Állami kórház.
Állami kórház.
1. Az állami kórház. Mint országos kórházat 1857-ben kezdték építeni, 1860-ban már készen állott, de rendeltetésére nézve csak három év mulva határozott a helytartótanács és így csak 1864 októberében nyílt meg a Virágvölgy nevű városrészben. Első alakjában 250 beteg felvételére volt alkalmas. 1867-ben teljesen felszerelve 382 ágyra rendezték be, 5 osztálylyal, nevezetesen: belgyógyászati, bujakóros- és bőrbeteg-osztály, sebészi és szülészi, szemészeti és elmebeteg-osztálylyal. Hogy a kórház minő messze vidékre kiterjedő, áldásos feladatot teljesít, azt legjobban illusztrálja az ápolt betegek számának nagymértékű szaporodása. 1884-ben 3775 beteget vett fel a kórház, 1903-ban pedig már 6900-ra emelkedett az ápoltak száma. Ennek megfelelőleg a kórházat is át kellett alakítani és új építményekkel bővíteni. 1894-ben még 400 volt az ágyak száma, 1903-ban már 800. 1884-ben kibővítették, új csatornát, mosókonyhát építettek s 1888-ban a vízvezetéket vezették be. 1895-ben az egész padlózatot keményfából készült parkettel cserélték ki, s 388egyúttal a folyosókat fűthetővé alakították át s az egészségügyi berendezéseket tökéletesítették. 1898-ban nevezetes eseményt jegyezhet fel a kórház története, a mennyiben berendezték a Röntgen-laboratoriumot, az elsőt Magyarországon. 1900-ban 700.000 korona költségen az elmebetegek, valamint a fertőző bajban szenvedők számára külön új pavillont, nemkülönben kórboncztani intézetet emeltek. Minthogy azonban a kórház fekhelyeinek száma a rohamosan szaporodó betegekkel szemben ismét csekélynek bizonyult, az 1904. évi költségvetésben 300.000 koronát irányoztak elő, részint egy sebészi pavillon építésére, részint pedig az elmebajosok pavillonjának kibővítésére. 1901-ben a világi ápolók helyébe apáczák léptek, a következő évben pedig a kórház a betegek élelmezését házi kezelésbe vette át. Az élelmezés ezzel nemcsak javult, hanem fejenként és naponként 8–10 fillér megtakarítást is erdményezett, mert azelőtt 1.87, sőt 1.93 koronába került egy beteg, házi kezelésben ellenben 1.77–1.79 koronába. Az összes kórházi szükséglet 1903-ban 520,664 koronára rúgott; a 6900 beteg ápolási napja mindössze 290,121, úgy hogy átlag egy beteget 37–38 napig ápoltak a kórházban. Az ápolási költség naponként 1.70 fillér.
Különösen nagy arányban emelkedett az elmebetegek száma; húsz év alatt megnégyszereződött. A míg 1884-ben csak 87 elmebeteget helyeztek el a kórházban, addig 1903-ban már 356 volt ápolás alatt, sőt már 410-re is emelkedett abban a pavillonban, mely eredetileg csak 200 elmebajosra volt tervezve. Számuk rohamos növekedése az alábbi kimutatásból legjobban kitűnik. Az utolső öt esztendőben ugyanis a következő főbb betegségek fordultak elő:
Összes beteg
|
Fertőző betegség
|
Tüdő-
gümőkor |
Izületi csúz
|
Vérkeringési zavarok
|
Elmebajok
| |
1899.
|
5098
|
134
|
151
|
68
|
194
|
179
|
1900.
|
5716
|
86
|
172
|
29
|
222
|
251
|
1901.
|
6450
|
203
|
170
|
86
|
169
|
294
|
1902.
|
6596
|
177
|
201
|
128
|
157
|
318
|
1903.
|
6900
|
126
|
205
|
144
|
157
|
356
|
Az állami kórház orvosi személyzete jelenleg a következő: Igazgató-orvos dr. Pantocsek József, miniszt. osztálytanácsosi ranggal; osztályos főorvos: dr. Pávai Vajna Gábor, kir. tanácsos, a belgyógyászati, Dobrovics Mátyás a bőr- és bujakóros-osztály, dr. Schmidt Hugó egyet. m.-tanár a sebészeti, dr. Fischer Jakab az elmebajos, dr. Lippay Sándor pedig a szemészeti osztály főorvosa.
