Szarvasmarha.
Szarvasmarha.
E vármegye mezőgazdaságának a múltban is és jelenleg is a szarvasmarhatenyésztés a leghasznosabb ága. A múlt század első felében, midőn az Alföld téres mezőin és vizenyős legelőin a szilaj gulyák tanyáztak, a szarvasmarhatenyésztés – az akkori viszonyokhoz képest – épen úgy fel volt karolva, mint – a tenyész- és hasznosítási irány megváltozásával – ma is. Igaz, hogy a múlt század első felében a juhtenyésztés a szarvasmarha-tenyésztést némileg visszaszorította, de a vármegye szarvasmarha-tenyésztése elég virágzó volt.
A múlt század első felében általában magyar fajta szarvasmarhát tenyésztettek és tartottak, mert kitünő igás anyagot nevelt és a dús mezőkön hízott állat messze vidéken keresett volt. A XVIII. században betelepített svábok azonban nyugati marhát hozván magukkal, a vármegye felső részén – hol a tej már régebben is könnyen értékesíthető volt – ez is lassan tért nyert; a múlt század elején pedig már svájczi és hollandi tenyésztésről is történik említés.
Fényes Eleknek 1847. évi leírása szerint, a vármegye közép és déli tágas pusztáit gyönyörű gulyák lepik el. Az ökrök és tehenek a közönséges, nagyszarvú, hófehérségű magyar fajtából valók. A Kiskunság is nagyban tenyésztette a szarvasmarhát. Fényes szerint az idevaló tágas homok- és szíkes-pusztákon ezrenként legeltek a legszebb fajú magyar ökrök és tehenek. Voltak gazdák, a kik tavaszszal 2–300 darab ökröt a közelfekvő helyek vásáraiban összeszedtek, azokat a nyári legelőkön meghízlalták és vagy helyben, vagy a híres fehérvári vásáron, jó nyereséggel eladták. Jobb állattenyésztő községnek jelzi: Budafokot, Rákospalotát, Abonyt, Kalocsát, Kiskunmajsát. Marhavásárairól nevezetes 63volt: Nagykáta és Kiskunfélegyháza. Soroksár már akkor is sok borjút szállított Pestre, tehát itt már akkor is lefejő tehenészetet űztek.
Galgóczy az ő monografiájában, 1877-ben már azt jelzi, hogy Budapest és Vácz körül több község a tehenészetre fordít dicséretes figyelmet és a magyar fajta mellett, a svájczi, hollandi és ezekkel kevert fajták szaporodnak, s némely község, különösen a pilisi járásban (pomázi, biai) már csak svájczi bikát tart. Törökbálint és Budajenő községek hollandi fajtát tenyésztettek; más községeknek a magyar mellett svájczi és hollandi bikája is volt. A lefejő tehenészet már akkor is elterjedt. Az akkori nagyobb tehenészetek voltak: Zsivora György rákosi, Cséry Lajos szentlőrinczi, Latinovics Albin dukai, Karsai Albert és Vilmos boldogi tehenészete, az utóbbi helyen svájczi és hollandi fajtákkal. 1870-ben svájczi tehén 7047, borjú 4460 volt mindössze.
A magyar fajta tenyésztése azonban még akkor túlnyomó volt; 48748 darab tehenet és 52100 drb borjút írtak össze. Legjobb nevelő-hely volt a solti járás (dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi). A Kiskunság is sok szarvasmarhát tartott, de a fiatal marhákat 1–2 éves korban vásárolta is. A magyar marha még „eléggé megvan jeles fajjellegében”, bár a tenyésztés több helyen elhanyagolt.
Jelesebb és ősrégi gulyaként említi fel Galgóczy a kalocsai érsekség hildkáli gulyáját (Hajós), mely a gróf Csáky-féle körmösdi-fajból származik és 126 anyatehén után nevel. Ez a gulya még ma is megvan. Köztudomás szerint azonban, sőt még a múlt század vége felé is, a következő gazdaságok tartottak jobb magyar gulyákat: A gödöllői korona-uradalom Gödöllőn, Karsai Albert és Vilmos Boldogon, báró Schossberger Zsigmond Turán, báró Orczy örökösei Újszászon, Hauer Béla Hartán, Bojáron, Zseny István Kiskunhalason, gróf Teleki József Duna-Tetétlenen, a Halász-család Alsódabason.
