Munkásviszonyok.
Munkásviszonyok.
E vármegye területén a munkásviszonyokra igen nagy és kedvezőtlen befolyással van Budapest közelsége, mert ipartelepei igen sok munkást vonnak el a mezőgazdaságtól. A környékbeli falvakból – mintegy 50–60 km. körzetből – a legtöbb munkás oda siet, a hol tényleg több a keresete, mert a székesfővárosban és az ipartelepeken fizetett munkabéreket a mezőgazdaság nem bírja meg. Igaz, hogy Budapesten és az ipartelepeken többet keres a munkás, de viszont a mezőgazdasági munkás helyzete és élelmezése még ezen a vidéken is jobb, mint a Budapestre és az ipartelepekre járó, nem rendes ipari foglalkozásu munkásoké, mert azoknak a megélhetése költségesebb.
A székesfővárostól távolabb eső vidékeken a munkásviszonyok már jobbak.
A munkásviszonyok kedvezőtlenségét a gazdaközönség nem abban keresi és találja, hogy a munkabérek természetszerűleg emelkedtek, hanem abban, hogy a teljesített munka nem áll arányban a munkabérrel és a jövedelemmel.
A múlt század utólsó évtizedében tapasztalt nagymérvű izgatásnak, sajnos, az lett az eredménye, hogy a gazda és a mezőgazdasági munkás között meglazult az az egyetértő jó viszony, mely a sikeres termelésnek és a kölcsönös érdekek méltánylásának is egyik feltétele. E mozgalommal szemben azután a munkaadók kénytelenek voltak minden eszközt megragadni, melylyel magukat a munkásoktól lehetőleg függetleníthetik. Igy pl. 1897-ben a dunavecsei járásban felidézett aratósztrájk és az 1903–1907-ig szórványosan több helyen észlelt arató- és cselédsztrájkok, az aratógépek elterjedését – melyet újabban a kisebb gazdák is felkarolnak – vonták maguk után. Az utóbbi 3–4 évben azonban a helyzet némileg javult és a felizgatott kedélyek csillapodóban vannak.
A munkabérek megyeszerte, a terményárakhoz viszonyítva is, elég magasak. A férfi napszám vidék és időszak szerint 1–1.40–1.60–2–2.20–3–4 korona között váltakozik és az év kétharmadrészében, különösen nyáron igen magas.
Az aratás általában részből, 10–11-ik részért, történik. Nagyobb gazdaságokban egy kaszára őszi és tavaszi kalászosból 10–13 kat. holdat számítottak s így egy arató egy idényben (mintegy 3 hét) kettőzőjével együtt 7–10 m. vegyes szemes-életet is kereshetett. Pénzért is aratnak; kat. holdanként 7–10 K.-t 47fizetnek. Az aratók rendszerint 1–2 hold feles, vagy harmados tengeri földet is kapnak és a gazdaság egyéb munkára is szerződteti őket. A változó viszonyok következtében azonban újabban az aratási idény megrövidítésére törekszenek.
A részes cséplésért 3–4%-ot szoktak fizetni, ott pedig, a hol a munkások az aratással együtt a cséplést is vállalják, a nyolczadik részt.
A cselédbérek vidékenként szintén változók. A monori járásban pl. a közcseléd általános bére, lakáson, tüzelő-anyagon felül 80 korona készpénz, 24 hl. búza, rozs és tengeri, (vagy az utóbbi helyett árpa) 24 kg. só, 1600 négyszögöl veteményes és kerti föld, egy tehén- és sertés-tartás és egyéb a törvény által biztosított kedvezmények. Ott, a hol tehéntartás nincs, tejilletményt ad, vagy ennek egyenértékét téríti meg a gazdaság. Kisebb gazdaságok a bent kosztos, mindenes cselédnek 200–300 korona évi bért adnak és minthogy az ilyen cseléd rendszerint arat is, ezért 1200 négyszögöl vetés termése az övé. – A cselédség a készpénzben való fizetésnél többre tartja a terménybeli bért.
Nagyobb mérvű kivándorlás a földmívesek és mezőgazdasági munkások köréből nincsen. 6–8 évvel ezelőtt a váczi és kalocsai járásból kezdtek nagy számban kivándorolni Amerikába; egy időre ez szünetelt, de újabban ismét többen kérnek e vidékről útlevelet, holott kivándorlásra kényszerítő szükség nincs, mert a munkások nemcsak elég állandó foglalkozást találnak, de több vidéken még munkáshiány is észlelhető.
A törvényhatóság a munkásnép érdekében hozott üdvös törvények és rendeletek végrehajtása körül nagy buzgalommal jár el. A vitás cselédügyekből kifolyó panaszok gyors elintézése czéljából, jóval az 1907. évi XLV. t.-cz. a cselédtörvény életbeléptetése előtt, minden nagyobb község megbizást nyert a cselédügyben való elsőfokú biráskodásra. A cselédlakások építéséről szabályrendeletet alkotott, mely szerint tíz éven belül minden gazdaság úgy tartozik a cselédlakás ügyeit rendezni, hogy minden cselédnek külön szobája, kamrája legyen. A konyha lehet közös is. A munkásházaknak állami segély mellett való építésénél a törvényhatóság szintén közreműködik. Ez idő szerint Solton 12 munkásház áll; Apostagon 30, Bátyán 40, Kiskunfélegyházán 20, Czegléden 16–20, Kalocsán 18 munkásház áll tervezés és építés alatt.
Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár áldásos intézményéhez a vármegye 500, a mezőgazdasági bizottság 100, községeink nagyobb része 50–200 koronát, birtokosaink, iparvállalataink és intézeteink pedig tekintélyes számban 50–2000 korona alapítványt jegyezve, járultak hozzá s így a vármegyéből mintegy 20.000 korona alapítvány gyűlt össze.
E vármegye területéről ez intézmény keretében 18.987 cselédet biztosítottak a munkaadók kötelezően. Ezenkívül rendes és rendkívüli tagként 2211 munkás és cseléd van a különféle osztályok szerint, munkaképtelenség, aggkori ellátás és halál esetére biztosítva; a törvény rendelkezése alapján pedig 343 munkaadó, 369 cséplőgép mellett, 8406 munkást biztosított balesetre a pénztár keretében.
