Éghajlat és talaj befolyása.
Éghajlat és talaj befolyása.
A közegészségügyi állapotnak kedvezőbbé vagy kedvezőtlenebbé változására a lakosság műveltségi foka mellett, első sorban a természeti viszonyok bírnak befolyással. Az éghajlati és talajviszonyok hatásának fontosságát senki sem fogja tagadhatni, mert hiszen ezek a betegségek előidézésében, vagy a gyógyulás előmozdításában vagy hátráltatásában jelentékeny, sokszor döntő tényezők. A talajviszonyok nem mindenütt kedvezőek. A vármegye nagyobb része a Kis-Kárpátok lejtőjén alakult görgeteges és hordalékos föld, mely a Vág déli szakaszánál egészen beleolvad a kis magyar Alföld síkságába; egészen áradványos képződés a kavicsos és homokos Csallóköz, melyet csak vékony réteg termőföld – humus – borít. E síkságok mélyebb pontjain gyakori a mocsaras képződmény, s így korhadó szerves részeket foglal 373magában az alacsonyan járó talajvíz; ugyanazt mondhatni a Kis-Kárpátok nyugati lábánál elterülő Morva melletti síkságról, mely már a bécsi medenczével áll összefüggésben. A talajvíz táplálván a néptől használt kútakat, ezek nem ritkán okai a fellépő fertőző betegségeknek, például a tifusznak. De a talajvíznek tuajdonítható az a sajnos körülmény is, hogy a Csallóköz déli részén aránytalan nagy számban találhatjuk a golyvát és kretinizmust.
A Duna árterületén, tehát a Csallóközben s a galántai járásban gyakrabban lép fel a hasi hagymáz. Előfordul azonban a Kis-Kárpátok alján fekvő helységekben is, mert ezeknek az ivóvize sokszor meg van fertőztetve. E községek szőlőt mívelnek a lejtőkön, s a leszivárgó trágyalének a földtől meg nem emésztett szerves alkatrészei megfertőztetik a kútak vizét. Ez annál könnyebben történik, mert a hegyek elég meredek lejtőiről a gyakori záporok lemossák a síkságra a trágyát, a hol feloldva, közvetetlenűl szivárog a talajon át a kútakba. Ezért fordul elő gyakrabban a hasi hagymáz Récse, Bazin, Modor, Nagyszombat területén, nemkülönben Alsó-Csallóközben, a Duna árjának kitett részeken. A pozsonyi állami kórházban évenként ápolás alatt levő 30–40 hastifusz-beteg többnyire e vidékről kerül ide. 1903-ban Bazinból 16, Grinádról 4, Szent-Györgyről 4, Szárazpatakról 18, Kis-Mácsédról 10 hastifusz-esetet jelentettek. Az ivóvíz Pozsonymegyében néhány helység – mint Alistál, Halmos, Boldogfalva, Cseszte, Sárfő, Csákány, Nagy-Jóka, Stomfa, Lozorno, Máriavölgy, Farkastorok stb. – kivételével általában nem jó. Artézi kút egy sincs a vármegyében. A kútak többnyire nyitottak, kávásak vagy kerekesek. A nyitott kútak, miután mindenféle szeny belehullhat, egészségi tekintetben nagyon is kifogásolhatók.
A talajon és a talajvizen kívül, az egészségi állapotra nézve nagy befolyása van még az éghajlati viszonyoknak is. A légző szervekre nem mondható nagyon kedvezőnek a vármegye éghajlata. A megyére nézve jellemző, hogy délnyugati, déli és délkeleti részének alig van tökéletesen szélmentes napja. Legtöbb a szél Pozsonyban és környékén, egy évben átlag alig 5–6 szélcsendes nappal, hasonlóképpen a Csallóközben. Legtöbb szélcsendes napja Nagyszombatnak van, átlag 124 nap, azután Modornak, a hol 80–90 szélcsendes napot jegyeztek fel egy esztendőben. A folytonos széljárások miatt, melyet a két síkság között feltorlódó hegygerincznek a befolyása fokoz, az időjárás nem állandó, mert a hőmérsékletben 49 fok, sőt néha nagyobb ingadozás is észlelhető, a legnagyobb meleg középértékben 33, a legnagyobb hideg –16 C. fok. Mindamellett általában a vármegye éghajlata mérsékelt. Azonban nem tagadható, hogy a gyakori szél és tetemes hőingadozás miatt a megye területén sokkal sűrűbben fordulnak elő a gége- és tüdőbajok, nemkülönben a szív és vese betegségei és különösen csúzos bántalmak, mint más megyékben. Az éghajlat befolyásának tulajdonítható, hogy a védettebb lejtőkön fekvő helységekben, általában a hegyvidéken, több az öregebb ember, mint a síkságon. Viszont tagadhatatlan, hogy a széljárásnak jobban kitett helyeken a fertőző betegségek kevésbbé harapóznak el, mert a fertőzött levegőt hamar elsöpri a magasból áradó tisztább, fertőzetlen levegőáramlat.