A szarvasmarha-tenyésztés iránya azonban az utóbbi két évtized alatt igen megváltozott. A juhtenyésztés hanyatlása, a közlekedési viszonyok fejlődése, Budapest és egyéb fogyasztási középpontok kialakulása és kivitelünk fejlődése hatott erre közre. A magyar fajta szarvasmarha a gyors fejlődésű és több irányban hasznosítható nyugati fajtával szemben tért veszít.
A vármegye felső részén a tej- és hústermelésre alkalmasabb és gyorsabban fejlődő nyugati fajták tenyésztését tették a viszonyok indokolttá. A kis- és nagybirtokosok egyaránt fokozatosan erre tértek át.
A székesfőváros közelében lévő nagyobb tejgazdaságok a köztenyésztésre megállapított fajtán kívül ugyan egyéb nyugati fajtákat (borzderes, pinczgaui, lapály) is tenyésztenek, de a köztenyésztésben, mint legjobban bevált és több irányban is jól hasznosító fajtát, a „simmenthali jellegű pirostarka fajtát” karolták fel. A felső járásokban ez a jelleg a köztenyésztésben kezd is kialakulni. A czélirányos tenyésztés kialakulásának azonban igen nagy hátránya, hogy Budapest vidékén a nagyobb gazdaságok zöme és a kisgazdák tekintélyes része lefejő tehenészetet űz. A jó fejős, fiatal, borjas teheneket magas áron vásárolják össze és azt lefejve, meghízlalva értékesítik; a borjú pedig vágóhídra kerül. Ez a hasznothozó üzem a legjobb tenyészanyagot vonja ki a tenyésztésből és ez a Budapest közvetetlen körzetében lévő községek tenyésztésén meg is látszik, tulajdonképeni tenyésztést csak Budapesttől távolabb találunk.
A vármegye alsó részén köztenyésztésben még túlnyomólag a magyar fajta van meg; de itt is tért veszít. A fejlődő közlekedési viszonyok, a birtokok eldarabolása és ezzel kapcsolatosan a legelő-területek csökkenése, az istállózásra utalják a kisgazdát, és ennek következménye, hogy a kisebb tagos-birtokokon, legelő hiányában, vetett takarmány mellett, a simmenthali jellegű pirostarka fajta marha tenyésztésére térnek át. Az oly távoleső községek azonban, a hol a kisgazdák birtoka több dűlőbe esik és alkalmas közlegelő van, még mindíg a magyar fajta tenyésztése űzhető sikerrel, mert itt a tej nehezebben értékesíthető, az igás-ökörnek, tinónak pedig nagy az ára. A magyar fajta tenyésztésében, – ha számban tért veszít is, – minőség tekintetében határozott fejlődés észlelhető. Dunapataj, Kalocsa, Hajós, Császártöltés és Akasztó, sőt fentebb Solt, Szabadszállás vidékén a kisgazdák kezén is még igen jó anyag van. A változó viszonyok azonban azt eredményezték, hogy egyes vidékeken, a hol a tenyészirány kezd átalakulni, fajjelleg tekintetében az anyag vegyes.
Ez idő szerint, a köztenyésztésben, tisztán simmenthali jellegű pirostarka fajta szarvasmarhát a következő járásokban és városokban tenyésztenek: 64a nagykátai, abonyi, monori, alsódabasi, ráczkevei, pomázi, biai, váczi, gödöllői járásokban, Szentendre és Vácz r. t. városokban. Kizárólag magyar fajtát pedig a kiskőrösi járás és Kiskunhalas tenyészt. Túlnyomólag simmenthali pirostarkát a dunavecsei járás, Czegléd és Nagykőrös; túlnyomólag magyar fajtát a kiskunfélegyházai, kunszentmiklósi, kalocsai járás és Kiskunfélegyháza tenyészt. Jelesebb magyar fajta gulyát tartanak fenn ez idő szerint a kalocsai érseki uradalom Hajóson, Wolfinger Alajos a kalocsai érsekségi hartai bérleten. Kisebb gulyája még több gazdaságnak van.
