XVII. század.
177XVII. század.
A város igazi nagysága, kultur-történeti jelentősége tulajdonképpen Pázmánynak nagyszombati alkotásaival kezdődik. Az 1615-ben újra letelepedett jezsuiták a gimnáziumot virágzásra juttatják; Pázmány megalapítja az egyetemet, a nemes ifjak konviktusát, nagy papnevelő-intézetet; lábraállítja, segíti a helybeli férfi- és nőszerzeteket s elevenség zsendül a vallási és kulturális élet minden terén. Megindul a híres nagyszombati jezsuita-sajtó, mozgatója a vallási vitáknak s közel kétszáz éven át megszólaltatója a magyar tudományosságnak.
Nagyszombat. – A hóhérpallos, bírói buzogány és városi hadnagyi kard.
Saját felvételünk
Pázmány utódai új intézeteket alkotnak s a XVII. század közepén már méltán viseli Nagyszombat a „Kis-Róma” czímet. A főurak is mind sűrűbben telepednek meg a városban, házakat vesznek itt, építenek s összeköttetéseik révén e helynek a gazdag és intellignes város jellegét kölcsönzik. Népes, országos zsinatok és diplomácziai tárgyalások színhelye, s nem csodálkozunk, ha az egykorú ismertetők nem tudnak betelni magasztalásával. Nevezetesebb tartományi és egyházmegyei zsinatok voltak az 1560., 1561., 1562., 1564., 1566., 1611., 1629., 1630., 1633., 1648., 1658., 1734. években. I. Ferdinánd 1545-ben s 1550-ben tartott itt országgyűlést; több béketárgyalás is folyt itt (Bethlen, II. Rákóczy Ferencz, stb.)
