Vizsgálat.
Vizsgálat.
A vizsgálat elrendelhető: a) nyomozati adatok alapján; b) ha nyomozat nem volt: feljelentés alapján. A hivatkozott országszéki rendelet szerint „az árulkodó jelentse be nevét és névtelen feljelentés nem ok az eljárásra.” Tiszti vizsgálatot rendelhet: 1. a kisgyűlés vagy közgyűlés; 2. az alispán. Pótvizsgálatot ezeken kívül a törvényszék. Megokolni csak kivételkép szoktak, de e tekintetben ellentétben a „. század joggyakorlatával – a följelentett személy becsületére és hírnevére nézve előnyös körülményeket gyakran emelik ki. A nyílvános vizsgálat eszméjét Kossuth Lajos pendíti meg. A gyakorlat nem ismeri. Megvalósítására az 1842-ki ú. n. büntetőtörvényszolgáltatási eljárásnál sem lehetett gondolni. Régi törvényeinkben sem fordul elő. Az 1655: XXXVIII. t.-cz. ama kitétele, hogy „evidens inquisitio”, az összefüggésből kivehetőleg nyilvánvaló megállapítást jelent, és nem nyilvános vizsgálatot, a mint ezt – a Márkus-féle Törvénytár szerint – Kolozsváry-Óváryék hiszik. Foganatosítják a vizsgálatot első sorban és kiválólag a törvényes bizonyság (legale testimonium), azaz a szolgabíró esküdttársával együtt. Judlium cum jurassore. (Az 1843-iki javaslatokban is így volt tervbe véve.) Más vármegyékben, úgy látszik, a tiszti ügyész. Akadály esetén csak a szolgabíró, vagy csak az esküdt. A pusztában elfogott gyanús személyek ellen a mezei biztos, ha egyúttal tiszteletbeli esküdt. Kivételesen a tiszti ügyész. Bonyolult ügyekben, különösen, ha a kihallgatandó személyek száma rendkívül nagy: bizottság. Úri székeknél az úriszéki ügyész. De ez a szabály is csak elvben áll, mert, a mint az 1843. évi szeptember 1-i országos gyűlés elnöke megjegyezte: a szolgabíró sok helyütt méltósága alatt valónak tartja a benevolumokat megtenni, hanem esküdtjére, vagy holmi hányt-vetett tolvajkergető komisszáriusokra bízza, már t. i a legtöbb vármegyében.