Simmenthali jellegű pirostarka marhát tartanak és tenyésztenek ugyan számosan, de jobb tenyészanyag előállítására és értékesítésére kevés gazdaság helyez súlyt, mert a tejtermelést tekintik főczélnak. Blaskovich Ernő tápiószentmártoni, Darányi Béla pusztaanyácsai, gróf Dessewffy Emil újszászi, Floch-Reyhersberg Alfréd gödi, Györgyey Illés tápiógyörgyei, gróf Keglevich Gábor egreskátai, a korona-uradalom gödöllői, m. kir. javító intézet aszódi, Jálics Géza gyáli, Reusz Henrik tápiósápi, Segesváry Ödön domonyi, Tahy István galgagyörki gazdasága és a kalocsai érseki uradalom tenyésztéssel is foglalkozik.
A mi az apaállatoknak az anyaállatokhoz való arányát illeti, ez a vármegye túlnyomó részében a helyi viszonyoknak megfelelőleg kielégítőnek mondható. Igen nagy nehézséggel jár azonban a szükséges apaállatoknak a köztenyésztésben kellő számban való biztosítása a vármegyének azon a részén, a hol tanyás-gazdaságok vannak. A mérföldekre terjedő határokon nagy számban elszórt törpe-, kis- és középbirtokok a községi középpontoktól oly távol esnek, hogy kellő számu apaállatokról gondoskodni alig lehet és e tanyák nagy részén az apaállat-szükségletet egyes birtokosok tenyészállataival látják el. A tenyésztés fejlesztésével azonban ez a helyzet is javulni fog.
A vármegye felső és a főváros közelébe eső vidékein, valamint azokon a vidékeken, melyeket a vasuti közlekedés a fővárossal közvetetlen összeköttetésbe hoz, a tejtermelés a szarvasmarha-tenyésztésnek főbb jövedelmi forrása. A főváros körzetében óriási – sok helyen több 100 darabból álló – tehenészetek vannak, melyek tejtermékeiket Budapesten a központi tejcsarnokszövetkezet és kereskedők útján értékesítik. A kisebb gazdaságok tejtermékeit egy, vagy több községből, kisebb-nagyobb kereskedők szedik össze és értékesítik Budapesten, de a kistermelők egy része önmaga is házal vele a fővárosban. A hol pedig a friss tejet a kisgazdák nem értékesíthetik, ott feldolgozott állapotban, tejföl, vaj és turóként kerül forgalomba.
Maga a központi tejcsarnok az utólsó üzletévben körülbelül 9,000.000 liter Pestmegyében termelt tejet értékesített, mi egy tehénre 2000 liter termelést véve fel, mintegy 4500 tehén fejésének az eredménye.
A tej értékesítése a nagy gazdaságokban, melyek jól kezelt tejet nagy mennyiségben szállítanak, aránylag kedvező, mert 17–18 fillért érnek el literenként. A kisgazdák azonban már olcsóbban értékesítik a tejet, mert kisebb mennyiségben a kiskereskedők, távolság szerint, csak 12, 13 fillért fizetnék literenként. A házaló termelők, a költséget nem számítva, magasabb árat érnek el.
Bár a tejtermelés igen haszonhajtó és takarmány-értékesítés és trágyatermelés szempontjából is fontos, mégis oly vidékeken, a hol a tej a helyi piaczon nagyobb mértékben nem értékesíthető, a gazdák a tejtermelésre súlyt nem helyeznek, holott annak tejszín, vaj, sajt alakjában való értékesítése haszonnal járna. E miatt a kisebb helyeken a helyi piacz szükségletére sincs jó anyag.
A vármegye gazdasági egyesülete több éven át népies előadásokon hívta fel a gazdák figyelmét a tejszövetkezetekre és ez úton a tejtermelés fokozására és értékesítésére, de eddig kevés sikerrel. Előrelátható volt különben, hogy e felhívásnak a főváros közelében nem lesz eredménye, mert itt a gazdák egy része házalva értékesíti a tejet; a községekben termelt tejmennyiséget pedig kiskereskedők vásárolják össze, a kik majdnem minden községben kisebbszerű tejgyűjtő-helyiséget tartanak fenn. A vármegye más részén azonban a mozgalom a tejnek szövetkezeti úton való értékesítésére, lassan bár, de mégis megindult.
