A hitújítás alatt.
A hitújítás alatt.
A hitújítás mozgalmai sem hagyták érintetlenül városunkat. A betelepedett magyarság Kálvin tanaival ismertette meg a várost; az itt lakó német és szláv elem pedig a lutheránus prédikátorokat követte. A protestantizmus e városban hamar terjedt s nemsokára a katholikusokkal szemben fenyegető állást foglalt el. S mindez a káptalan szemeláttára, Várday, Oláh és Verancsics érsekek életében, részben ittlétekor, történt. A városi tanács sokáig küzd ellenük, de nem bír velük. 1570-ben elfoglalják a városi kórház kis templomát s a híres Bornemisza Péter itt prédikált. Ez ellen a támadás ellen panaszkodik Telegdi Miklós, itteni kanonok-plébános, a híres hitvitázó, XIII. Gergelynél 1576-ban. A magyar protestánsok elfoglalták a plébánia-templomot (1605 körül) s ezt Bocskay is jóváhagyta. Bethlen az invalidus-templom helyén volt düledező templomot adta nekik, mert – mint mondá – a katholikusok többen vannak. De nem jutottak annak birtokába sohasem. A kálvinisták főpártfogója Asztalos András jómódú polgár volt, a híres Szenczi Molnár Albertnek levelező barátja, jótevője. Ennek buzdítására alakítja meg 1603-ban a kálvinista egyházközséget. Mikor pedig templomukat s iskolájukat a város elvette, az istentisztelet az ő egyik házában tartatott, valamint az előadások is; a tanárokat s a szegény, szorgalmas tanulókat asztalához s lakásra is házába fogadta. De ez új felekezetek egymás között folyton egyenetlenkedtek. A lutheránusok 1615-ben a Felső-Jakab-utczában, a ferenczrendiek szomszédságában nagy, tornyos templomot és a lelkész és iskola számára épületet emeltek. Illésházy alnádor halála után a kálvinisták magukra maradtak. Thurzó nádor csak azért karolta fel ügyüket, hogy engedély esetére lutheránus prédikátort is juttathasson a városba. Ettől fogva a lutheránusok fölülkerekedtek. A kálvinisták közül sokan áttértek, még többen elköltöztek s e felekezet itt nemsokára egészen elenyészett. A lutheránusok is sok megpróbáltatáson mentek át. 1636-ban még a Pálos-utczában építenek egy templomot paplakással és iskolával, de 1671-ben, majd 1683-ban végleg elvesztik. II. Rákóczy leveretése után egyetlen templomukat – a Felső-Jakab-utczait – is elvesztették s legnagyobb részük Pozsony-Szentgyörgybe, Modorba, Bazinba költözött. Hosszú időn át hitközségük sem volt s csak 1780-ban alakult meg újra. 1787-től kezdve az invalidus-ház egyik termében (egykor templom, később étterem volt) a katonákkal együtt évenként egyszer, 1789-től pedig minden hónapban egybegyűlhettek úrvacsora-vételre. Többször akartak templomot építeni, de a városi tanács nehézségeket emelt s így az egykor hatalmas és népes egyházközség maig is e helyiségben tartja istentiszteletét.
Nagyszombat.
Saját felvételünk
