségfélét, salátát, uborkát és sok kerti szamóczát termeszt és a belföldi s külföldi piaczokon értékesíti. A kerti szamócza termesztése különben is elterjedt. Leányfalu különösen sokat hoz piaczra. Szentendre vidéke pedig sok málnát. Ujabban egyes nagyobb gazdaságok is felkarolták a konyhakertészetet, a korai előállításra helyezvén a fősúlyt.
A díszkertészetet leginkább a nagyobb urasági birtokok karolják fel; így a gödöllői kir. kastély kertészete, a váczi püspökség váczi, gróf Vigyázó abonyi és rátóti, gróf Károlyi László fóti, Györgyey Illés tápiógyörgyei, báró Prónay Dezső és Gábor acsai, gróf Keglevich Gábor egreskátai és abonyi, gróf Dessewffy Emil újszászi, báró Orczy Andor újszászi, báró Harkányi Frigyes abonyi, gróf Teleki Tibor gyömrői, gróf Szápáry István alberti, a kalocsai érsekség kalocsai, báró Schossberger Viktor turai, Beniczky Ádám zsámboki, özv. Beretvás Endréné tóalmási, Beniczky Gáborné czinkotai, Jálics Géza gyáli, gróf Serényi János dukai, Gyömrőy Aurél gyömrői, báró Podmaniczky Géza kartali, báró Nyáry Gyula pilisi, báró Podmaniczky Levente fenyőharaszti parkja és díszkertje és több kisebb díszkert nyujtanak e téren szép példát.
Díszfa-neveléssel és virágkertészettel különösen a főváros körzetében foglalkozik sikerrel több kertészet; a Bernolák-féle soroksári kereskedelmi kertészet pedig a gyöngyvirág-hajtatást és termelést karolta fel és versenyre kel Budapesten a behozatallal. Érdekes jelenségként említjük fel, hogy Csobánkán és vidékén a lakosság nagyban termeszti és szállítja Budapestre a szebbnél-szebb, nemesebb rózsákat. A kisgazdák udvara tele van ültetve a legnemesebb rózsatövekkel, úgy hogy az egész község olyan, mint egy rózsakert; sőt már a szántóföldeken is hold számra nevelik a rózsát, a mi most már a szomszéd községekben is terjed. A rózsatenyésztés meghonosítója itt Vukai, csobánkai jegyző volt.
Konyhakerti és virágmagvak nagyban való termesztésével báró Harkányi Frigyes abonyi gazdasága foglalkozik.
Említést érdemel még az is, hogy Leányfalúról és vidékéről nagy mennyiségű liliomot szállítanak Budapestre, hol az utczákat jóformán elárasztják.