Az első község, mely tejszövetkezetet alakított, 1899-ben Harta volt és pedig magyar fajta tehenekkel. Ezt követte 1902-ben Szeremle és Nagykáta, 1903-ban Dömsöd, Tass és Szentmártonkáta, 1908-ban Czegléd, 1909-ben Püspökhatvan. 1908 végén tehát hét tejszövetkezet működött 848 taggal és 1246 üzletrészszel. Termeltek 951.918 liter tejet, 9150 kg. vajat, melyért 107.040 koronát vettek be. Ezenkívül Harta és Szeremle a szabadkai központba tejszínt is szállított. Ez az intézmény természetesen még erős fejlődésben van. Czegléden pl. 1908-ban csak 267 tehén tejét szállították a szövetkezetbe, holott Czegléd határában mintegy 3500 tehén van.
A következő táblázat nyujt érdekes képet a vármegye szarvasmarha-állományáról, mely minőségre való fejlesztés és rendszeres takarmányozás mellett népünknek a mainál sokkal nagyobb jövedelmet biztosíthatna.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szarvasmarha-állománya fajtánként feltüntetve
(Egyéb = bika, ökör, tinó, üsző, borju.)
|
1908
|
1909
|
Magyar fajta tehén
|
26001
|
23597
|
egyéb
|
64243
|
57346
|
Pirostarka tehén
|
63550
|
61793
|
egyéb
|
59260
|
49466
|
Borzderes tehén
|
3851
|
3983
|
egyéb
|
2619
|
2467
|
Másfajta tarka tehén
|
11215
|
11225
|
egyéb
|
11556
|
10034
|
Bivaly-tehén
|
63
|
38
|
egyéb
|
961
|
908
|
Összesen
|
243319
|
220857
|
Magyar tehén
|
26001
|
23597
|
Pirostarka tehén
|
63550
|
61793
|
Borzderes tehén
|
3851
|
3983
|
Másfajta tarka tehén
|
11215
|
11225
|
Bivaly
|
63
|
38
|
Összes tehén-létszám:
|
104680
|
100636
|
Az 1908-ban összeírt szarvasmarha-állomány a vármegye nagyságához, termő-területéhez és népességének számához arányítva, egy km.-re 20.05 drb. szarvasmarha és 8.6 darab tehén esik. Az egész területből egy darab szarvasmarhára 8.65 kat. hold, egy tehénre 20.10 kat. hold esik. A termő területből egy darab szarvasmarhára 7.19 kat. hold, egy tehénre 16.71 kat. hold esik. Ezer lélekre esik a szarvasmarha-létszámból 295.2, a tehén-állományból 127 darab.
A lélekszámmal való összehasonlítás csak a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos, mert a tehenektől nyert tej jó részét Budapest és környéke veszi fel. Fontos azonban, ha a szarvasmarha-állományt a népesség szaporodásával állítjuk arányba. Budapest és a vármegye népessége 1890–1900-ig 224.538 + 139.898 = 364.436 lélekkel szaporodott. Az 1900. évi állatösszeírás szerint a vármegye népességéből 1000 lélekre 330 darab szarvasmarha esett, az 1908. évi állatösszeírás szerint – bár az 1900. évi népszámlálás adataival történt az összeírás – 1000 lélekre már csak 295.2 darab jut, tehát a tehénállomány aránya is csökkent.
Budapest és vidéke szaporodó népességének tejszükségletét elsősorban e vármegye mezőgazdaságának kellene ellátni. A vármegye állattenyésztése azonban nem fejlődvén a népesség számának szaporodásával egyenlő arányban, világos, hogy Budapest és vidékének tej- és tejtermékbeli szükségletét távolabbi vidékről kell beszerezni és be is szerzi.
