Bábaképző.
Bábaképző.
2. A legfontosabb egészségügyi intézmények egyike a nőgyógyászati klinikával egybekapcsolt m. kir. bábaképző-intézet. Ez intézet dr. Ambró János igazgató-tanár vezetésével 13 ágygyal 1873-ban nyílt meg az állami kórház egy elszigetelt helyiségében, és így történetének kezdete egybeforr az állami kórház történetével. Helyiségeinek czélszerűtlen voltát, valamint a tanuló nők számának emelkedésével szemben való elégtelenségét már az intézet fennállásának harmadik évében észlelték, a mit az akkor kiütött gyermekágyi láz is legjobban bizonyított. Béreltek tehát két szobát a szomszédos házakban, az elméleti oktatás megtarthatása czéljából, s a felvételre jelentkezőket pedig alkalmas lakással bíró szülésznőknél helyezték el. Az igazgatónak 1880-ban a belügyi és közoktatásügyi miniszterhez intézett felterjesztése feltárta a tarthatatlan helyzetet, mire a belügyminiszterrel egyetértve, Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter elrendelte az intézetnek a kórháztól való teljes elkülönítését, illetőleg kitelepítését. Új épületet emeltek tehát a pozsonyi várhegy délkeleti lejtőjén, tágas kert közepén, melyben az intézet 1885 január 1-én már megkezdhette működését. 1890-ben az intézet a női bajokban szenvedők osztályával gyarapodott. Ugyanez évben dr. Velits Dezső neveztetvén ki az elhunyt Ambró után igazgatótanárnak, az intézet újabb és rohamos emelkedése az ő érdemeit gyarapítja. A bábatanulók száma évenként 50, legnagyobbrészt Pozsony, Mosony, Nyitra, Komárom, Győr és Sopron vármegyékből, de vannak nagyobb számmal Trencsén, Zólyom, Hont, Liptó vármegyékből is, valamint távolabbról, bár kisebb számmal Krassó-Szörényből, Sárosból, Bács-Bodrogból s a közbeeső vármegyékből. Az intézetben 1873-tól 1895-ig 1136 bába nyert oklevelet. A bábák oktatása a téli és a 389nyári hónapokban, hol magyar-német, hol magyar-tót nyelven történik. A női betegosztályon is folytonos növekedésben van a forgalom, különösen nagy az ambuláns betegek száma.