Állattenyésztésünk fejlesztése terén, népünk vagyonosodása és mezőgazdasági kulturánk fejlesztése érdekében, még nagyon sok a tennivaló. A vármegye állattenyésztésének előmozdításában az állam és a törvényhatóság, valamint a vármegye gazdasági egyesülete tevékenyen közrehat. Az 1883-ban megalakult vármegyei állattenyésztést előmozdító egyesület, mely 1886-ban vármegyei gazdasági egyesületté alakult át, szabályrendeletei keretében megállapította az egyes vidékek tenyésztési irányát. Köztenyésztésre a simmenthali jellegű pirostarkát és a magyar fajtát fogadta el. Megállapította az apaállatoknak az anyaállatokhoz való arányát. A járásonként szervezett egyesületi bizottságok a községek apaállományát évről-évre megvizsgálják és közreműködnek, hogy a tenyésztésre nem alkalmas apaállatok fokozatosan megfelelőkkel cseréltessenek ki. A földmivelésügyi miniszter hozzájárulásával az egyesület állattenyésztési alapot alkotott és a hozzáforduló községek részére jó minőségű, fajjellegű apaállatokat, sőt kivételesen teheneket is szerzett be s árengedmény mellett, 66részletfizetésre osztotta azt ki. E czélból több éven át Mácsán, a központi tejcsarnok bérletén bikatelepet tartott fenn, hol állandóan 15–30 tenyészbika volt.
Az 1894: XII. t.-cz. életbeléptetése után e téren már eredményesebb működés volt kifejthető. Az apaállat-kiosztásokat 1898-tól már a m. kir. állattenyésztési felügyelőség az egyesülettel egyetértőleg teljesítette; így lassan bár, de fokozatos fejlődés indult meg e téren.
A társadalmi tevékenységet az állam és törvényhatóság szintén hathatósan támogatja. Az állam évenként tekintélyes összeget, az utóbbi időben már 2000–2500 koronát folyósít szarvasmarha-tenyésztési jutalomdíjakra. A törvényhatóság az ebadóból évente mintegy 5000 koronával segélyezi az állattenyésztés előmozdítására irányuló törekvést. Ebből 700 koronát évenként a községi apaállatgondozók jutalmazására, 1500 koronát jutalomdíjakra, a többit pedig községek apaállatbeszerzési segélyére és egyéb tenyésztési czélokra fordítják.
Az egyesület az évenként rendezni szokott állatdíjazásokon kívül, az 1899. évi szegedi és az 1909. évi budapesti országos kiállításokon szép gyűjteményben mutatta be a vármegye népies tenyésztését. Telepített Budakeszin, 60 holdas bekerített területen egy csikó- és borju-kertet is, hol évenként a csikókon kívül, 30–40 darab üszőt helyeztek el. Ez a telep azonban, néhány évi eredményes fennállás után, az ottani gazdakör feloszlásakor megszünt.
A következő táblázat tünteti fel az egyesület és az állam által a községeknek és a birtokossági testületeknek kiosztott bikák létszámát.
Egyesületi kiosztás:
1890 előtt és 1894-ig 207 darab tehenet és 18 darab bikát is szerzett be az egyesület egyes gazdaságok részére
| ||
Magyar bika
|
Simm. jellegű pirostarka bika
| |
1890-ig bezárólag
|
17
|
16
|
1891–1894-ig bezárólag
|
7
|
85
|
1895-ben
|
–
|
15
|
1896-ban
|
–
|
31
|
1897-ben
|
17
|
58
|
1898-ban
|
13
|
39
|
1899-ben (részben az állattenyésztési felügyelőséggel együtt beszerezve)
|
6
|
50
|
Összesen:
|
60
|
294
|
Állami kiosztás:
1890-ben
|
14
|
59
|
1901-ben
|
30
|
108
|
1902-ben
|
17
|
111
|
1903-ben
|
15
|
76
|
1904-ben
|
16
|
93
|
1905-ben
|
17
|
120
|
1906-ban
|
26
|
58
|
1907-ben
|
20
|
93
|
1908-ban
|
28
|
82
|
1909-ben
|
21
|
66
|
Összesen:
|
204
|
866
|
